Mit tegyek? (Anyós munkakerülő)

Olvasom itt az olyan kommenteket,hogy a lánynak kötelessége eltartani anyukát,mert az is felnevelte,stb. Erre csak annyit írnék,hogy igen,egy bizonyos pontig. De számoljunk már utána. Anyuka felnevelte,kb 18 évig,max 20 utána elment dolgozni. Legalábbis ilyen anyukabol nem nézem ki,hogy kipenget egy egyetemre valót a gyereknek. A lány elmegy dolgozni,anyuka felmond és lebacol,hogy a gyerek majd eltartja. Mivel se nyugdíja,se jövedelme, és élhet akar 80-90eves korára is,ez jelentheti azt is,hogy az eltartás mehet akar 30-40 évig is. Más a helyzet,ha anyuka rokkant,vagy nagyon beteg lenne,ami kizárja,hogy dolgozzon. Akkor azt mondom én is,hogy gerinctelenseg magára hagyni. De itt ilyen nem áll fenn. Anyuka nem akar dolgozni. Ha tényleg lenne valami komolyabb baja,akkor gondolom már kivizsgáltatta volna magát, esetleg ha annyira beteg akkor le is szazalekoltatja. Ilyenről semmi hír nem volt,csak hogy nem dolgozik és nem is akar.

Végeredmény. Anyuka felnevelte a lányt kb 20 évig. Utána a lány eltartja őt 30 évig,úgy hogy közben lemond a saját családról,mert egy lebecolo anyost egy értelmes ember sem fog eltartani. Ha olyan fickoval jönne össze a lány,akinek még se kottyan a havi 80ezer,akkor garantált,hogy hirtelen anyuka igényei is megugrananak. És lenne a 80bol vagy 200ezer. És jönne a zsarolás,hogy ennyit is sajnál tőle a gyermeke,amikor vérrel verejtekkel felnevelte.

Amúgy saját tapasztalat,anyósom is ilyen.ferjemek 3 an vannak testvérek, ő a legidősebb. Amikor elkezdett dolgozni, anyuka felmondott és neki kellett eltartani a családot. Mert lehet mondani H nem kötelező. De annyi pénze nem volt,hogy elmenjen, és mikor azt látta H a testvéreinek nincs enni való,csak mert anyuka nem dolgozik, egyértelmű, hogy nem fogja hagyni őket éhen veszni. Később,mikor végzett az iskolával,sógor is dolgozott és haza adta a pénzt. Anyósom és sógornőm pedig szépen eleldegelt belőle. Sógornőm később kifogott egy nem túl okos palit, aki azóta is eltartja. Anyósom pedig sokáig nem dolgozott. Mikor össze költöztünk a férjemmel, közöltem anyossal és férjemmel is,hogy egy fillért nem adok. Ha lerobban és betegség miatt nem tud dolgozni,igen, de csak azért mert fáj a munka,nem. Férjemmel összeköltöztunk,összeházasodtunk és házat vettünk. Mindig volt mire költeni. Albérlet, közben pakolni az önerőre. Utána ház felújítás,mikor megvettük a házat. Volt,hogy adtunk anyosomnak kölcsönt. De az kölcsön is volt. Mindig vissza kellett adnia,amint megjött a segély. És igen én voltam a szar meny, aki elveszi tőle a kisfiát. Vagyis annak a pénzét. De megmondtam. Én nem azért dolgozok,hogy eltartsam magam és a férjem,amíg az eltartja az anyját. Ha beteg lenne,oké,de így nem. És érdekes,egy idő után anyósom csak elkezdett dolgozni. Megunta,hogy sosincs semmire pénze és csak talált munkát. Azóta jobb a viszony. De mivel feketén dolgozik így nyugdíja nem lesz, vagy nagyon minimális. Hogy akkor mihez kezdünk,nem tudom. A gyerekek akörül lesznek középiskolás,egyetemista korúak. Nem fogom megtagadni tőlük a tovább tanulást,csak hogy nagyit eltarthassuk. Saját vagyona nincs, a régi házukat elvitte a bank mert nem fizette a hitelt,amit felvett rá. Most albérletben lakik. Félretett pénze a nyugdíjas évekre nincs. Minden fillérét feléli, Tök mindegy mennyit keres. Szóval ez majd a jövő zenéje. De elég gyakran beszélünk a férjemmel arról,mit tudnánk csinálni,hogy az öreg lany se haljon éhen, de a családtól se vegyünk el túl sokat. Sogorom segíteni fog eltartani nyugdíjas korában,de neki is ott a családja,nem fogja őket eheztetni anyuka miatt. A sógornőm még csak magával törődik,ő egy fillért nem fog bele adni.

Szoval kérdező. Ha elzárja a lányos a pénzcsapot,anyuka találni fog hirtelen munkát. Csak ahhoz a lánynak is meg kell magát kemenyitenie és becsukni a pénztárcát.

Költözetek össze. Mondhatom meg anyukának,hogy ezentúl csak a pénz felét kapja meg,mert nektek is kell. Ha több pénz kell neki,akkor dolgozzon. Egy idő után,pl 2-3 hónap,felezzétek el azt az összeget is. Egy idő után anyuska megtalálja a munkahelyét.

