Mennyivel jobb annak, aki huszonévesen alapít családot?

Szerintem azért sok ilyen huszonpárévesen megtaláltam az igazit házasság/gyerekvállalás arra fut ki, hogy pár év múlva már boldogtalan a kapcsolat, válnak, stb.

Fiatalon azért még nagyon sokáig alakul az ember személyisége, még érni kell.

Sok olyan ismerősöm van, ahol az anya huszonévesen kezdett szülni pl, de egyáltalán nem nőtt még fel, és nagyon nem jó ez a gyerekeknek...

Minden személy más, minden jellem más, minden helyzet más. Fölösleges máshoz hasonlítgatni magad, mert lehet, neki ez van meg, neked meg az. Lehet, hogy ő ezt mutogatja ország-világnak, és közben mégsem annyira jó, mint azt beállítja. És attól még, hogy valami jónak látszik, egyáltalán nem biztos, hogy tényleg jó...

#10 “ Aki albérletbe vállal gyereket tényleg felelőtlen”

Ha nem tennék, akkor lassan senkinek sem lenne gyereke.

11 vagyok

Szerintem 30 pár éves még abszolút nem késő. Az én édesanyám is 31 volt, amikor engem szült, 33, amikor a húgomat. Addig felnőtt, megérett kibulizta magát, tanult, stb, így jobban tudott ránk koncentrálni. A harmincpárév azért messze nem olyan vészes szerintem. 40 fölött már talán tényleg nehezebb lehet.

De persze tényleg mindenkinek más a prioritás. Szerintem a legtöbben azért 30 körül vállalnak gyereket. Sokan egyébként egészen 30 évig tanulnak, pl aki mestert meg doktorit végez, vagy pedagógus vagy orvos vagy ügyvédnek tanul, stb...

Még mindig 11

A sok csok meg ilyesmi miatt pedig nem érdemes korábban szülni létbizonytalanságba, mert ki tudja, mi lesz itt holnap ezekkel a pénzekkel...

+ én azt is nehezen látom, hogyan fogok tudni majd elköltözni itthonról, mert nagyon magasak az ingatlanárak és a lakásbérlés is. Előbb érdemes egy fix otthont mondjuk megteremteni, és utána gyereket vállalni.

"Nem lehet olyan ember, aki nem doktorál le, hanem helyette dolgozik pl külföldön, és itthon befekteti azt az összeget amit kap egy lakásba és autóba 30 év alatt és majd szerez itthon egy állást? Istenem mennyi szűk látókörű van... Igenis van szépsége huszon évesen szülni. Mondjuk a gyermekednek nem mondják azt az oviban ha az apja megy utána hogy nezd jött a nagypapa... "

???? Te hülye vagy? :D

Egyrészt, ilyen ingatlanárak mellett már külföldi munkával sem lehet 24-25 éves korodra ennyi pénzt összeszedni. Hidd el, mi is így csináltuk, 6 évig dolgoztunk 2(!) állásban ketten és mindent félreraktunk, így lett 28 milliónk, abból +a támogatásokból lett családi házunk, még mielőtt totál elszálltak az árak, de így is majdnem 30 éves lettem, mire az első gyerek született, hisz hazaköltözés után kellett még itthon is dolgozni, stb...

Na, most ebből a pénzből a városban, ahol élünk, egy panel garzont tudnánk megvenni, talán. Mármint egy felújítandót. Ez az elképzelés, amit itt leírsz, már évek óta nem működik.

Másrészt, nem tudom, hogy aki 30 évesen szült, azt mittudomén 33-36 éves korában miért néznék a gyerek nagyszülőjének... ??? Te ennyire le vagy pukkanva 35 évesen, hogy már 55-nek tűnsz?

Egy kicsit túltolod és felesleges is a rizsa, mind tudjuk, hogy 25-ig kb. csak az szül, akinek a szülők adnak lakást vagy akit nem érdekel, hogy fog megélni, csak gyereket akár, mert ma önállóan a nulláról szinte lehetetlen normális egzisztenciát kiépíteni ennyi évesen.

Mióta az eszemet tudom, fiatal anyuka szerettem volna lenni. Emellett nagyon vágytam arra, hogy egyetlen férfi legyen az életemben, sosem vonzottak a pár hónapos járogatások.

Az, hogy 18 évesen összejöttem a férjemmel, nyilván csak szerencse, de ez van, ha akartam volna sem tudtam volna ellenállni neki és a közös jövő gondolatának. Pont februárban jöttünk össze, még tudtam változtatni a felvételin, levelezőre mentem. 20 éves voltam, mikor összeházasodtunk, mindketten dolgoztunk, én egyetem mellett, ő 8 órában (picit idősebb, neki már megvolt a diplomája akkor). Albérletben voltunk 6 évig, 26 éves voltam, mikor megvettük a házunkat. Hitellel, de az önerőben nem volt se babaváró, se csok. Ekkor fogant meg a nagylányunk, utána nem sokkal a kicsi is. Most 42 éves vagyok, 26 éve együtt, nem lehetnék boldogabb. 😊 Soha nem inogtam meg vele kapcsoltban.

Egyébként nálunk nincs egy db nagyszülő sem, nem is nekik szültem a gyerekeket. Ha nagyon muszáj, a legjobb barátnőm vigyáz rájuk, ez kb évente 1 alkalom szokott lenni. Nagyon szerettem huszonévesen kisbabás anyuka lenni és most is imádom, hogy negyvenesként már nem pelenkákkal kell foglalkoznom, hanem a kamaszlányaimmal lehetek.

Semmit nem tettek alánk, dolgoztunk, spóroltunk, félretettünk, mert tudtuk, mit akarunk. ❤️

"Semmit nem tettek alánk, dolgoztunk, spóroltunk, félretettünk, mert tudtuk, mit akarunk"

Oké, csak közben a fizetés-lakásár arányok változtak kicsit. Ma albérlet mellett egy pár kb. 30 éves korára sem rak össze önerőt, és ha mégis, ki tudja bevállalni a havi 200 ezres törleszt?

Hol van olyan statisztika, amelyik azt mutatja ki, hogy a huszonévesen kötött házasságokból több bomlik fel, mint a 30 felett kötöttekből?

Igen, fiatalon még alakul az ember személyisége, és pont ezért jó fiatalon házasodni. Mert akkor a két fél személyisége együtt alakul, azaz össze tudnak csiszolódni. Fiatalon az életünket együtt alakítjuk ki. Idősebben viszont már két kialakult, rögzült személyiség, kialakult életvitellel próbál egymáshoz igazodni. Sokkal nehezebb.