Ember, aki nem szeret élni - van ilyen?

Majd megtudnád, ha soha semmit nem kaptál volna meg azéletben, és tanulni sem tudtál volna, és gondolkoznál, hogy miből élj meg!

Te dologtalan SZARHÁZI! Nem lett volna bőr a pofámon ilyen kérdést feltenni.

16:24-es.

látom, problémásan jut el az agyacskádig, hogy azért pöccentem be kissé rajtad, mert tudod csak úgy nem idiótázunk le senkit. még egyszer kérdezem, hogy jössz te ehhez? hm? ami a mondandóm "irigységszagát" illeti, valóban bosszantó azt látni, hogy jó anyagi körülmények közt élő, egészséges egyének képtelenek magukkal mit kezdeni, holott a lehetőség 100x jobban adott az önmegvalósításra, mint a komoly szociáis hátránnyal rendekezőknél. e kérdezőn kívül nem egy ilyen parttalan életű ember történetével találkoztam már, hanem nagyon-nagyon sokkal, és őket is szembesítettem azzal az alapvető ténnyel, hogy valóban túl jó dolguk van, és ez gátolja őket a cselekvésben. és képzeld: elismerték, hogy igazam van. ehhez mit szólsz, kedves engem ismeretlenül idiótának minősítő? nem a lepontozással volt itt nekem főleg bajom, hanem azzal a "magasfokú" intelligenciával, ahogy te rám reagáltál-hangsúlyozom ismeretlenül.

16:44-es. azzal, hogy még mindig ezen pörögsz, Te is magadat minősíted. bár, ahogy Te nagyon bölcsen megmondtad, jogod van véleményt nyílvánítani, így lerágott csont témákon is pörögni.

de most engedd meg nekem, hogy jó keresztény princípia szerint magasról tojjak a többi nekem címzett, totál irreleváns válaszodra:)

Minden jót!

Engem az idegesít, hogy ha egy gyengébb anyagiakkal rendelkező egy gazdagabb képébe vágja, hogy örvendhet az ember apró dolgoknak is, rögtön azt mondják róla, hogy irigy, ahogy az előttem írók is tették. Velem is számtalanszor megtörtént. Pl. amikor azon dühöngött a gazdag ismerős, hogy a harmadik autója nem fér a garázsba én megkérdeztem tőle, hogy minek neki 3 autó? Erre azt mondta, irigy vagyok, mert nekem egy sincs. Pedig nem. Igazából vezetni sem MEREK, úgyhogy minek nekem autó?!

Sajnos azt látom, hogy minél gazdagabb egy ember, annál boldogtalanabb. Nekem öröm az, ha valamiért megharcolok és megkapom. Nekik bizonyára nincsenek sikerélményeik, és ez rosszul hat a pszichéjükre, ezt el tudom képzelni a kérdés kiírójáról is. Egyébként nem sajnálom őket. Annyira úgysem bátrak, hogy elvegyék az életüket, hálistennek. A szájuk jár csak, és próbálják felhívni magukra a figyelmet.

16,55-ös válaszoló!

Ostobaság ostoba emberrel vitatkozni.Az ilyen antiszociális figura nem erre a világra való.Mindene meglenne egy normális teljes élethez,és hü..e hozzá,hogy normálisan éljen.Vannak akik az életük feléig sem bírják azt összekaparni verejtékes munkával amivel ezek a szegény jólétűek indulnak.És mégis boldogok elégedettek,nem panaszkodnak pedig lenne okuk rá.

Az a bajod gyerekem,hogy nincs mit tenned az életben,mert minden a segged alatt van már.Vagy,egyszerűen csak elmebeteg vagy.

Döntsd el magad.

A tanácsom:ugorj a Dunába,vagy a lakóhelyedhez legközelebbi fogyóba.Ha meg az utóbbi igaz rád,kezeltesd magad hátha van remény.De ne nősülj meg soha,csak a magad életét tedd tönkre másét ne.

Kezdj el írni. Bármit, mindent. És akkor rájössz. Én is benne vagyok a gödörben, remélem minél előbb kimászok belőle. Ez az első életunt időszakom(korábban csak depressziós voltam), remélem az utolsó is.

amatormuveszek.hu

tortenetek.hu

Itt publikálhatsz is.

Mellesleg a családomat már sokszor nevezték gazdagnak, mégis elkezdtem 17 évesen dolgozni, már előtte is volt munkám.

Nekem ne vágja senki a képemben, hogy olyan jó dolgom van és ezért nem becsülöm meg az életemet. Megbecsülöm, imádom, de elszigetelt és magányos vagyok, néha rámtör a depresszió. Több végzettségem van, mint bárki másnak, és nincsenek extravagáns kívánságaim. A pénztől valóban csak boldogtalanabb lesz az ember, de akkor is ha nincs, és azt hajszolja, akkor is ha van és eltorzul a világképe. Gazdag is, szegény is, átlagos is lehet boldog és boldogtalan.

Azért mert borzatsztóan unod magad, és talán unalmas ember is vagy.

24 éves vagyok, a szüleim nagyon jól keresnek, de ettől függetlenül 16 éves korom óta minden nyáron melóztam. Édesapám meg akarta mutatni, mi az a munka, hogy is kell dolgozni a pénzért. Tavaly fejeztem be az egyetemet, mérnök-közgazdász vagyok, amelyhez hozzátenném, hogy tanulmányaimat államilagfinanszírozottan végeztem el. A szüleimnek a tanulásom egy forintba nem került, mert az ösztöndíjamból, diákmunkából eltartottam magam.

Nem éreztem céltalannak az életem, dolgoztam, sportoltam, a barátaimmal nagyokat buliztam, kergettem a csoporttársnőimet :).

Jelenleg egy építőipari cégnél vagyok területi képviselő, és szeretem a munkámat, tele van kihívással, és egy percik sem unatkozom. Vettem egy lakást, most javítgatom. A lényeg, hogy vannak céljaim.