Éreztétek már, hogy túlságosan sokra vittétek, a párotok meg lemaradt mellőletek?

Szia! Elég fura a helyzeted. Beleszerettél egy olyan férfiba, aki konkrétan felmászott a felesége hátán, és most már kevésnek érzi azt az embert, aki mindenben támogatta, segítette, míg az csak kapaszkodott fölfelé. Butának, "kinőttnek", szégyellni valónak csak az olyan emberek tartják a párjukat/ismerősüket/bárki mást, akik elfelejtették, honnan jöttek! Nem hiszem, hogy valóban egy ilyen mellett akarsz kikötni, hogy egy ilyen mutasson példát a gyerekednek.

Írták előttem, hogy te sem számíthatsz majd a hűségére. És igaz! Miért gondolod, hogy téged nem fog megcsalni, ha a gyermekei anyját képes volt? Függetlenül attól, hogy most te vagy a szerető, gondolj bele: az a szegény asszony mit érezhet? Ha megvan, akkor könyveld el magadnak, te is át fogod élni ugyanazt! Már persze, csak ha hajlandó lesz kilépni az egyébként kényelmes kis életéből (otthon 1 asszony -> házirobot; házon kívül 1 asszony -> szerető), amit én őszintén kétlek.

Írod, 40 körüli. Ez az ún. szárnyalása csak most fog kiteljesedni igazán, a férfiak túlnyomó többsége ebben a korban kerül a csúcsra. Mit fogsz majd tenni, ha már te leszel a "kis falusi feleség", és neked kell szembesülni azzal a megaláztatással, amit most az a szegény asszony kénytelen elviselni?

Ezzel nem bántani akarlak, mert mindenkinek joga van a boldogsághoz. De szerintem gondolkozz el azon, hogy megfelelő embert találtál-e a sajátod eléréséhez. Mert szerintem nem.

Te a szarnyalo falusi ffi-nak egy agyasa vagy csak, semmi mas! A ku.vaja vagy. Miattad nem fogja elhagyni a szegyellnivalo feleseget, hulye lenne:))

De ne felejtsd el, hogy Isten nem bottal ver, visszakapsz mindent! Ismered a Ludas Matyi tortenetet?

Amugy ha voltal mar ferjnel, miert nem tudtad megtartani a ferjedet ha annyira supernak gondolod magadat? Vagy talan szegyellt mar a ferjed, es inkabb tovabb szarnyalt?

Kedves Kérdező!

Kommentjeidet végigolvasva, nekem az jött le, hogy egyszerűen az emberek , az ideírók előtt akarod lemosni a "sarat" magadról a lelkiismereted miatt, mert úgy érzed, senki sem ért meg.

Hiába írod, hogy nem akarod elszakítani a családjától, valójában nem tudsz belenyugodni a "másodhegedűs" szerepbe, amibe nem is szabad soha, semmilyen körülmények között egy NŐ-nek.

Én is voltam szerető, tudom milyen érzés ( ráadásul vidéken, de én olyan szinten nem foglakoztam senki véleményével, hogy engem meg sem kerestek a rágalmakkal az emberek, messze elkerültek ), 4 évig voltunk együtt, de csaknem szakított a családjával.Nekem ez egy tüske maradt egészen a kacsolatunk végéig, amiből önként & dalolva léptem ki, és azóta ELV - ből nem jövök össze "foglalt" hapsival, de még olyannal sem, akinek a "szíve foglalt".

A vicc tudod, hogy mi az egészben: az, hogy ez a volt pasim közvetlenül utánam összejött egy nővel, és alig egy hónap múlva végképp függetlenedett a családjától - ennek a nőnek 1 hónapjába telt, ami nekem 4 év alatt se jött össze - dehát veszíteni is tudni kell...

