Mit tegyek sógorommal és a családjával?

Szia, en is a 30-as valaszado velemenyet osztom. Kiegeszitve azzal, hogy a kerdesedet ugy "forditottam" le magamnak, hogy: hogyan fogadjam el magamat olyannak, amilyen vagyok? Bevezeteskent röviden ennyit szeretnek irni: az edesanyam epilepszias, mar a terhessege idejen voltak rohamai. De nem allt gyogyszeres kezeles alatt, mert nem diagnosztizaltak a betegseget, csak kb. 1 evvel kesöbb. A betegseg eszmeletvesztessel jaro rohamlefolyasarol pontos kepet kaptam az evek soran. Mi ikrek voltunk es 2 evvel kesöbb született a 3. gyerek. Az anyam nem volt depresszios, de altalaban ideges volt, mert tul sokat vallalt magara. Akkor valt elöször tünetmentesse, amikor nyugdijba ment es 20 eve elvalt asszony volt.

A te kerdesedre konkretan valaszolva:

ne probald megvaltoztatni a sogorodat, a ferjedet es masokat. A csaladtagjait nem valogathatja meg az ember. A lenyeg az, hogy szereted-e magadat igy köveren? Szereted-e magadat depressziosan? Elfogadod-e magadat epilepszias betegkent? Ha egy csinos karcsu nö akarsz lenni, akkor valtsal az etrendeden es sportolj. Ha egy csinos köver nö akarsz maradni, akkor ne tegyel semmit. Ha depis vagy, vegyel igenybe szakmai orvosi segitseget. Megha csak sztk-s is. Gyereket akkor vallalnek, ha erzelmileg (pszichesen) eleg erösnek ereznem magamat. Maga a terhesseg es a szüles is stresszhelyzet. Az elsö honapokban keves alvas jut a fiatal anyanak. Es a babat fel kell nevelni. Nem az a legfontosabb kerdes, hogy milyen hamar esik teherbe az ember. Nem arrol van szo, hogy ha a sogoreknak van mar gyereke, akkor nektek is kell egyet produkalni. Nem arrol van szo, hogy ha a sogornöd 2 heten belül esett teherbe, akkor neked is gyorsan terhesnek kell lenned. A legnagyobb hiba lenne töled azert teherbe esni, hogy a csalad erdeklödese, figyelme es tisztelete megnöjön irantad. Kinek akarod szülni a gyereked? Neked es a ferjednek vagy a sogoreknak/nagyszülöknek? A csaladban betöltött poziciod nem fog azaltal valtozni, hogy ha gyereked lesz. Gondolj kerlek arra, hogy erzelmileg erös, kiegyensulyozott gyereked akkor lehet, ha te magad is erös es kiegyensulyozott vagy. A kerdesedböl es a kommentjeidböl az az erzesem, hogy egy lelkileg serült kislany szol belöled, aki a gyermekkorat meg nem zarta le magaban. A ferjed viselkedeset teljesen normalisnak itelem. Te egy felnött nö vagy, alljal ki magadert. Ne vard el a ferjedtöl, hogy megvedjen. A ferjed a partnered az eletben. A ferjedtöl ne varjal el apai funkciokat. Tudom, hogy nehez felnötte valni gyerekkor nelkül. De ha csaladot akarsz gyerekkel, akkor elkerülhetetlen lesz. Ehhez sok eröt es kitartast kivanok neked: egy harom gyerekes anya (15, 13, 3).

"És ezek a cukkolások sógor, a felesége és az após részéről már a kezdetektől tart, ...."

"Végezetül nem most akarok gyereket, csak ők kérdezték ha majd akarok, hogyan hozom össze így betegként, én pedig készségesen válaszoltam rá."

Ha megfogadsz egy jó szándékú tanácsot, vagy inkább észrevételt, ha tényleg így viszonyulnak hozzád a sógorodék, akkor szerintem nem biztos, hogy jó ötlet készségesen válaszolni az ennyire privát szférádat érintő kérdéseikre.

Én hasonló helyzetben kb. annyit mondanék, hogy nem tudom, meglátjuk, ha egyszer odáig jutunk, hogy gyereket akarjunk, akkor majd kiderül, illetve mindenféle akár gyerek témával, akár bármi más jellegű, a privát szférámmal kapcsolatos kérdésre homályos és kitérő válaszokat adnék.

Értem persze, hogy te kedves akarsz velük lenni, meg szeretnéd, ha téged is elfogadna, megkedvelne a férjed családja, és abban reménykedsz, hogy változni fog egyszer az irántad tanúsított viselkedésük, ha te továbbra is normálisan viszonyulsz hozzájuk, de ha ez "sok éve" így megy, ahogy írod, akkor mennyire reális erre várni, ebben reménykedni, azt hinni, hogy valójában van ebben komolyabb mozgástered?

Én őszintén szólva úgy lennék vele, hogy aki nem érdemli ki a bizalmamat, aki tudatosan bántó megjegyzéseket tesz stb, azzal soha semmiféle nagyobb jelentőségű személyes dolgot nem osztanék meg, mert nekem az a tapasztalatom, hogy az ilyen emberek nem jóindulatú kíváncsiságból tesznek fel ilyen kérdéseket, hanem pont azért, hogy később, alkalomadtán vissza tudjanak vele élni.

Én ezt mondjuk szerencsére nem a saját káromon tanultam meg, csak azzal, hogy megfigyeltem mások viselkedését a környezetemben, és szembesültem vele, hogy az ilyen kérdésekkel egyesek mások érzékeny pontjait keresik, a fogást és a - képletesen vett - támadási felületet.

Ami pedig a gyerekvállalást illeti, nem egy és nem kettő olyan párt ismerek, akik utólag nagyon megbánták, hogy előre megosztották másokkal az ilyen irányú terveiket, mert amikor esetleg a vágyaik ellenére hosszú hónapok, évek után sem érkezik meg a várva-várt baba, egy lelkileg nem könnyű helyzetben még akkor is egy plusz stressz forrás tud lenni a beavatottak folyamatos kérdezősködése, érdeklődése, netalán kéretlen tanácsai, megjegyzései, ha azok egyébként jó szándékú, nekik "szurkoló", a gyerekáldásban velük együtt reménykedő családtagok, barátok, nemhogy akkor, ha esetleg olyan viszony van köztük, mint közted és a sógorodék között.

Még egy dolog: ha téged "évekig kell bántani, hogy a bomba kirobbanjon", az biztosan a türelmes természeted következménye, vagy valójában annak a jele, hogy hosszú időn keresztül elnyomod, elfojtod magadban az érzéseidet, tűrsz, de közben őrlődsz magadban, és amikor már annyi belső feszültség van benned, akkor egyszer csak hirtelen utat tör magának, mint a mikor a kuktában a túlnyomás felemeli a szelepet?