Lennél élő donor olyan családtagod esetében, akit nem ismersz, nem vagytok jóban? Hogyan döntenél?
A szüleim óvodás koromban elváltak, utána egy ideig az apám még foglalkozott velem 3-4 hetente pár órát, de azt is nagyszülői nyomásra.
Majd később ez teljesen megszűnt, évente kb. 2-3 alkalommal találkoztunk, azt is a nagyszüleimnél, pl. szülinapkor, karácsonykor. De sosem kérdezte meg, mi van velem, hogy vagyok, hogy megy a suli... Sőt, gyerektartást sem akart fizetni az anyámnak, mondván, ő nem fizeti az én luxus dolgaimat ("luxus", mint pl. a kozmetikus).
A felesége gyűlölt/gyűlöl, mert anyára emlékeztettem (miatta váltak el). De ezt ő ki is mondta, apám meg csak megvonta a vállát... Született két gyerekük, a nagyobbik 17, a kisebbik 8 éves. Közben úgy élnek, hogy apám hol elköltözik tőlük, a nagyobbik gyerek borzalmasan problémás, a nőnek meg már két abortusza is volt, mert terhes lett a szeretőjétől. Úgyhogy igazi "mintacsalád", egy percig nem bánom, hogy én az anyám mellett nőttem fel, mert mindent megad nekem a mai napig, amire csak szükségem van. Olyan biztos családi hátteret kaptam tőle, hogy azt elmondani sem tudom.
Viszont a kisebbik gyerek az apáméknál beteg lett, csontvelő átültetésre van szüksége. Engem is megkerestek, vagyis a nagyim hívott fel először, utána másnap az apám, majd a felesége is írt Facebookon, hogy ő bocsánatot szeretne azért kérni, ahogy hozzám állt anno és hogy nem fogadott el...
Nyilván először azt néznék meg, hogy alkalmas lennék-e élő donornak, de lehet, velem van a gond, én már ebbe sem szívesen mennék bele.
Hiába a féltestvérem a kislányt, nem ismerem, utoljára pelenkás korában láttam és szerintem egy kezemen megszámolhatnám, hogy hányszor találkoztam vele. Az apámtól, az ő családjától én csak bántást kaptam, meg a levegőnek nézést. Tudom, legyek én a nagyobb ember, aki segít, de őszintén, számomra ők nem léteznek.
Az apámmal 5 éve nem is beszéltem telefonon, tőle akár halott is lehetnék. Soha eszébe nem jutottam a születésnapomkor, vagy karácsonykor. Most meg, hogy a segítségemre lenne szükségük, azonnal itt vannak.
Sajnálom nagyon a kislányt, tudom, hogy ő végképp semmiről sem tehet, de nem gondolom, hogy azok után, ahogy az a család hozzám állt, nekem kéne segítenem.
Ez így érthető, nem?
Köszönöm szépen a válaszokat, bár igaz, kicsit azért írtam ki a kérdést, hogy a lelkiismeretemet megnyugtassam...
Édesanyám, valamint a párom is azt mondták, hogy ők nem befolyásolnak, nem fognak ellene beszélni, de gondoljak arra, hogy amikor én kórházba kerültem, egyikben sem volt annyi, hogy legalább telefonon felhívjanak. Igaz, az egy baleset miatt volt "csak".
válasza:
válasza:Én megtenném. És ha adhatnék csontvelőt megnézetném azt is hogy annak az ártatlan kislánynak jó lehetnék-e. De sajnos nem adhatok már :-(
Nem is értem. nem fáj, nem kell bent maradni, semmi károsodás nem érhet,. Én egy idegenért is simán megtenném, ahogy míg lehetett véradó és plazmaadó is voltam. Ez se sokkal másabb beavatkozás.
válasza:#44, "Nem is értem. nem fáj, nem kell bent maradni, semmi károsodás nem érhet,."
Jogod van a véleményedhez, de a kérdezőt azért ne vezesd félre! Ne mondd, hogy nem fáj, és nincs kockázata, mert ez egyszerűen nem igaz.
válasza: válasza:Persze, hogy segítenék. A segítség egy pici kislánynak kell, aki az én vérem, bárhogy is van.
Beleegyeznék, de előre közölném, hogy rájuk továbbra sem vagyok kíváncsi, és ezt az ügyet leszámítva ne is keressenek soha, mert bár a kislánynak segítek, róluk az életben nem szeretnék hallani soha többé. És egyébként így is tennék. Az ilyen nem apa.
válasza: válasza:Egyértelműen nem adnék, semmi közöm a kislányhoz. Ennyi erővel elajándékozhatnám a vesémet is egy idegennek...
Nem semmi, hogy a sok fotelkaratést hogy ide fújta a szél, hogy beszóljanak más morális értékrendjére, de ha komolyan gondolnák, amit írnak, elérhetőséget kérnének, hogy ők maguk segítsenek a gyereknek. Más pöcölőjével viszont sokkal könnyebb verni a csalánt,ugye.
Egyébként kiemelném, hogy kifejezetten undorító, hogy évekig szóba se álltak veled,kérdező, aztán hirtelen hívogatnak, ahogy hasznot remélhetnének belőled. Szutyok banda, soha többé feléjük se néznék.
Egyébként meg mind meghalunk, ez az élet rendje. A szülők mozgassanak meg csak minden követ a kislányért, hátha sikerül találniuk valakit, de nyilván nem ott kéne keresni segítséget, ahová nemrég még a lábukat törölték...
válasza:Ez egy nagyon nehéz kérdés.
Én sem tudom, hogy dontenek ilyen esetben.
Első körben úgy közelítsd meg a témát, hogy egyáltalán alkalmas vagy-e. Ha véradasrol is elkuldtek, mert nincs meg a súlyod vagy van más kizáró tényező(betegség, gyógyszerek, esetleg veszélyes munkahelyen dolgozol), akkor lelkiismeret furdalas nélkül vissza lehet utasítani a beavatkozást.
Necces már onnantól a helyzet, ha fizikailag és egyezés miatt alkalmas vagy és így kell eldönteni, hogy adsz vagy sem.
Ha jatszmazni, érzelmi zsarolni akarnak, ne hagyd magad.
Jogodban áll így vagy úgy dönteni szabad akaratodból.
válasza:Nekem mindegy, ki az, egy idegennek is segítenék, ha tudnék, bár távoli rokon esetén át kellene gondolni, mi van akkor, ha később a gyerekemnek kell donor. Viszont csontvelő donorként nem veszítem el egy szervemet, tehát ez nem lenne kérdés. Nem az a lényeg, a másik milyen ember, hanem hogy én milyen vagyok.
Más kérdés, hogy az egészségügyi állapotomban ez a lehetőség aligha merül fel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!