A kérdésedre a válasz:

Egy ennyire beérkezett ember, mint az általad említett férfi lehet, hogy még hosszú évekig lesz a Te testi - lelki jóbarátod, de soha nem fogja otthagyni a családját, főleg, hogy ennyire a szívén viseli a gyermekei sorsát.

Nem minden szülő gyűjtöget a gyerekeinek az egzisztenciájára.Ilyen szinten dícséretes, amit csinál,és valahol megértem, hogy ehhez a fajta szerepéhez hű marad.

20.33-as ( még ):

egyébiránt szánalmasnak tartom az olyan férfiakat, legyenek akár bár barátok vagy férjek, akik olyan szinten "modern" felfogásúak, hogy a nőtől elvárják, hogy olyan szintre "fejlődjenek fel", amire ők.

Fogyasztói társadalom diktálta hazugság, tulajdonképpeni imitálás, kifele mutogatás, a státusz, mint olyan "fényezése", amiben valójában csak ESZKÖZ a nő, illetve asszisztens a férj mellett.

Na, nehogy már a nő asszisztáljon a férfi mellett azért, hogy az emberek csodálják férjemuramat, én meg továbbra is az árnyékban maradok!

Láttam én már jól menő vállalkozót, akinek a felesége gyárban dolgozott, de nem azért, mert muszáj volt neki, hanem azért, mert igenis ragaszkodott hozzá az asszony, hogy ő is kimozduljon otthonról, legyen egy kis saját pénze, saját „társadalmi élete”.

De nem minden nő ilyen, mert más a beállítottsága, neveltetése stb.

Ha nekem olyan uram volna, aki mellett fel tudnám nevelni a gyerekeimet, én bizony nem vágynék ennél többre, mert nekem nem inspiráló erő, hogy a 3 szakmámmal elmenjek minimálbérért gürizni ( többet nem keresnék, én nyomulni magasabb pozícióért nem tudok, az egyébként is mindig áldozatokkal jár – sajnálom. ) és valahol le se sz*rnám, hogy a férjem kivel kavar – enyeleg, és hidd el, pont az ilyen mentalitású nők mellett maradnak hosszabb ideig a férfiak ( nem a „szárnyalók mellett” ), mert jobb úgy felkelni, hogy „nem kell megkérdezni a nő nevét”, magyarul: a kitaposott ösvényen járni, mégha vannak is mellékösvények, amit egy nőnek érdemes tolerálnia ( főleg, ha van már gyerek ), hiszen az élet, a házasság kompromisszumok sorozata.

Írta valaki, hogy egy nő úgy szüljön gyereket, hogy ha elhagyja a férje, saját erőből fel is tudja nevelni őket.

Jah, ezelőtt 20 évvel ezelőtt ez működött, meg tőlünk nyugatabbra esetleg, de itt és most ma?

Inkább kitartok egy ismert „rossz” mellett, mint a periférián nyomorban nevelni a „jövő nemzedékét”…

Bocs, ha OFF – oltam, bár úgy vélem, választ is kaptál egyúttal.

Szia!

Én éreztem ilyet, vagyis azon az oldalon állok valahol, ahol a szeretőd felesége. Nem éppen abban a helyzetben, (mert szeretője nincs a férjemnek) de felmerült bennem, hogy kevesebbnek éreztem magam a férjem mellett.

Ő tanult a jogon, egyre feljebb helyezték a munkahelyén, minden bejött, sorban teljesültek a céljai, közben szültem két gyerkőcöt is neki...kerek lett az élete, büszke is vagyok rá nagyon.

Én itthon vagyok, gyereket nevelek, a háztartást látom el. Bár van jogsim, nem merek vezetni. Bár jártam fősulira, többféle szakra is felvettek több egyetemen, de a kezdés után sorra feladtam azokat. Elhanyagoltam magam és a férjemre támaszkodtam/támaszkodom. (Sosem szabad azt vallani, hogy kiegészítjük egymást. Mindenkinek saját magát kell megvalósítania.)

