Mennyivel jobb annak, aki huszonévesen alapít családot?

39 semmit nem finanszíroznak 🤣...nemtudom honnan a búsból szedted. Apámnál soherebb ember nemnagyon van.

19 éves korom óta nem laktam otthon és anyosnál se soha, de ok...te biztos jobban tudod. Az meg hogy néha egy délutánra vagy egy hétvégére elviszik a lányom csak annak fáj akinél a nagyszülők lese kakiljk az unokát vagy épp senki olyan nincs neki. Sztm alap dolog hogy a nagyszülő jelen van az unoka életében. Nekem is Isteni nagymamám volt, (ettől még anyám nevelt és szoros a kapcsolatunk. Kapaszkodj meg 😆...lányom néha dedipapánál is van.

1 éve meg kinn élünk Ausztriába és ott se takarítok xd plusz senki nem segített.

Szerintem éretten érdemes családot alapítani, nem fiatalon.

Ekkor nagyobb a felelősség és a pénzügyi kapacitás

Több az energia. Jóval.

35 felett már érzem az ellentettjét.

Én a "gyerek" szemszögéből írok. Szüleim 23 évesek voltak, mikor születtem. A nagyszüleim még dolgoztak, egyik nagypapám és a dédnagymamám sokat voltak velem, nagyon szép emlékeim vannak róluk. Később a többi nagyszülőm is nyugdíjba ment, sok időt töltöttem velük is, imádtuk egymást. Így a szüleim is tudtak élni, utazni, dolgozni. Persze az egyszerűsítette a képletet, hogy mind egy városban éltünk.

Most, 42 évesen örülök, hogy még relative fiatal szüleim vannak, csinálunk közös programokat, anyum kvázi barátnőm. Nagyon nehezen viselném lelkileg, ha már a 80-hoz közelítenének, és attól kéne félnem, hogy hamarosan elveszítem őket.

Ma már ezek kitolódtak, rengetegen 30, de néha 40 felett alapítanak családot, ugyanakkor a régi iskola az volt, hogy egy lány 18-19 évesen menjen férjhez egy 25 alatti sráchoz, így a fiatalasszony már 20 évesen anyuka lett. Ennek előnye mondjuk manapság ez lehet, hogy mivel a fitalkor kitolódik, egy mai 40es ember nem "papás" vagy "mamás, hanem "srácos", "csajos", így pl egy 38-40 éves fiatalos szülő a 20-21 éves gyerekével akár együtt mehet bulizni is, ha úgy építették fel az életüket, hogy a gyereknek a szülő inkább barátja és mentora, nem pedig tekintélyelvű "felettese". Meg sok dologban jobban egy húron pendül, ha két ember (legyen az szülő és gyereke) között kisebb a korkülönbség.

Ugyanakkor ma már nagyon fiatalos egy 40-es 50-es ember is, kitolódott az ifjúkor.

Én már 27 éves vagyok

lassan 28 és még nincsen

gyerekem. Néha nagyon

úgy érzem hogy le vagyok

maradva a korosztályomhoz

képest. A legtöbb volt

osztálytársamnak már van

egy két gyereke.

Ilyenkor hátrányban érzem

magam. Van egy párom

már együtt is élünk egyenlőre

ennyi. Kettős érzések vannak bennem. Néha szeretném hogy

hogy nekem is legyen

gyerekem és nagyon vágyok

is rá, néha még jól érzem

magam hogy még nincsen.

És megkönnyebbülés van bennem

hogy úgymond szabad lehetek.

Másrészt meg valószínűleg

gondban leszek később ha eljön az ideje mert a páromnak valószínűleg nem lehet gyereke.

Legalábbis ezt mondta.

Szóval ez nálam nehéz kérdés.

Nagyszülők - mégis hol? Melyik univerzumban? Mert apám 67 éves de dolgozik.

Nagynéném 65, de még bőven melózik ő is.

Meg eleve nem a nagyszülőknek szülünk, hanem magunknak.

Én felneveltem két gyereket, köszi, az időskoromat nem megint ezzel kívánom eltölteni...

Plusz az aki 21-23 évesen szül, az mégis mire??? A pasija kontójára, ugyanis ő vszeg nem dolgozott sokat életében, és ha a csávó esetleg! elhagyja, akkor a nő mit csinál?

Mehet vissza anyukához élni, mert nincsen kb semmi bevétele.