Rosszindulatú, elviselhetetlen, háklis házisárkány vagyok?

A férjem rokonsága is hasonló beállítottságú, főleg a sógornőm erőltette mindig ezt a "legyünk egymás szájában álló nap" dolgot. Én nem is értettem, miért nem érthető, hogy ez az életforma nem mindenkinek tetszik.

Nálunk akkor borult a bili, mikor megmondtuk, hogy a fiam szülinapját hármasban fogjuk megünnepelni, úgyis hétköznapra esik. Na ebből akkora családi botrány lett, hogy én ezt hogy képzelem, meg ők is rokonok...persze mondjuk az nem érdekelte őket, hogy az én szüleim hol vannak, ők ugye nem rokonok...egyszerűen nem ment a fejükbe, hogy mi, a baba, ők, meg az én szüleim együtt túl sokan vannak, le sem tudjuk őket ültetni. Meg nem is akartuk, mi nem akartunk ilyen nagy családi kajálásokat.

Lényeg, hogy ezen annyira megsértődtek a férjem tesói, hogy az esküvőnkre el sem jöttek. Anyós tartja magát, a gyerekre való tekintettel nem balhézik, elfogadta a játékszabályainkat.

De családi kultúra ide vagy oda, nehogymár az én házamban valaki beledumáljon, mit és hogyan csináljak a gyerekkel, kit hívjak meg a szülinapjára és mikor...mi pont egy olyan különálló család vagyunk, mint ők, mi sem dumálunk bele az ő dolgukba.Szerintem a tiszteletnek kölcsönösnek kellene lennie, nem fogunk azért agyatlanul menni az ő hülyeségeik után, mert mi vagyunk a fiatalabbak. 30 éves vagyok, nem egy taknyon 10 éves!

Szerintem nem vagy sem túlérzékeny, sem borzasztó, csak szomorú, hogy a férjed nem vesz komolyan.