Mennyivel jobb annak, aki huszonévesen alapít családot?

Szerintem sokkal. Irigyelni tudom akit huszonéves korában szültek és nem negyven évesen fogadtak örökbe mint engem. A tizenéves szülőket még jobban irigylem. Belegondolni valaki hogy minél hamarabb szül annál több ideig van anyukája a gyereknek?

Ha 38 évesen fogadott örökbe akkor mire 40 éves leszek lehet nem lesz anyám.

Ha 16 évesen szült volna akkor még 70 éves korom fölött is lenne anyám. Mert az emberek 88-90 éves korig élnek.

#33.

Már nem azért, de kinek adatik meg 30 éves korára akár saját ház?

- Aki nem örököl.

- Nincs gazdag anyuci apuci.

- Fiatal pár mondjuk tökre 0-ról kezdi meg az életét, albérletben.

- Tegyük fel egyik sem szoftverfejlesztő, politikus vagy fejes valamelyik cégnél.

Kb. így kell gondolkozni, mert a többség ilyen helyzetben van.

Ebből simán kijön, hogy ez kitolódik 40 éves korra is, mert senki nem lesz olyan hülye, hogy anyóshoz/apóshoz vállal gyereket.

Vagy szimplán csökken a gyerekvállalási kedv.(ez már már belpolitika, most nem vázolom fel, hogy a CSOK-nak milyen következményei vannak)

"Irigyelni tudom akit huszonéves korában szültek és nem negyven évesen fogadtak örökbe mint engem. A tizenéves szülőket még jobban irigylem. Belegondolni valaki hogy minél hamarabb szül annál több ideig van anyukája a gyereknek?"

Ja, idegsokkos és depressziós anyja, akit tönkrevág az, hogy egzisztencia nélkül vállalt gyereket és az egész élete a kuporgatásról szól. Ha 16 meg 20 évesen vállaltak volna a szüleid, albérletbe, végzettséget nem igénylő SZ*rul fizető munkára, akkor meg az lenne a bajod, hogy csórón kellett felnőnöd, hidd el. Átéltem. Az anyám is azt mondta anno, hogy inkább vállalt volna 10 évvel később gyereket. Meg én is ezt mondom.

Egyébként, nem az a két véglet van, hogy valaki 20 vagy 40 évesen vállal gyereket.

Szerintem sokan elfelejtik, hogy nem a társadalmi elvárásoknak kell megfelelni hanem a saját belátásunk szerint élni az életünket.

Haverom 25 már felesége és egy gyereke van nyilván az állam hozzájárulásával és a házat szépíti, gondolván a következő gyerek érkezésére. Én még most sem állok készen egy gyerekre. 30/f. Nincs ezzel gond, különböző személyiségek vagyunk.

Én 23 évesen szültem 5 éves kapcsolatba, terveztük. 18 éves korom óta dolgoztam plusz tanultam (nem egy nagy karrier, de szeretem csinálni és a fizetés elég arra hogy egyedülis megélünk). Lányom apja lelépett, neki volt egy nagylánya is, 3 éves korától ő nevelte, utanna együtt és végül ő is velem maradt.

Abszolút nem bántam meg hogy fiatalon lettem anya. Lányom 18 lesz én 41.

Igen, van segítségem...nagyszülők és nem, nem minden nagyszülőnek teher az unoka. Nálunk is dolgoznak mégis igényük van rá hogy nálunk is legyen. Sztm semmi gond evvel.

Azóta volt egy 6 éves kapcsolatom is, ő másfél éve meghalt🕊.

Lányommal együtt is sok élményt szerzünk, kiskora óta túrázunk, kirándulunk, megyünk élményfürdőbe, stb...

Voltunk nyaralni is pár országba, anyámékkal is megy akk én meg külön ha úgy van.

Futni is járok, anno vettem olyan babakocsit is, amivel lehet futni.

Vannak álltaink is.

Plusz motorozom is, kocsi is van.

Barátok is mellettem vannak, igaz nem sok de nem a mennyiség a lényeg.

Saját ingatlan nem érdekel már, spórotan ráeleget,

de úgy felmentek az árak, (majd egyszer ha öröklök lányomé lesz...de remélem az még nagyon odébbvan).

Nagy bulizós meg sose voltam.

Az meg nem garancia hogy 30 évesen hazasodik valaki nem vállik el. Van ilyen is olyan is, 1000 meg 1 példa.

Tudatosan több gyereket nem is vállalnék. Van aki meg szül 3at. Kinek mi.