Mi közük van anyóséknak az életünkhöz? Miért nem értik meg hogy ez a mi dolgunk?

Anyósod régen azt akarta, hogy a fia az legyen, amit ő akar belőle.

Na most lehet mégse az lesz. Ennyi csak, ami fáj neki. A férjed remélhetőleg túlteszi magát a dolgon, hiszen van saját családja.

Kérdező, nálunk ugyanez volt a helyzet. Annyi hogy a férjemet 16 évesen kivették az iskolából és apósom építőipari cégénél volt segéd munkás, 21 éves koráig, utána meg biztonsági őr... Nagy karrier... Emellett folyamatosan jogi könyveket, fórumokat bújt és hihetetlen kitartással tanult. Amikor szóltunk a szüleinek hogy felvették az ország legjobb egyetemére jogra, hát minden kiült az arcukra csak öröm nem, az már csak plusz haragra adott okot, hogy jól ment a vállalkozásom (nálam is ki volt akadva Anyós hogy "firkálással nem is lehet keresni), megbeszéltük hogy az első 2-3 évben fixen csak az egyetemre koncentrál, utána ha bírja bevállalhat egy 4-6 órás melót, de nem muszáj! Kedves szülei addig rágták a fülét míg az első félévben is bevállalt egy 6 órás munkát, hagy ne mondjam, hogy 2 vizsgája sikerült csak. Aztán már csak az egyetemre koncentrál, belátta hogy ennek így nincs értelme. Persze a diploma osztón a kedves szülők verték a legjobban a mellüket, hogy sikerült az ő ügyes, okos kisfiuknak.... Hányni tudtam volna tőlük... Amikor pedig megnyitotta a saját irodáját a férjem az édesanyja elsírta magát, mondván hogy Ő mindig is tudta, hogy nagyon sokra fogja vinni a pici fia....

Hagyd őket a francba! Foglalkozz a férjeddel, a picivel és a munkával, idővel beletörődnek majd a szülei, addig meg egy picit ritkítsátok a találkozásokat. Nálunk legalábbis ez vált be... Sok sikert és kitartást a kedves, támogató családhoz!...