Külföldre költözés. Esélyek? Éerdemes? Van esélyem megtalálni a boldogságot?
18 éves lény vagyok. Még 2 évet járok gimibe(nyelvi előkészítő+évvesztes vagyok ezért vesztettem 2 évet). Szeretnék kiköltözni majd külföldre, előtte viszont még nyelveket akarok tanulni és 3 éves OKJs képzésen részte venni. Nem érzem vmi jól magam most itthon, nincs sok barátom, nincs párkapcsolatom(még eddig nem is volt)
Úgy gondoltam talán kiköltözhetnék Angliába(Londonba) vagy talán Amerikába New Yorkba. Lehetetlen álmok ezek?? Én úgy érzem, ha nagyon akarom valóra vállhatnak.
Csak nem tudom mennyi pénzre lenne szükségem(nmár most elkezdek gyűjteni) És, h egyedül ezt be lehet e vállalni...Bár addigra remélhetőeg talán lesz párkapcsolatom, de olyan nehezen találok magamnak vkit... Nekem nem kellenek a mostani 18-20 évesek, kiábrándítoak, inkább 25-30 éves férfiak érdekelnének
ma 21:22
Látom az agymosás nálad is megtette hatását.Nem tudom te miről beszélsz valószínűleg egy agyhalott birka vagy.Először is hagy ábrándítsalak ki nem honfoglalás történt hanem honvisszafoglalás.
"Magyarország népessége a honfoglalástól számítva kb. 200 évig volt homogén"
Az első betelepülök kunok,besenyők voltak aki a magyarsággal rokon népek így nem lehet óriási mértékű keveredésről beszélni de ezek is később települtek be.
Jóval később fogadtuk be a szláv és román menekülteket a románok közül nem valószínű hogy keveredés történt velünk mivel vallási különbségek voltak köztünk.Attól még hogy nem tiszta magyar valaki attól még lehet magyarabb mint egyes magyarok mint pl te!!!
"Honnan tudod, hogy a te "őseid" nem szlávok vagy germánok voltak?"
Képzeld dédnagymamám német volt.Ettől még én magyar vagyok és Magyarország a hazám!
Egyébként a szláv név a latin "sclavus"-ból ered ami csicskát szolgát jelentett abban az időben.Ennyit a szláv felsőbbrendűségről.
Én is pontosan így éreztem magamat, amikor 18 éves voltam! A középiskola után elvégeztem egy főiskolát, majd végül nagysokára 26 évesen jutottam ki Angliába. Annyiszor hallottam már olyanoktól akik korábban kint voltak, hogy milyen szuper Nyugaton, mennyivel kedvesebbek ott az emberek, milyen jó így meg úgy, hogy elvágyódtam.
Nekem sem nagyon volt itthon kialakult baráti köröm, tipikus magányos fiatal voltam a korosztályomban.
Én úgy mentem ki, hogy már perfekt beszéltem angolul, és önkéntes munkát vállaltam egy közösségben, mert nem akartam teljesen egyedül élni egy idegen országban és nekem is megvolt az az álmom, hogy külföldön talán megtalálom az igazit. Ehhez jött persze még az is, hogy szeretek másokon segíteni és mindeközben szerettem volna egy angliai egyetemre is bekerülni.
Mondanom sem kell, szinte semmi nem valósult meg az egészből. Végül 3 hónap után hazajöttem, mert nagyon meghajtottak az önkéntes munkával. Pár hét után azt vettem észre, hogy más önkéntesekre, (köztük egy honfitársamra is) én dolgozom köszönhetően a lustaságuknak!:(((
Reggel hatkor keltem és sokszor csak este 10 körül kerültem ágyba mire elvégeztem a sok rámsózott munkát a saját feladataimon kívül. Heti egy szabadnapom volt, amit gyakran félig végigaludtam.
Fiatalokkal voltam együtt, ez a vágyam teljesült, és az is, hogy végre bulizhattam én is, mert az önkéntes csapattal hetente egyszer elmentünk egy helyi diszkóba táncolni. De az egész korántsem tett boldoggá. Úgy éreztem, hogy részben megkaptam amit akartam, de nem azt amire szükségem volt. Hiába voltam fiatalok között, életemben először értettem meg, hogy akkor is lehetsz magányos, ha sok ember van a társaságodban. A fiúk közül az, aki megtetszett nekem, beképzelt volt és élvezte, hogy több lány is odavan érte a közösségben.
