Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Anyós, após » Túl reagálom vagy nem normális?

Túl reagálom vagy nem normális?

Figyelt kérdés

A barátommal 2 éve vagyunk együtt. Minden oké csak az anyukájával van probléma. Azaz helyesbítek. Neki van velem. A kapcsolatunk elején az anyukája kedvelt engem. Majd ahogy komolyabb lett a kapcsolat elkezdett nekem beszologatni, megalázni mások előtt. Mára már tiltja tőlem azzal az indokkal hogy mindig velem van hiányzik neki a fia. Nálam szeretne aludni akkor az anyja nyíg hogy márpedig menjen haza éppen eleget van velem, ő nem akar egyedül aludni stbstb, Együtt fürdünk a barátommal akkor ránk nyit, könyörög, hogy aludjunk együtt hárman, és ha én kapok előtte csókott akkor nyig, hogy neki is kell puszi, és őt is kínálja meg ételekkel ne csak engek szolgáljon ki. Már az őrületbe kerget. A barátom elsőnek nem akarta elhinni nekem ezeket. De már ő is látja.. sokat veszekszünk emiatt mi is ők is.. Ha még ez semmi akkor most amit mondani fogok már féreh dolognak tartok. A kapcsolatunk elején a barátom lement egy faluba és álítása suerint semmi nem történt de nem hiszem. Tehát sok olyan lány van ott akivel voltak dolgai, amikor lement oda szakított elem mert telebeszélték a fejét stb... és lámlám.. az anyja most ott fog házat venni. Jó messze tőlem tele olyan lányokkal. Elkerülhetetlen a találkozás neki velük mert tudjátok egy busz, egy bolt stb.. Ha ő odaköltözik tuti, hogy szakítás lesz a vége.. ha csak a féltékenykedésem nézzük mert egyáltalán nem lennék nyugodt.. lehet jönni azzal, hogy a pasi se normális.. hát ja nem az.. de tudom hogy nagyon szeret engem, rengeteg dolgot tesz értem és sorolhatnám. De úgy gondolom, hogy még túl gyerek ahhoz és mégis csak az anyukájáról van szó, hogy belássa, hogy az anyja betegesen féltékeny rám..

Egy szem gyerek, és az apukáját szereti még mindig akinek már más családja van.

Amikor külön mentünk állandóan hívogatott az anyja hogy hogyan vagyok..amit nem értek, de mikor újra együtt akkor megint kezdődött minden előlről..

A legnagyobb problémam a költözés.. ő mindenféle képpen kertes házba szeretne lakni, mondtam hogy a városunkba is rengeteg kertes ház van miért pont ilyen messze tőlem.. válasz nincs persze. A barátom mivel 17 éves tenni nem tud semmit. Felajánlottuk hogy költözzön hozzánk mert van rá lehetőség, van hely és anyukám szereti őt.. de persze nem engedi neki. Tegnap ott voltam fent náluk ( ami bevallom elég ritka mert őszintén megmondom utálok ott lenni) és belemosolygott a képembe, hogy már lassan költözhetnek is.. de azt az arcot kellett volna látni.. az a boldogság hogy tud engem bántani..hát huha.. mindig mondja költözzek én oda majd oda szülöm a babát és elleszünk. Szerintem nagyon beteges. Soha nem szóltam neko vissza, mégis csak felnőt.. szerintem hamarosan elfogom veszteni a szerelmem.


Mi a farncot tudok tenni?


2018. márc. 29. 12:51
1 2 3
 21/26 anonim ***** válasza:
100%
En ugyan nem szoktam ilyet írni, de azért ez nagyon "kamugyanús".
2018. márc. 29. 18:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/26 anonim ***** válasza:
84%
Ha esetleg megsem kamu, akkor viszont a barátod anyja, beteg. Nem kicsit, nagyon.
2018. márc. 29. 18:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/26 A kérdező kommentje:
Azta😂 van itt minden. Elég nehéz 2 évet összefoglalni egyébként bele trafáltál mert írok..de úgy gondolom, itt nem szükséges egy gyönyörű novella, választékos beszéd, részletes leírás és sorolhatnám, nem vagyunk se romák se cigányok, és kitünő tanuló vagyok. Nem kamu a sztori. Most már 2x is átgondolom hogy írjak e ide.. Nem vagyok féltékeny, egy cseppet sem. Nem kérek több választ köszi, választ kaptam, hogy teljesen beteg ha ennyire kamunak nézitek és teljesen más képet írtatok le rólam. Ha találkoznátok velem eléggé meglepődnétek. De arra, amit kérdeztem, hogy mit is kéne tennem arra semmi.
2018. márc. 29. 23:47
 24/26 anonim ***** válasza:
100%

De igen, többen is leírtuk, hogy menekülj.


Több mint 20 évvel vagyok idősebb nálad, és magam is megéltem pár dolgot, magam körül is láttam párat. Biztosan állítom, hogy beszélgetéssel egy ilyen jellegű anya-fia kötődési zavar (még akkor is, ha igaz lenne, hogy csak az anya részéről áll fenn, de ilyen nem nagyon van) nem orvosolható.


ne legyen igazam, de szerintem az a forgatókönyv fog működni itt, amiben a srác néhány év múlva megnősül, a házassága pedig rövid időn belül tönkre fog menni az anyja miatt. Talán az a sokk, az a fordulópont elég lesz ahhoz, hogy ki tudjon törni az anyja beteges majomszeretetéből.

2018. márc. 30. 14:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/26 anonim ***** válasza:
49%

nézd én szeretem a párom és most már feleségként kitartok mellette, de ha a házasság előtt kiderült volna, valójában milyen a családja akkor tuti elhagyom!!

A fene akar 20 évet leélni olyan emberrel aki nem szeret(én már át sem megyek)

Te féltékeny vagy nem is kicsit(először is ha akkor csajozott, na és szakítottatok, tehát nem járt el helytelenül), másodszor az hogy hova költözik az anyósod az ő dolga és ha barátod csak ennyi miatt megcsinál akkor ez a kapcsolat annyit is ért.

A pasid igazából nem áll ki melletted, hisz anyjának is ad csók után puszit és teszi neki továbbra is a szépet, csak azért veszik össze veled, mert nem tud választani a két nő között, tehát te nem érsz annyit számára, hogy tegyen a kapcsolatért IGAZÁN.

és végül 15 évesen jöttetek össze, honnan tudod, hogy ő a nagy ő ha még csak ő volt neked? Ez nem kapcsolat csak tini fellángolás és elég béna ha engem kérdezel.

2018. ápr. 4. 11:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 26/26 anonim ***** válasza:
49%
bocs: megcsinál helyett megcsal akart lenni.
2018. ápr. 4. 11:32
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!