Most komolyan, milyen dolog ez egy családban? Egymás elől megenni még az utolsó falatokat is.

Nagyon nehéz ez a helyzet mert számomra sokáig ismeretlen volt az, hogy valami csak az enyém. Én nem ebben nőttem fel, nálunk mindig mindent meg KELLETT osztani, kicsi korunktól kezdve erre voltunk nevelve. Ha kaptunk valamit ajándékba akkor abból is végig kínáltuk aput, anyut tesót. Most hogy már saját családom van az én feladatom, hogy ugyan ezt fenntartsam. A párom viszont nem ebbe volt nevelve, egyke is meg eleve náluk nem volt soha ilyen osztozkodás. Amióta vele vagyok ugyan úgy megosztok vele mindent és erre "tanítom" őt is, de van, hogy elfelejti. Pl: a minap vett magának kólát, este megitta több mint a felét, másnap én megittam a maradékot és mikor hazajött számon kért, hogy hol a kólája??? Én csak lestem mint borjú az új kapura és akkor ő is észbe kapott és bocsánatot kért... Szóval már kezdi át venni a szokásomat, de néha még vannak "balesetek" főleg ha ingerül valami miatt vagy fáradt. De szerintem ennek alap dolognak kéne lenni! Viszont ha a gyerek eszik meg előle valamit akkor azt nem teszi szóvá. Vannak dolgok amiket csak a párom fogyaszt ilyen a kávé is. Én nagyon ritkán 3-4 havonta 1x (ha vendég jön) megiszok egy kis kávét tejjel, ilyen dolgokért sose szól. De pl: a halkonzervet sem kell tőlem félteni.

Engem kimondottam zavarna ha úgy élnék egy fedél alatt valakivel (aki a családtagom vagy a szerelmem) hogy külön háztartást vezetünk és külön-külön oldjuk meg a kaját. Ez mindenkinek a saját dolga eldönteni, hogy hogy jobb. Ha nektek szimpatikusabb, hogy külön kasszán vagytok anyukádéktól akkor üljetek le közösen és beszéljétek ezt meg és a jövőben nem lesz ilyen problémád.

"Meg anyukám tudja jól hogy szeretem a pudingot, vett is nekem 4-et, és abból 2 eltünt, gondolom megette a pasijával"

Ezt nem értem. Vett neked 4 pudingot, mert tudja, h szereted, de kettőt megevett belőle. Mi itt a gond? Egyrészt még maradt 2, másrészt ha nem vett volna kedvességből, akkor nem is lenne.

Néha nekem is rosszul esik, ha valamire rákészülök, és kiderül, h már megette vki a családból, de nem szoktam nagy hisztit csinálni belőle. Általában mindenből 2-t kapunk a tesómmal (csoki, joghurt, ilyesmi), de ha megkívánja, akkor neki szoktam adni az én részem is, és fordítva. A "rendes" kaja (reggeli, vacsi alapanyag) meg mindig közös.

"Pl: a minap vett magának kólát, este megitta több mint a felét, másnap én megittam a maradékot és mikor hazajött számon kért, hogy hol a kólája??? Én csak lestem mint borjú az új kapura és akkor ő is észbe kapott és bocsánatot kért..."

Én a középútra szavazok, mi meg szoktuk egymást kérdezni, de a kérdésre természetesen mindkét részről "igen, persze, megihatod/megeheted" a válasz.

Hát azért... Ha én vettem valamit, és mondjuk a felét beraktam a hűtőbe, aztán másnap rákészülve megyek haza, hogy na most megeszem ebédre, és észreveszem, hogy már nincs ott, az nekem is rosszul esne. Egyrészt, mert már arra készültem, hogy megehetem amit direkt erre meghagytam, másrészt mert ha tudom, hogy már nincs ott, akkor legalább a boltba bementem volna hazafelé.

Akik együtt élnek, azoknak illene tekintettel lenni egymásra. Mindenkinek mindenkire.

