Gyermekét elvesztett anya tud még valaha fájdalom nélkül élni?

Nagyon sajnálom, hogy ezt a fájdalmat át kellett neked, a férjednek és a babátoknak élnetek.

Engem egy gondolat vigasztalna, vagy abból merítenék erőt: ha lesz még gyermekem, annak mindig lesz egy őre odafenn. Egy kis angyal, aki mindig vigyázni fog rá, és nem érheti semmi baj.

Szia!!!

Nagyon sajnálom ami történt... Én is átéltem. Augusztus 29.én lesz 2 éve... hatalmas fájdalom! Sajnos nekünk nem lehet újra saját babánk, mert kivették a méhemet, de örökbefogadtunk egy édes pici kisfiút! Ő tölti ki a mindennapjaimat... IMÁDOM!!! Ő az életem.

Akik nem tudják mi történt, kérdezik, hány gyerekem van, én erre azt mondom kettő... Nagyon nagyon fáj a mai napig...

Ha gondolod, írj privit, szívesen beszélgetek veled!!!!

"Tényleg semmi rossz nem történt vele, csak meghalt. Ezt komolyan gondolod?"

Ezt abszolút komolyan gondolom. Attól függetlenül, hogy az emberek döntő többsége valami rémisztőt lát a halálban, nincs abban az állapotban semmi olyan, ami rossz lenne.

Persze nyilván rá lehet vágni erre, hogy így egy csomó jó kimaradt az életéből. Ezt nem is vitatom. Azonban ha elgondolkoztok, hogy a mindennapjaitok hányad részét teszik ki kellemes, kellemetlen, illetve "semleges" pillanatok, akkor rájöttök, hogy nem is veszített olyan sokat...

Szia!

Csatlakozom az előttem szólókhoz, rengeteg erőt kívánok Neked!

Anyum is elveszítette az első gyermekét /a nővéremet/.

Halva született, az orvosok hagyták, hogy simán szülje meg-pedig már halott volt :(

Hideg tél volt, de a fénykép, ami van Róla ennél sokkal fagyasztóbb.

Fel nem tudom fogni, hogyan tudták ezt túlélni anyuék. De sikerült Nekik, és rá másfél évre megszületett a bátyám, majd én.

Mindig is két gyermeket szerettek volna, tehát ha a nővérem életben marad, én most nem írok ide.

Életem végéig hálás vagyok Neki, hogy én élhetek-pedig valószínűleg nem az a csöppség döntött így.

Így, az interneten keresztül küldök neked egy nagy ölelést, és tiszta szívemből kívánom, hogy pár év múlva a Te gyermeked is hősként tekintsen Rád-akár én anyura!

21:42:

szerintem ezt most kéne abbahagynod, és átmenni egy másik topikba. lehet, hogy nem rosszindulat vezérel, de a soraiddal nagyon tapintatlan vagy, és anyákat az érzéseikben nagyon mélyen bántasz.

van, amikor csöndben kell lenni, és ez az idő most van itt a számodra.

21:44 bocsánat, véletlenül lepontoztalak, nem téged akartalak, elnézést.

a te történeted is nagyon megindító.