Nevezhetem apámnak, azt, aki elhagyott, miután kiderült, hogy nem az ő gyereke vagyok?

Az én szüleim egy éve váltak el. Akkor borult minden. Kiderült h az igazi apám még terhesen hagyta el anyámat,aztán megismerte az Apám anyut összeházasodtak,engem hivatalosan is a nevére vett. 2 évvel késöbb megszületett a hugom is.

15 évig éltem úgy h azt hittem boldog családom van. Nem tudtam h nem vagyok apa vér szerinti gyereke. Mikor eldöntötték h elválnak akkor mondták el nekem az igazat mivel apa ugy gondolta h mivel nem vagyok a gyereke jobb lenne ha anyuval maradnák. Mert én vele akartam.volna maradni. Apa mindig ugy jött látogatni a hugom h engem került,nem is jött hozzám sose. Hiába irtam neki h nekem attol még az apám marad,nem keresett,került. Apa családja is olyan hüvős lett velem,2x voltam ott ilyen családi összejövetelen. De apa akkor is került,zavarta h ott vagyok. Mamámék levegőnek néztek,mintha ott se lennék. Velem egykoru unokatesóim meg olyanokat mondtak h anyám átverte apám évekig nevelt egy zabi gyereket. Pedig apa tudta h nem vagyok az igazi gyereke.

Gyerektartást fizet ugyan,mert muszáj 8000ft-ot rám,14.000ft-t a hugomra. Neki vesz külön dolgokat,őt látogatja. Engem elfelejtett.

16/L

9.51 vagyok... A mai napig nem sikerült feldolgoznom. Hiányzik apa,meg a család. De nem kellek már nekik :(

Anya mellettem van,de nekem 15 évig apa volt a minden. És akkor egyik naprol a másikra már nem szeret.

A hugom probált közös programot szervezni még az elején,de apa mindig kibujt alola.

#21, a vér szerinti (biológiai) apa az többnyire a következő ártatlan áldozata lesz az ilyen mocskos történeteknek, az ő jelen családja meg az utána következők... mert hogy ilyen szitukban többnyire azt sem tudja, hogy van egy gyereke a hajdanvolt kedvesétől, élte az életét, családot alapított, neveli a gyerekeit, és akkor egyszer csak kiderül, hogy van neki még egy X éves... és az élete meg fog rendülni, peches esetben össze fog omlani...

És mindez azért, mert egy gerinctelen, jellemtelen személy képtelen volt igazat mondani, és vállalni a saját tetteit - szív a saját gyereke, a saját párja, a gyerek biológiai apja, annak a családtagjai...

Mert ja, valakit megcsalni sem egy lovagkeresztet érdemlő dolog, de az emberek néha hibáznak, ezt így vagy úgy meg lehet bocsájtani. Csak akkor nyissa ki a pici száját, formáljon szavakat, beszélje meg a történetet, és ne a párját csapja be és használja ki évekig, folyamatosan... mert azt viszont nem lehet megbocsájtani, arra nincs és nem is létezhet semmiféle ok vagy mentség...

igaz nem pontosan ide valló a válaszom de remélem nem baj ,hogy leírom!!

Anyukámék 3 éves koromba elváltak! nem is látogatott semmit nem tudtam róla! mert elég messze lakik tőlünk!! most így 31 éves fejjel fel akarja akarta venni velem a kapcsolatot! félig meddig tartjuk a kapcsolatot de megmondva őszintén nem tudok mit kezdeni ezzel a kapcsolattal!! nem érzem,hogy az apám hiába vér szerint az de mégis idegen számomra!! meg nem is érdekel ami vele van!!tudom durván hangzik de ha 29 évig nem kellettem akkor most mit akar! akár önhiábájából akár akarattal de hol van az a sok idő? nem lehet visszahozni!bocs ,hogy írtam!!

Hát izé, az apaság nem hitbéli kérdés, azt meg egy nőnek tudnia kell - hacsak nem szenved belátóképességet korlátozó pszichés betegségben - hogy a fogamzás hónapjában 1 vagy 1-nél több férfival volt nemi kapcsolata, tehát, hogy biztos-e az apaság vagy kérdéses.

Ha kérdéses, akkor ugye erről vagy szól, az apának tartott férfinak, rá bízva, hogy akar-e apasági vizsgálatot a születés után - és akkor nem veri át - vagy nem szól, és akkor átverte. Harmadik eshetőség nincs, a nőnek nem azt kell tudnia, hogy biztosan ki az apa - nincs a konyhában DNS-labor - hanem azt, hogy lehetséges-e, hogy másvalaki.