Meddig lehet ezt bírni idegekkel?

Nem kellene anyóssal együtt élni, nem egészséges.

Amúgy meg ha bizonygatod, hogy milyen jól tanulsz, mert 5-sre vizsgaztal, azt is csak azért teszed, hogy megfelelj neki, érzi, hogy nem vagy elégedett magaddal, naná hogy rakontraz

Előző vagyok :

Szoval tojj rá, hogy mit beszél. Érzi, hogy bizonytalan vagy, ezért is szállt rád.Amugy jobban tennéd, ha kicsit osszeszedned az önbizalmad, és akkor se a párod se ő nem uralkodhatna rajtad. Hajrá! !!!

Kérdező, így futólag olvasva szerintem egyetlen dolgon gondolkodj el: szerintem egészen hasonlítotok egymásra a kedves mamával :).

Ezt amúgy cseppet sem sértő szándékkal mondom, nehogy azt hidd! Szerintem benne is pontosan ugyanakkora bizonyításkényszer van, mint benned. Nem akar ő neked semmi rosszat, csak éppen önkéntelenül is versenyez. Ez nyilvánvalóan iszonyú idegesítő és nehezen kezelhető, de hidd el, nem veled van baja, csak a megfelelési kényszered miatt magadra veszed.

Mindezt azért tartom fontosnak, mert amikor majd lesz egy fiad, és ő megnősül, akkor ez a megfelelési kényszer belőled is azt fogja kihozni, hogy bebizonyítsd magadnak és a világnak, hogy te bizony jobb nő vagy a fiadnak, mint a párja. A párja pedig utálni fog téged. A fiad pedig melletted fog kiállni. Mert te vagy az anyja.

Mellékesen megjegyzem, döbbenetes, hogy mennyire általános a problémád; szinte mindenhol ezt látom. A hagyományos család egy matriarchális szerveződés, amiben mindig a rangidős nő áll középen. Ez a nő általában csodálatosan együtt képes működni a fiaival vejeivel, de két nő ott nem fér meg, ösztönösen vetélytársat látnak egymásban. Néha számomra már-már ijesztő ez a dominancia-igény a családanyáknál.

Azt például baromi kegyes húzásnak tartom az élettől, hogy anyósomnak csak lányai lettek, mert nem lennék annak a nőnek a helyében, akinek ő lesz az anyósa. Velem természetesen nagyon kedves, mintha a rajongóm lenne, de a lányaival szemben... Félreértés ne essék, bizonyos szempontból a mintaanya definíciója, tényleg! Ellenben mindenbe beleszól, mindenről van véleménye, mindent jobban akar tudni. Társaság előtt kritizálja a fősztjüket, beleszól a gyereknevelésbe, mindenről meg akarja mutatni mindenkinek, hogy ő tudja jobban. Ha egyszer tényleg igaza lesz, akkor évekig jön az "én megmondtam". Fel sem fogja, hogy ez mit okoz a lányoknak, akárhogy mondják. Ez ugyanis nem a lányokról szól, hanem a saját státuszáról.

Aztán úgy szokott ez lenni, hogy megjelenik a nagyi, anyósom anyukája, aki ilyenkor kegyetlenül odab*sz egyet szegénynek, de úgy rendesen mindenki előtt: "befogod a szádat, semmi közöd hozzá! Tudja ő, hogy mit csináljon, eridj innen!". Ilyenkor csend lesz. Mert minden főnöknek van egy főnöke, és minden domináns matriarchának van egy anyukája... Így megy ez.