Igaza van anyósomnak?

Sokan rossz oldalról közelítik meg a kérdést. Nem a 6 ember a probléma, hanem hogy tiszta megalázó, hogy azért csicskázzon a kérdező, mert a párja a hülye haverjaival szórakozni akar.

Én sem tenném...

Ha együtt nekiállunk, azaz a munkából is kiveszi a részét, aztán nekem is ugyanúgy jut a buliból, nem az van, hogy akkor én szívódjak fel, esetleg szervírozzam a cuccot nekik, hanem ugyanúgy letehetem a seggem iszogatni meg zabálni, oké. De hogy játsszam a szolgát (sokak szerint = a rendes feleséget, na kapjátok be...), nincs az az Isten.

Szerintem ez nem pont arról szól, meddig tart megfőzni hat emberre.

Ha nem akarod, hát nem akarod, se a párod, se az anyós ne erőltesse rád. Nekem sincs mindig kedvem főzni, de ilyenkor a párom nem esik nekem, hogy rendelt a kaja. Anyós meg főleg ne, elavultak a nézetei.

Nekem pl. az lenne a megalázó, ha jönnek a vendégek, és akkor én annyit tudok benyögni házigazdaként, hogy hát izé, majd rendeljetek valamit.

Nyilván nem egy sokcsillagos étterem kínálatát fogom megsütni, de összedobni egy tésztasalit, sütni valami sós apróságot, virslit grillezni nem nagy dolog. Megfejelve pár zacskó bolti rágcsával máris kész a nagy vendégasztal.

Persze, ehhez hozzátartozik, hogy körbeugrálni nem kell senkit (se az én barátaimat, se a pároméit), mert ki van rakva a terülj terülj asztalkám, aztán mindenki kiszolgálja magát, ha akarja.

1. én imádok sütni-főzni, így nekem ez tök jó lenne :D

De ha te nem szeretsz, nem akarsz, akkor nem kell, anyósod meg pukkadjon meg!

Nagynéném is állandóan azzal nyaggat, hogy munka után még süssek-főzzek, mert régen is ezt csinálták.

Ja, ő spec 4 órában dolgozott naponta, úgy könnyű még kétféle kaját csinálni, én meg 9 órázok.

Ha nem akarsz készíteni nekik semmit, nem kell, a párodnak tán leszakad a keze, ha be kell pácolni 15 szelet húst, vagy össze kell dobni egy bográcskaját?!

Egyébként ez nálunk úgy működik, hogy

"Szívem, hétvégén átjönnének a srácok, 5-6 ember. Vegyél légyszi x húst, aztán péntek este bepácolom, meg csinálok mellé salátát.

Vagy ha elöl van a bogrács, akkor szerintem összedobunk egy pörköltet a srácokkal.

Viszont olyan finom kókuszkockát tudsz sütni, csinálnál egy tepsivel, kérlek?

A többit megoldjuk. Köszi".

Ez lenne a normális, hogy akkor a kedves párod is segít a főzésben.

Én akkor tartom magam házigazdának, ha a saját barátaimra főzök. Azt nem szégyellem, ha idegen kanokat nem etetek meg. A párom fogadja őket, neki illene főzni rájuk. Az ő felelőssége, hogy jól érezzék magukat.

És ha egy csapat faszi "jó asszonynak" nevezne, tudnám, hogy rohadtul kisiklott az életem.

Szerintem kettőnk felelőssége, hogy a vendégeink(!) jól érezzék magukat. Együtt élünk, közös háztartásról van szó, és én sem vonulok ki a világból, ha vendégek vannak, hanem velük, mellettük vagyok ugyanúgy.

(Nyilván, ha rühellem a párom barátait, akkor más, de akkor otthon sem vagyok adott időpontban, és az egész tárgytalan.)

Nálunk az a normális, hogy rakok valamit az asztalra, ha a párom barátai jönnek vendégségbe. De ez nem akkor történik meg, amikor már ott van mindenki, hanem előtte, és a párom is segít. Vagyis, nem "a konyhában izzadok, míg ők a medencében söröznek", mert addigra minden kész.

És láss csodát, a párom segít akkor is, ha az ÉN barátaim jönnek látogatóba. Szerintem nettó baromság szétválasztani, hogy az én barátaimnak én főzök, az ő barátainak meg ő. Elég szomorú kapcsolat lehet, ahol ennyire gyűlölni kell a másik fél baráti körét, hogy egy szalmaszálat nem tesz nekik keresztbe az ember.

Neked van igazad, az anyósodnak a világon semmi köze nincsen ehhez az egészhez, nem az ő dolga. Ha te nem akarsz, akkor nem akarsz. Meg lehet oldani másképp is. Egyébként sem te vagy a házigazda, nem te hívtad a haverokat, hanem a párod, akkor talán neki kellene gondoskodni ezekről és nem a te felelősséged. Persze, nincsen azzal baj, ha megkér rá vagy segítséget kér, de jogod van nemet mondani.

Én sem szeretek főzni, nem is szoktam csak nagyon ritkán. Ha olyan kedvem van vagy ráérek, akkor összedobok valamit vagy sütök valami sütit (ezt mondjuk még szeretem is) az ilyen alkalmakra, de a legtöbbször mi is rendelni szoktunk. A hétvége az nekem is hétvége, amikor pihenni szeretnék és nem arra vágyok, hogy egész nap a konyhában ácsorogjak, mert lehet, hogy valakinek a főzés az élvezet és kikapcsolja stb., de nekem egyáltalán nem az... Sokszor pedig hétvégenként is van millió dolgom, szóval nem is mindig érnék rá ilyenekre. Különben sem érzem ezt feladatomnak. Lehet, hogy másnak nem sok a 6 ember, mert mindig 20 meg mit tudjam én hány emberre főznek, de valakinek sok. Én például nagyon sokáig csak magamnak főztem, most is max. kettőnknek, de még ez sem rendszeres. Ha valaki idehozna nekem 6 embert, hogy akkor tessék megetetni őket, szerintem meg is hülyülnék mire mindennel kész lennék...ez van. Lehet rendelni és akkor nincsen rá semmi gond, gyorsabb és egyszerűbb.