Mikor hazatértem sokmindent megértettem:
1. Az emberek máshol sem jobbak mint itthon. Mindenhol vannak rendesek és kevésbé rendesek is.
2. A boldogság nem helyfüggő, Angliában is lehetsz boldogtalan.
3. Ráérek még megtalálni az igazit, mindenki máskor talál rá a hozzávaló fiúra. Ahány ember, annyi élet!Én sokáig olyan voltam, hogy volt egy ideál a fejemben és ha találkoztam egy helyes fiúval, aki megtetszett, akkor rögtön ráhúztam automatikusan az ideált és tűzön-vízen át próbáltam hinni, hogy igen ő az igazi! Amikor aztán pl. kiderült, hogy észre sem vesz engem vagy megbántott a bunkóságával az illető, akkor azt hittem én nem vagyok elég vonzó nő. Mindig magamban kerestem a hibát. Pedig valójában csak nem volt hozzámvaló a fiú, ilyen egyszerű. Erre utólag jöttem rá.
4. Az egészséges önbizalom (aminek nincs köze a beképzeltséghez) jó dolog, ezt nekem kell önmagamban megtalálni, és nem várni senkitől sem, hogy elismerjen engem. Vagyis nem tenni külső körülményektől függővé a jókedvemet!
5. Ha menekülsz innen, az itthoni lelki problémák elöl, és ezért akarsz kimenni, akkor nem garantált, hogy ez megoldás lesz. Ezeket magadban kell megoldanod, hiszen máskülönben csak hurcolod magaddal őket, az egész boldogtalanságodat. (Persze ha szerencsés vagy, akkor lehet, hogy csupa olyan emberrel találkozol kint, akik szuper barátaid lesznek. Nem akarom azért elvenni a reményt Tőled.)
6. Nyugaton főleg a piszkosmunkára kell a Kelet-Európából jövő ember. Nem nagyon örülnek annak, aki kimegy, mert már sok a bevándorló és többségében lenéznek minket. pl. egyszer az önkéntesek egyik főnöknője (aki csak féligmeddig volt angol) olyan megjegyzést tett nekem, magyarra fordítva, hogy "Ugyan hol van ez a Magyarország? Egy semmi az egész." Rá is szóltam, hogy fejezze be ezt a durva beszédet, mert engem magyarként sért! Erre ő: "Nem én vagyok durva, Te vagy túlérzékeny!" Történt aztán még pár hasonló és én már akkor eldöntöttem, hogy elég volt a bugris Nyugatból!
Nagyjából ennyi a tapasztalatom, de Neked kell eldöntened, hogy mit teszel.Őszintén kívánom, hogy Neked legyenek pozitív tapasztalataid ha kimész! :) Előtte viszont alaposan szervezd meg és ellenőrizd le, hogy hová kerülsz majd, és próbálj esetleg egy rokon fiatalt vagy akár megbízható ismerőst találni, aki Veled megy.
A nyelvtudás fontos! A középszintű angol szerintem elég, de enélkül semmiképpen ne vágj neki, mert könnyebben átverhetnek! Mi nők ráadásul sebezhetőbbek is vagyunk, pláne egy idegen országban!
Én mikor kaptam az állásajánlatokat mindenképpen Mo.-on akartam dolgozni, de a 39 ajánlat közül mindegyik külföldi volt... Így azt választottam, amelyik megengedi, hogy itthon lakjam és csak néha kelljen kiutaznom. Most az a helyzet, hogy havi max. 1 hetet vagyok Németo.-ban, a többit idehaza. De ezért kompromisszumot kellett kötnöm.
Szóval, ha ez az álmod (bár bevallom nem helyeslem), akkor küzdj érte, és legyél hajlandó bármit feláldozni, kivéve a családot, az igaz barátokat és az önbecsülésedet, mert ha ezek nélkül élsz, lehetsz életedben akárki, senkiként fogsz meghalni.
Hát én úgy gondolom, hogy rossz városokat néztél ki magadnak.
London az még hagyján de New Yorktól a hajad is égnek fog állni 1 hét után.
London meg semmivel sem jobb mint Budapest.
Ha barátságos környezetet akarsz akkor költözz dublinba vagy barcelonába, de a görögök is emberközeliek.
Ja és az OKJ-t felejtsd el diploma és folyékony nyelvtudás nélkül nem vagy ember külföldön..
Nyelvtudás kell, diploma meg nem árt ha nem létbizonytalanságban akarsz élni kint.
van esélyed kimenni, de ettől nem leszel sem boldog, sem boldogabb
ha magad nem vagy boldog, sehol nem leszel
kint sem jobb az élet, max. annak tűnik
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!