Csak én nem szeretem a kisbabákat?

Vállalom a lepontozás kemény, fájdalmas veszélyét (irónia, ha valaki nem értené, márpedig itt sokan nem értik): én is utálom őket, de nem csak a babákat, hanem a kisgyerekeket is. Ez van, remélem a lepontozgatókat kielégítem, lesz dolguk bőven, hogy kéjesen nyomkodva lefele, azt higgyék ezzel bántanak. ;)

Nő voltam

Jesszus! Ti nem vagytok normálisak!!! Komolyan nem! És nem azért, mert nem bírjátok a gyerekeket, vagy nem tudtok velük mit kezdeni, hanem a dologhoz való hozzáállásotok és a megnyilvánulásotok borzaszt el! Ez szánalmas, szívtelen és érthetetlen!

Ismétlem, nem mindenki szeretne gyereket, és van, aki nem szereti, de ilyen megfogalmazások, hogy "Utálom őket", "irritáló a kinézetük", "idegesítő, amikor sírnak" stb., stb., ez már komolyan mondom, hogy beteges.

Kérdem én: mit lehet utálni egy bébiben? Mondjátok már el! Azt, hogy sír? Sír bizony, beszélni nem tud. Ha tudna, nem sírna, hanem elmondaná. Hisztisek? Hallottatok már a dackorszakról? (A hiszti, illetőleg a határai próbálgatása hozzátartozik egy gyerek egészséges fejlődéséhez.) És arról, hogy alapvetően minden gyerek azt a mintát másolja, amit a szüleitől lát? Egy hisztis, ordibálós, magát földhöz csapkodó gyerek a szülei lenyomata -pontosabban annak, hogy el van kényeztetve, szóval nem a gyereket kell hibáztatni, hanem a szülőt.

Ok, nem muszáj őket kedvelni meg imádni, meg gügyörészni, rendben! De utálni egy apró, ártatlan, bűntelen kis lényt, akinek tőled függ az élete, aki rád van utalva, ez számomra a szívtelenség, sőt lelketlenség netovábbja.

Ja, és még nincs gyerekem, szóval nem egy vérmes anya vagy kismama vagyok.

Egyetértek veled :D

Én régen szerettem, mert azt hittem, h aranyosak, kezelhetőek, de lett egy unokatestvérem, akit szerintem megszállt az ördög, csak rosszat képes csinálni, pedig tudatában van, hogy az rossz, na azóta gyűlölöm a gyerekeket, ha meghallom, hogy bömböl valamelyik, akkor széthasad a fejem...

Kedves kérdező!

Látom, nem érted a lényeget, ezért elmondom még egyszer.

Igen, van, aki nem szereti a gyerekeket; van ilyen, számomra furcsa, de elfogadom! Nem kell mindenkinek szeretni őket!

De kérdem én, milyen lelke van az olyan embernek, aki úgy beszél egy kisbabáról, mint valami elvetemült, gonosz, csúnya, ronda lényről? Aközött, hogy valaki nem szereti őket, nem szereti a sírásukat, vagy közömbös számára egy gyerek, és aközött, hogy gyűlöli őket, szakadéknyi a különbség. Ez így már érthető?