Tényleg a semmire kéne gyereket vállalnom?

Közel a 30-hoz nincs se párkapcsolatom, se olyan munkám ami biztos jövedelmet ad alig keresek valamit ebből a szüleimnek is leadok hisz velük élek.

Nagyon nehéz anyagi körülmények között éltünk gyerekként és tanulni sem engedtek a szüleim így most tanulok ami miatt egy jobban fizető munkát fogok kapni.

A tanulás miatt össze vitáztunk a szüleimmel, hogy minek tanulok mikor már gyerek kellene nekik így sosem lesz unokájuk stb...

Mondtam, hogy azért tanulok, hogy normális munkát kapjak és el tudjak költözni haladjon valamerre az életem.

Pár nélkül és anyagi biztonság nélkül a semmire pedig nem fogok szülni mert az önző és felelőtlen dolog lenne.

Erre édesanyám azt mondta "hát ő is a semmire szült". Mondom ezzel én nem büszkélkednék hisz ennek mi a gyerekei ittuk meg a levét. Most nem szólunk egymáshoz mert én hülye vagyok és ezzel a felfogással soha a büdös életben nem megyek férjhez és nem lesznek gyerekeim. Őszintén miért gondolják a szüleim, hogy normális a mai világban valóban semmire szülni? Még párom sincs, és otthonom sem, sőt jelenleg egy albérletet sem tudnék kifizetni. Én a tanulásban látom a lehetőséget mert fixen lenne munkám úgy ami jobban fizet. Miért fáj nekik, hogy képezni akarom magam?