Gyerekek! Itt a kommunikáció hiányzik! NINCS LEEGYEZTETVE SEMMI!!!

1.) Üljetek le anyáddal meg a kerge pasijával, és beszéljétek át a dolgokat, vagy különítsetek el magatoknak egy kis részt a hűtőben, és az ő jelenlétükben HANGSÚLYOZZÁTOK KI, hogy azt ti magatoknak magatokért tartjátok fent, és szeretnétek, ha onnan nem tűnne el semmi!

2.) Veszel egy tekercs feltűnő öntapadós matricát, és egy vastag hegyű filcet és RÁÍROD NAGY BETŰKKEL a kettőtök nevét, vagy kezdőbetűjét, vagy vmi egyértelmű jelet pluszban, és az első időszakban, hogy NEM MEGENNI!

Akkor ha ezt majd tudatjátok is velük, hogy mi a helyzet, akkor már majd hivatkozhattok a korábbi előzetes megbeszéléseitekre is.

Bocsáss meg, de a legtöbb háztűz okozója az a tény, hogy mindenki csak elvár a másiktól, közben nem egyeztet vele!!! "Alapból elvárom tőled annak ellenére, hogy előtte nem beszéltük meg veled!" Érted már? ;)

BESZÉLNI A MÁSIKKAL TUDNI KELL!

Sajna, rengeteg kérdező azért ide írja ki először a kérdését, azért panaszkodik nekünk, mert ott, ahol kéne, ott jópofizik, elsunnyogja a beszélgetést, itt meg a másikat állítja be szemétládának, közben ő maga is legalább annyira sáros a dologban!

Na, hát szerintem is arról van szó, hogy kommunikáció, az hiányzik nálatok.

Amúgy meg kinél hogy szokás, erről kár vitát nyitni, meg leszólni a másikat. Nálunk eleve úgy volt a szokás, hogy ha azt láttam, hogy van olyasmi a hűtőben, ami nem szokott lenni, akkor megkérdezem a többieket, hogy kié, és mihez kell, lehet-e belőle venni. Mert pl. volt, hogy anyukám télen vett egy doboz epret, megláttam a hűtőben, megkívántam, de eszembe nem jutott volna, hogy na én most azt megdézsmálom. Délután, amikor anyu hazaért, megkérdeztem, hogy mihez van, lehet-e enni belőle, és mondta, hogy nem, mert sütibe kell, majd a sütiből persze lehet enni, és ha marad pár szem, azt egyem meg nyugodtan, de addig ne piszkáljam. Joggal lett volna ideges, ha megettem volna, mire hazajön, és neki akar kezdeni sütni.

Természetesen ami alap dolog volt, pl. kenyér, vaj, párizsi, ilyesmik, abból mindenki evett, amikor éhes volt, bár nálunk azért alapból az volt a szokás, hogy együtt ülünk le vacsorázni, akkor terítéskor ki volt pakolva minden. De ha mégsem, akkor természetesen ettünk az ilyen dolgokból "maszekba" is. Viszont ha valamiből már csak nagyon kevés volt, és pont elfogyott, akkor aki megette, hozott a boltból újat, hogy a többiek is tudjanak enni, vagy felhívta azt, aki nem volt otthon, és hazafelé be tudott menni boltba. Volt pár eset, hogy nem így történt, aztán az is elég kellemetlen volt, pl. amikor öcsém megette az összes kenyeret, de nem hozott helyette a boltból, meg nem is szólt, anyukám meg hazaért 7-kor, és egy gramm kenyér nem volt otthon, pedig reggel még volt vagy fél kiló. Akkor meg lett beszélve, hogy mi a teendő, ha elfogy valami, és onnantól kezdve nem voltak ilyen gubancok.

Egyet nem értek, kérlek segíts! :)

Most akkor a saját pénzedből ment a kaja amit vettetek (dolgozol, ösztöndíj, bármi) vagy abból amit anyukád adott (ebbe tartozik a zsebpénz is)?

Ne haragudj az értetlenségemért de ez nem tiszta.