10 pont a #66-nak.

Még egy szösszenet a korábban hozzászóló (anyós pártját fogó "kötelességtudó") illetőnek.

Fordított helyzetben, egy normális szülő is támogatja a felnőtt gyerekét, ha az önhibáján kívül nehéz helyzetbe kerül ÁTMENETILEG. De csak annyival, ami még nem veszélyezteti a saját önfenntartását.

DE!!!! Egy fillért sem szabad adni, ha a rászorulást színlelő gyerek drogra, cigire, piára költi a kapott pénzt.

És eszébe sincs állást keresni...

Ne koltozz vele össze!

Úgy fogsz járni mint én, hogy soha nem fogod tudni anyost lepattintani és nekünk már 7 éve gyakorlatilag teljesen oké, hogy mi vesszük anyoseknak a cigijuket....

"Nem tudom melyik férfi vállalná ezt be."

Mondjuk az a ffi, aki nem a barátnője pénzétől teszi függővé a családi életét és jobban szereti a kedvesét az anyagiaknál vagy/és eleget keres.

"kénytelen leszek elé állni és elválni."

Nem válhatsz el, mivel nem vagy házas, kedves kérdező!

Azt írtad, hogy szereted a lányt - 6 évig ugye nem haltatok éhen és össze sem költöztetek -, de kénytelen (?) leszel elhagyni, tehát magadban már meghoztad a döntést.

Tegyük fel, hogy szakítasz vele és összejössz egy jól kereső csajjal, összeházasodtok, gyerekek stb, de a csajjal történik valami és lerobban, rokkantságit kap majd meg csak a családtámogatási összegeket. Akkor mi lesz, onnan is tovább állsz?

Vagy mi van, ha téged hagynak majd ott, mert mondjuk munkanélküli leszel tartósan?

Igen, ilyen veled soha nem fordulhat elő - tudom!

Itt mindenki halál biztos abban, hogy soha nem lesz rászorulva senkire.

Szerintem meg akármi történhet és láttam már cifra dolgokat, szóval soha ne mondd, hogy soha!

Én azt gondolom, hogy senkinek nem kötelessége senki felnőttet eltartani, de ha szeretsz valakit, akkor megteszed, mert szereted és mert a saját érdekeidet a szeretett személy miatt háttérbe szorítod.

A szeretet önzetlen - úgy ad, hogy nem lesi a maga hasznát.

Na, valahogy így lehet ezzel ez a lány is: szereti az anyját.

És ez nem bűn. Mégis őt bünteted és bünteti mindenki.

És inkább a saját szülejét támogassa, mint egy "vadidegent", aki 6 évig csak kfélgeti szeretet címszó alatt, de semmi komolyra nem jutnak (az anyja jó kifogás) és végül elhagyja.

Hát, nem tudom, de rengeteg szegény család van, ahonnan szintén mindenki leléphetne, mégis együtt vannak, mert ők tényleg szeretik egymást.

Persze, fontos a pénz, ez biztos!

De ha én igazán szeretem a páromat, akkor kitalálunk közösen valamit, hogy több bevételünk legyen vagy beosztjuk, amink van, de nem az a megoldás, hogy elhagyom az anyja miatt, miután előtte 6 évig kihasználtam.

Viszont, mivel így gondolkodol, ezért valóban külön a legjobb nektek - bár eddig sem laktatok együtt, így különösebben nagy változást nem fog hozni.

Csak a lány fogja úgy érezni, hogy átverték - és jogosan.

Legközelebb ne várj hat évet!

15.21-es, nekem van két felnőtt gyerekem, de elbujdokolnék szégyenemben, ha a gyerekeim tartanának el, miközben munkaképes vagyok, és még cigire is elköltöm a pénzt. Teljesen más az a helyzet, amikor valaki munkaképtelenné válik egy betegség, vagy baleset miatt, de még itt sem mindegy, hogyan élt előtte?

Érdekes ez a kettős mérce, mert van itt a GYAK-on jó pár olyan kérdés, elvárhatja-e egy idős szülő, hogy öreg korára gondoskodjon róla a gyereke, ha már nem tudja ellátni magát (még csak nem is arról van szó, kell-e őt anyagilag támogatni). Ezeknél a kérdéseknél többször is felbukkan az a válasz, hogy otthonba kell adni a szülőt, meg bízzuk szakemberre az ellátását, itt viszont egy munkakerülő nőről van szó, őt miért is kellene eltartani, pénzelni a gyerekének?

Már bocs, de nagyon is igaza van annak a férfinak, ő gondolkozik felelősen, ha nem akarja egy életen át felvállalni ezt a helyzetet, bármennyire is szereti a barátnőjét, hiszen ha a lány felelősen gondolkozna, akkor most arra kellene spórolnia, hogy legyen saját megtakarítása, legyen saját lakásra pénze és majd a saját gyerekeit tudja minőségi módon felnevelni, mint anyukát támogatni a dohányzásban és a tekergésben.