Olyan bizonytalan vagyok, hogy a vőlegényem lenne a nagy ő, vagy nem. Hogy döntsem ezt el?

Szervezz egy külön estét! Én is pánikoltam, mi van ha nem lesz az, mi van, ha később olyan dolgok derülnek ki, amik nem fognak tetszeni, pedig akkor már 6 éve együtt voltunk, 3 éve együtt éltünk. Ahogy közeledett az esküvő időpontja, rengeteg férfit ismertem meg, akikre azt mondtam, ha nmem lenne a vőlegényem, egy kész főnyeremény lenne!

Aztán amikor megszerveztük a külön estét, én maradtam otthon a szüleimnél. Egész éjjel nem aludtam semmit, hiányzott, felváltva hívtuk egymást, és kora hajnalban már indultam is haza.

Tudod, ne azzal éld le az életed, akit szeretsz, hanem azzal, aki nélkül nem tudnál élni!

Mindenki úgy képzeli, ez egy boldog időszak a nők életében, pedig ez egy komoly döntés, és természetes, ha elbizonytalanodsz, ha felvetődik benned, ez a lépés hiba lenne!

kívánom, tisztázd magadban minél előbb!

az összes problémám csak annyi, hogy mivel nem látom, hogy szeretne, nincs meg a biztonságérzetem.

ha itthon lenne vajodn más lenne a helyzet?tulajdonképp távkapcsolatban vagytok,ez igy nehéz...nem lehet hogy ezért vagy bizonytalan.

Mindenki másképp mutatja ki, hogy szereti a másikat.

Van, aki bókokkal, van aki ajándékokkal, és van aki úgy, hogy kimegy külföldre dolgozni éjt-nappallá téve, hogy a menyasszonyának mindent megadjon.

Van egy remek könyv, Egymásra hangolva a címe, és pont erről szól. Három unalmas délután ki tudod olvasni, nem vesztesz vele semmit.

Beszéljetek!

Mondd el, hogy te hogy mutatod ki, hogy szereted. Ő mikor érzi úgy, hogy te szereted? (Számára mi a legjobb módja a szeretet kimutatásának.)

Utána elmondod te is, neked mikor a legegyértelműbb, hogy szeret. És kérdezz rá, hogy ő hogy jelzi feléd, hogy szeret, mivel fejezi ki.

Nem gondolatolvasó, hanem a vőlegényed, ha nem mondod meg, hogy neked ez és ez és ez hiányzik, és KONKRÉTAN miből éreznéd, hogy szeret, a kisujjából nem szopja ki, és néha ezek a dolgok nem is annyira kézenfekvőek, mint ahogy mi gondoljuk.

Hidd el, ha tudja, mire vágysz, és szeret, meg fogja adni neked. De előbb tudnia kell, mi is az.

Ugyanígy mondd el neki azt is, hogy értékeled az őszinteségét, de ne frusztráljon. Ő a párod, és megkapod másoktól elégszer, ha rossz a hajad, nem lett a legjobb az ebéd, vagy nagy a feneked (mit tudom én mit kritizál), tőle ez sokkal rosszabbul esik.

Neki az lenne a "dolga", hogy észrevegye, miben vagy jó.

Négy év nagy idő.

Ha ezek után nem javul a helyzet, érdemes elgondolkodni a szakításon, de lehet, hogy ezek "csak" a szürke hétköznapok, és mással is pont ilyen lenne újabb 4 év után.

Nehéz jó választ írni, mert úgysem láthat belétek senki.

Ami biztos (szerintem legalábbis): VÁLTOZNI nem fog! Elfogadod így, vagy nem? Ha igen, tényleg fogadd el. Ha nem, tied a felelősség később. És ezt nem kritikának írtam, hanem csak hogy tudd, mihez tartsd magad.

Egyszer a következőt hallottam, és szerintem nagyon igaz: A férfiak remélik, hogy házasság után a nő soha nem fog megváltozni, de meg változik. A nők pedig remélik, hogy a férfi meg fog változni, de nem változik meg...

Azért elég régóta éltek már együtt ahhoz, hogy ismerd. Képzeld el azt, hogy ami most zavar benne, lehet, hogy még jobban fog zavarni később. De persze ott van a mérleg másik oldala is.

A kérdés: szereted-e szőröstül-bőröstül annyira, hogy (elméletileg) egy életen át vele élj?

A frusztráció szerintem jelenthet: megérzést; félelem kivetülését (valami miatt félsz a Házasságtól, mint olyantól).