Szerintetek lehet anyós és meny között jó kapcsolat? Az én anyósom engem kikészít!

Nekem mindig problémám volt azzal, hogy a kedves anyósjelöltek mindig bele akartak szólni az életembe. Az egyik állásinterjút szervezett nekem, miközben volt munkám, csak elejtettem, hogy váltanék.. Iszonyatosan ciki volt lemondani, hiszen sokkal kevesebbet kerestem volna, mint a már meglévő munkámmal. Beleszólt abba, hogy hogyan főzök, mit hogyan csinálok, hogyan rendezzük be a közös lakásunkat és még az egyik kisállatomra is azt mondta, hogy el kell vinni az állatkertbe. A fia természetesen anyuci pici fia volt, aki nemhogy értem, de még magáért is képtelen volt kiállni. Neki még rosszabb volt a szituja, mert még inkább beleszóltak az életébe és bár őt is idegesítette, mégsem tett semmit. A másik anyósjelölt egy igazi egocentrikus, törvényen kívüli hisztérika volt, valami kommunában élt. Egyszer elmentem hozzájuk, de nagyon éreztették velem, hogy én csak egy buta pesti sznob vagyok (nem tudom, hogy mesélte - e nekik az akkori párom, hogy amúgy vidéken nőttem fel...). Egyszer pedig szólt, hogy egy vadidegen ferfival feljon a közös lakásunkba. Nem megkérdezett, hanem mondta, hogy nemsokára odaérnek. Azért az a párom is megérte a pénzét, külön történet lenne... örülök, hogy már nem vagyunk együtt. A mostani párom nagyon rendes, anyukája pedig messze a legjobb anyósjelölt. Bár időnként ő is bele akar szólni dolgokba, azért többnyire nem mászik bele olyan durván az életembe, életünkbe, mint az előzőek.

Én egyébként azt vallom, hogy mindenkinek joga van a saját szabadságához. A másiknak pedig nincs joga beleszólni az egyik életébe, csak azért mert ő gondol valamit. Ha valaki tanácsot szeretne, az kér, de az önkéntes megmondóemberkedéstől és a kéretlen, de legalább sértő tanácsoktól a hideg futkos a hátamon.