Hogyan mondjam el a szüleimnek hogy össze jöttünk a másod unokatesómmal?

15! Ő nem is azt írta hogy a saját testvére! Értelmezés...

De attól tudhatja ki kinek a testvére, azoknak ki a gyereke, férje, felesége. Szerintem ez annyira alap..

Szerintem pedig nem alap egyáltalán. A nagyszüleimnek vannak olyan testvéreik, akikkel soha életemben nem találkoztam, nemhogy a gyerekeikkel és az unokáikkal. Aztán van akit ismerek, de a gyerekeiket és az unokáikat már szintén nem. Mindössze 1 másodunokatestvéremmel találkoztam eddig életem során, de rá se mondanám, hogy ismerem.

Számomra a család és a rokonság nem egyenlő egymással, csak van valamennyi természetes átfedés. Random idegenek élete és léteze pedig különösképpen nem foglalkoztat csak azért, mert van bennünk minimális közös dns. Nincsenek közös emlékeink vagy bármi, ami útján kötödhetnénk egymáshoz.

Kérdező én abban bíznék, hogy a szüleitekre is hatnak az észérvek, ha komolyra fordulnának a dolgaitok. Addig meg talán tényleg jobb, ha csak találkozgatsz "valakivel".

Vannak közös gyerekkori emlékeitek? Tartja a kapcsolatot a család két fele? Tudtátok, hogy van köztetek rokonság - ha távolabbi is - mikor összejöttetek?

Ezt mérlegelve gondolnám át, mikor és mennyi idő után, ill hogyan mondanám el nekik.

Ez tényleg az a szitu, hogy "ha akarom, vemhes - ha akarom, nem"... lehetnek rokoni érzések, ha van közös múlt, de nem elvárható, ha 15 évenként 1x találkoztak a családjait 1-1 esküvőn vagy temetésen.

Egyik oldalról összesen 4 db másodunokatestvérem van, akik ugyebár a nagyszülőm testvérének az unokái.

Másik oldalról halvány lila segédfogalmam nincs! Arról se, hogy egyáltalán nagyságrendileg hányan lehetnek, arról pláne nem, hogy merre élhetnek, és kik azok. Konkrétan családfakutatás kellene hozzá...

Arról az oldalról annyit tudok, hogy nagyapának 5 kisebb testvére volt, akiket - miután árván maradtak (betegseg, háború) - ő nevelt fel, aztán más megyébe költözött és itt jöttek össze nagyival, akinek a családját betelepítették.....már felnőtt testvérei máahol maradtak.

Egyikük sem tartotta a kapcsolatot - személyes találkozások útján legalábbis, lehet, hogy leveleztek - a távolmaradt rokonokkal, internet még sehol se volt, a '90-es évek közepén haltak meg.

Most akkor én is látens vérfertőző lehetek, nem?:))))

Hiszen simán összejöhettem ennyi erővel másoduncsitesóval, akivel véletlenül egy városba keveredtünk tanulni.

Más kérdés, hogy ha menetközben kibogoztuk volna szerelmetes másoduncsival, hogy voltaképpen rokonok volnánk, mihez kezdtem volna vele - szerintem is attól függ, hogy éreztem volna.

Ha komolyan életem szerelme az illető, akkor lehet, hogy az észérvek a döntők,vagyis hogy genetikailag ez már biztonságos távolság, és akinek nem tetszik, az próbálja meg feldolgozni, de ez van.

Ha a szüleink/rokonságunk tartotta volna a kaocsolatot a másik résszel, akkor nekik biztosan furcsa volna. De én ebben az esetben tuti nem is jövök össze a rokonommal, mivel eleve tudom, hogy rokonok vagyunk, így ő számomra tabu, el sem kezdek vonzódni hozzá.

(ha meg összejöttünk anélkül, hogy tudnánk, rokonok vagyunk, akkor hiányzik ez a fajta blokk, és utólag nem tudom mennyi eséllyel alakulna ki, pláne mivel eü. kockázata sincs a dolognak...)