Mostanában ütközött ki rajtam, több év itthonlét után, hogy nem érzem jól magam a bőrömben. Hogy érzem, hogy belül nagyon NŐ vagyok, de nem látszik rajtam kívül. Ehhez hozzájárult, hogy évek óta egy-egy esetben észrevettem, hogy a férjem, ha találkozott egy kollégával, volt osztálytársával, eltakart előlük...

Nem tartozom azok közé, akik bírják, hogy csak a másik mellett élnek, langyosan. Megbeszéltük, hogy ezt érzem, bevallotta, hogy nem figyelt rám.

Azt gondolom, hogy ha valaki félrelép, akkor az nem csak játék, hazugság, hanem csupán annyi, hogy nem veszi a fáradságot, hogy javítson a kapcsolatán. Nem veszi észre, hogy akibe egykoron beleszeretett, az még létezik, még mellette van és ez nem véletlen. Őket egy csomó közös élmény köti össze, ami nagy falat egy harmadiknak.

Ha valaki úgy megy haza, hogy nem mondhatja el a feleségednek a gondjait,akkor az nem tett azért, hogy a felesége megértse.

Ez a férfi nem tett azért, hogy a felesége boldognak érezze magát még most is. Nem lehordás, csak tény, hogy jelenlegi tudásának legjobbja szerint cselekszik.

Mi a jövője egy ilyen párnak közel a negyvenhez, gyerekekkel? Vagy tesz valamelyik azért, hogy felnyissa a másik szemét vagy nem. Előbbi esetén betonbiztos lesz a kapcsolat, utóbbi esetben bármi és bárki belefér.

Ha tiéd lesz, az érzelmi élete mindenképpen fejlesztésre szorul:) NŐ-ből ráfér az oktatás!:)

Összefoglalva:A férfi akire ráakaszkodtál nős ,gyerekekkel,szereti ,tiszteli a feleségét,akit te próbálsz fúrni,mert ugye másoktól hallottad,hogy milyen szégyelnivaló,ezt gyorsan közlöd is férjecskével.Nem érdekel a pénz,mégis jobban tisztába vagy az anyagi dolgaikkal,mint az APEH.Állításod szerint jómódba élsz,mégiscsak munkaidő alatt tudsz netezni,mert otthonra nem futja...

Hát én csak a gyerekeidet sajnálom,jobban járnának,ha az apjukkal élnének,mert egy hazug erckölcstelen némbertől sokindent nem tanulhatnak...ja ,hol is vannak a gyerekeid amig te szárnyalsz?Lehet egy nős pasival...végülis otthon ezt látják...

Ha neked megéri ez a szerelem, hát csináld!

De az életedet ne nagyon építsd rá azért, mert két év múlva kiderülhet, hogy mégsem a NAGY szerelem volt.

Főleg a gyerekeidet tartsd távol ettől. Lehet, hogy most szükséged van erre a férfira, de én úgy érzem, hogy jönni fog még utána valaki, aki MINDEN szempontból megfelel Neked.

Ne nagyon mutatgassd be otthon! Legyen ez a te privát életed, a családot tartsd távol!

A válaszok azért durvulnak egyre, mert nem mutatsz megértést.

A kérdésedre kaptál választ, (észre se vetted?)de a legtöbben azért nem arra válaszolnak, mert Neked nem az a valódi kérdésed. Az asszonnyal neked nincs dolgod, ő majd éli a saját életét. Nem hiszem, hogy olyan szerencsétlen, mint itt le lett írva. De ha igen, akkor úgy járt. Te ne akarj jó lenne vele, és egyáltalán semmi. Nem kér belőle, hidd el! (Talán nem is bánná, ha megszabadulna aputól, ebben a helyzetben kérhet asszonytartást)

Te csak A Te életeddel tudsz foglalkozni, még a szeretődével se, (ő azt mond és tesz, amit ő akar)

CSAK a sajátoddal.