Mit szólnátok hozzá ha édesanyátok elfelejtene felköszönteni a 25. születésnapotokon? Velem tegnapelőtt ez történt.

09:39-es vagyok. Ne haragudj, de ezt nagyon de nagyon nem szeretem. Ír vki (jelen esetben te) egy kérdést, amiben leírja a problémát, én válaszolok rá, mert velem is történt hasonló, vagy mert tudok rá egy megoldást, megírom a válaszomat, utána próbálom összevetni a többiekével, vajon a többséggel értettem -e egyet... ÉS! Akkor látom meg, h a kérdező (jelen esetben te) ír még egy tucat kommentet, amikből egyre több és több minden derül ki... Azoknak fényében meg totál mást írtam volna.

Pl kiderült, h messzi lakik tőled, kiderült, h még aznap fölhívtad, kiderült, h orvosnál volt - aztán kommentekkel később, h te voltál orvosnál, kiderült az is, h előtte pár nappal már felköszöntött, és ajándékot is adott, kiderült, h nem lettél elfelejtve... Ennyi plusz info után azt kell mondanom, h

Ezt meg kell beszélni, és nem megharagudni rá. Nem tudom, nálatok hogy zajlik egy születésnap, és nem akarom belevonni a családi állapotokat, ahányan vagyunk, annyiféle családdal rendelkezünk... De nekem pl még sosem volt születésnapi bulim... Na igen, elég lehetetlen időben születtem, a nyár közepén... A tortát rendszeresen hetekkel később kapom meg, amikor szólok, h szeretnék. A családon kívül másnak nem nagyon jutok eszébe... A legjobb barátnőmnek, és annyi. Szóval nálatok nem tudom, mi a módi, de fönntartom azt a véleményemet, h nem szabad édesanyádra haragudni. Egyszerűen csak tisztázni kell a dolgokat. Simán lehet, h csak félreértettétek egymást, vagy ő azt gondolta, ezen nem fogsz megsértődni (bocs a szóhasználatért), és mellesleg igaza is volna...

Szóval NYUGI!

Nem vagy elfelejtve, nem vagy nem szeretve.

Rosszul vagyok az olyan írásoktól, amiből hiányzik az empátia, ahogy elolvastam a válaszokat! Mivel nem vagyok egyke, ezért a te bonyolultnak tűnő problémáidat próbálom megérteni. Szerintem, a problémás viselkedés a gyermekkorba nyúlik vissza, itt az elkényeztetésre gondoltam. Nem ismerem a szüleidet, pontosan hogyan bántak veled. Túl sokat foglalkoztak veled vagy túl sok ajándékot kaptál és ehhez hozzászoktál, így ment éveken keresztül, és csak most borultál ki ezen, mert most ez az első eset, hogy elmaradt a felköszöntés. Lehet, hogy ez az egyik oka. A másik a tragédia az oka, mivel szemtanúja voltál apád öngyilkosságának. Nem tudom, mennyire szeretted apádat, de sejtem, nagyon szeretted őt, közelebb állhattál hozzá. Az elvesztését ha jól sejtem ami napig nem tudtad feldolgozni.A jellemedet megváltoztatni nem lehet, az biztos, de a viselkedéseden kéne változtatni. Vagyis azt akartam mondani, hogy ha tényleg szereted anyukádat, akkor avasd be őt, mi bánt téged, mert én úgy látom, anyukád azt gondolja rólad, akár nagy távolságból is, veled minden a legnagyobb rendben van, de nem tudja, mivel nem mondtad el neki a problémáidat!Lehet, hogy ennél a beszélgetésnél sok minden ki fog derülni, amiről nem is gondoljátok és meg fogsz könnyebbülni,és mindjárt látod az élet napos oldalát. Be kell látnod, a szeretet pénzben, ajándékban, stb.-ben nem nyilvánul meg. Szóval, érted, mire gondolok?

Tehát a legjobb megoldás, amikor időd engedi, látogasd meg anyukádat mondjuk az anyák napján, megköszönöd neki, hogy felnevelt téged, ezután beszéljétek meg, mi bánt téged, anyukádat mi bántja (lehet, h meg fogsz lepődni)és keressetek megoldást, ezentúl mi legyen, a lényeg, anyukádnak jó legyen, neked is jó legyen. Meglátod, a sorsdöntő beszélgetés után már egyre jobban leszel, visszatér a jó kedved, a vidámságod... A nagy távolságban sűrűn beszélj telefonon vele, ki tudja, olyanok lesztek, mint egy barátnők, ez még mindig értékesebb, mint az ajándék, stb.! :)

Nagyon sok sikert kívánok! :)

Amint látod a válaszokból , ilyenen 60-ból max egy sértődik meg. Ha téged mégis ennyire bánt, ott más baj van. Gondolkodj el , mi az?

Az a benyomásom, hogy túlságosan gyermekiesen kötődsz anyádhoz. Át kellene alakítani felnőtt kapcsolattá.

De csak te tudhatod a valódi okot.Jóindulatból írtam!!!

Üdv!

Én direkt megkérek mindenkit hogy ne emlékeztessen a koromra, és ha meg akarnak ajándékozni, akkor azt ne a születésnapomon vagy karácsonykor tegyék, hanem az év bármely napján. Nem is köszönt fel senki, nagyon ritkán egy "boldog szülinapot" elereszt valaki, amire egy rövid "köszi"-vel válaszolva le is van tudva.