Mit mondjak, hogy vegyem rá a páromat, hogy legyen kisbabánk?

Az előző kérdést nem olvasom most el, de én nem nagyon kertelnék, megmondanám neki mi a helyzet, vagy lesz gyerek, vagy otthagyod. Felesleges ezen szépíteni szerintem, mondd hogy egyértelmű választ vársz, ha akar kap 1-2 nap gondolkodási időt...

(Amúgy én tuti nem hagynám el a pasit akit szeretek emiatt.. Inkább ne legyen gyerek. Bár én amúgy sem szeretnék.)

Mikor legelöszöl felteted a kérdést már jóval a belinkelt elött akkor is monták hogy hagyd el mert a gyerek nem alkú rész.

Te persze vele vagy mert konkrétan ő tart el.

Jaj istenem..azt hittem már megoldódott,megbeszéltétek.

Ha nem érti meg,hogy Neked nincs több esélyed,és ennek ellenére sem akar babát,muszály lépned..

Az a házasság már régen rossz ha kényszeríteni kell a másikat valami ügyben..Ha szeretem a férjemet úgy hogy életem végéig vele akarok lenni,akkor nem zsarolnám gyerekkel.Nem jó ha zsarolással születik egy gyerek,mert később az apa nem fog tudni apaként viselkedni,mert nem ő akarta..A gyerek komoly dolog..Vagy mindketten akarjátok,vagy egyikőtök sem..

Neked nem azt kell hogy miképp mond meg a férjednek hanem az kell,hogy eldöntsd mi a fontosabb.A férjed akivel akár életed végéig boldogan élhetsz vagy egy gyerek,de lehet,hogy nagy árat fizetsz érte,mert akár egyedül is maradhatsz a babáddal..Ha elvált anyuka leszel egy picivel akkor teljes lesz az életed????

Hát épeszű ember 22 évesen még nem akar gyereket (és álatalában nincs is abban az élethelyzetben, ami ideális lenne a gyerekvállalásra), ne csodálkozz, hogy párod is visszatáncolt. Valószínűleg a kapcsolatotok elején rosszul becsülte fel önmagát, úgy gondolhatta hogy "á, addig úgyis míg évek vannak" és nem hitte, hogy ilyen hamar eljön ez az idő.

Két dolgot tehetsz:

1. elhagyod a párodat és megpróbálsz idősebb, családcentrikusabb embert szerezni. Bár kétlem hogy bárki most azonnal csinálna neked gyereket... Arról nem is beszélve hogy a párkeresés legfőbb kritériumaként a gyerek-kérdést megjelölni nem éppen bölcs dolog...

2. a pároddal maradsz, és beletörődsz hogy még nem érett meg a gyerekvállalásra, és abbahagyod a cseszegetését. Szerintem ha sokáig mondogatod neki, fogja magát, és ő keres egy olyan lányt magának, akivel hasonló céljaik vannak az életben.

Elég sz*r helyzet, de én nő létemre megértem a párodat. Ha velem közölnék hogy vagy 1 éven belül szülök, vagy soha, hát, lehet hogy inkább a sohát választanám, minthogy ilyen élethelyzetben gyereket szüljek. Szerintem elég valószínű hogy még ha bele is menne valamilyen csoda folytán a párod, képtelen lenne tényleg szeretni azt a "kierőszakolt" gyermeket, és ez rányomná a bélyeget az egész "családra", sőt, meg merem kockáztatni hogy inkább előbb mint utóbb lelépne, hisz semmi kedve a családi életre.

Bele olvastam az előző kérdésedbe..Írtad,hogy méhnyakrákod van,és ezért kell szülnöd minden áron.Én férfiként evvel a tudattal semmi pénzért nem vállalnék be egy babát..Nekem fontosabb lenne a feleségem,mint az,hogy vagy beteg gyermeket hoz a világra,vagy a dokik is tévednek,és egyedül maradok egy kisbabával.Én pontosan megértem a férjed álláspontját..Az ember akkor is 50-szer átgondolja a családalapítást amikor mindketten egészségesek vagyunk,de így,hogy rák van a családban!

Férfiként tanácsolom,hogy ne erőltesd ezt a dolgot..Lehet róla beszélni,el lehet mondani a saját álláspontodat,érveidet,és ugyanúgy meg kell hallgatni a másik álláspontját,érveit.Mindezt megfelelő helyen,és időben.

23/F

A kényszerítésnek harag a vége.

Borzalmas úgy felnőni, hogy tudod, hogy az apád/anyád utál, és haragszik rád, amiért megszülettél.