Miért nem tudja Anya ezt elfogadni, miközben mindenért ő a hibás? 15/L
Vannak bizonyos ételek, kémiai vegyületek, amiket kizártam az életemből 13 éves koromban, örökre. Mint például a nátrium-glutamát és az aszpartám, ételek közül a liszt(kivéve a kukoricaliszt), cukor, vörös hús, olaj, stb.
Minden zsebpénzemet ételre költöm, mert nem eszem meg amit Anya főz.
De ennek ellenére(nincs rám gond, tényleg, nem próbálok senkit megtéríteni, úgy teszik tönkre az egészségüket ahogy akarják) mindennap hallgatnom kell, hogy mekkora egy idióta vagyok, pszichológushoz fognak vitetni, egyszer megunom és ételfüggő leszek.
De Anya ma úgy döntött, hogy enni fog abból amit én ennél, és mondta, hogy elkészíti ő. Zöldséges csirkemell. Fura, sárgás színe volt a húsnak, erre kiderült, hogy anya rakott rá kínai fűszerkeveréket. Elolvastam a zacskó hátulját, hát persze, hogy ott volt ízfokozóként a nátrium-glutamát.
Rendben, nem tudhatta, hiszti nélkül közöltem, hogy én ebből nem fogok enni. Fogta, és földhöz vágta a tányéromat, benne az étellel, hogy ő próbált együtt élni velem, de velem lehetetlen.
Jó, mondom akkor majd a következő lányának majd nem kéne tönkretenni a gyerekkorát azzal, hogy mindennap érezteti vele, hogy kövér. Mert 12 éves koromban az voltam, és miközben nasiztam feltette a szekrény tetejére az ételt, amikor odakullogtam boldogan a boltban egy csomag gumicukorral eldobta a világ másik végébe, hogy nem érdemlem meg mert dagadt vagyok, elsírta magát, hogy bezzeg amíg ő szabta meg babakoromban, hogy mit egyek, akkor milyen szép voltam. És a többi. Most pedig vékony vagyok, és ez idegesíti, vagy nem tudom. És mindennap szóba kerül, pedig én igyekszem nem foglalkozni a témával, mindennap kapom a lecseszést, hogy milyen hülye vagyok, és már komolyan ki sem merek menni a konyhába, mert kapnám megint a beszólásokat, hogy miért akarok egészségesen megdögleni..
válasza:Egyet kell értenem a kérdezővel.
Az önbizalom hiányos emberek gyakran agresszívabbak anonimitásban. Sznobsággal ez nem függ össze, az általában őszinte, legfeljebb élőben nehezen fejezi ki ez irányú gonolatait.
válasza:Mikor először olvastam a kérdésed, meglepődtem, hogy 15 évesen ennyi mindent tudsz erről, aztán még egyszer elolvastam, majd a további kommenteket, és zagyvaságokat hordasz össze mindenről.
Sajnállak, és nem lennék anyukád helyében.
Irigyellek másrészt, hogy ilyen közegben nősz fel, és kivánom neked, hogy ennél nagyobb bajod ne legyen.
Nem jövök az én családi hátteremmel, mert mindenkinek a saját baja a legnagyobb.
Te tudod fejből a kalóriatartalmakat, én meg 19 éves létemre a jég hátán is megélek. Mindenki mást profitál a saját élethelyzetéből.
Csak lásd be, hogy anyukád nem hibás, ő próbálkozik, hogy neked jó legyen, mégha nem is a legjobb kommunikációs csatornát választja.
Ha tényleg felnőttebbnek érzed magad a korodnál, akkor őszintén beszélgess vele, és mond meg neki, hogy haragszol rá a régebbi sérelmekért, és azért élsz így, hogy ne legyél kövér (és tudatalatt megfelelj nekei).
Szerinted anyukád mit lát most belőled?
-kövér voltál
-viselkedési gondjaid voltak
-majd lefogytál
-most meg őrülten megszállottja vagy egy általad kreált világnak, ahol a központi motívum az étel (még ha nem is a megszokott értelmében)
Jó, hogy kiakad, és nem csinálja pont azt, ami neked kell.
Elárulom, hogy semmi bajod nem lesz a másik ételektől ha mértékkel fogyasztod őket), de ha így folytatod, tönkremegy a kapcsolatod végleg édesanyáddal.
Jelenleg koleszos vagyok, havi 40ezer forintból élek, tanulok, és egészséges vagyok. Teljesen árvaként nőttem fel, lehet ezért nem tudom átérezni az anyukáddal való konfliktus "súlyosságát".
"-viselkedési gondjaid voltak
-majd lefogytál
-most meg őrülten megszállottja vagy egy általad kreált világnak, ahol a központi motívum az étel (még ha nem is a megszokott értelmében) "
Viselkedési gondok?.... nem értelek, sosem voltak eféle gondjaim.
Nem központi motívum az étel, értsétek már meg, sőt, egyre inkább kezdek undorral tekinteni rá..na, de ez ennél bonyolultabb, nem bínám most pár mondatban összefoglalni.
Tudom, hogy nem lenne bajom egy falat "egészségtelen" ételtől. De sokan ezt mondták az első szál cigarettájukra is, aztán még is 30 éves függőség lett belőle.
Tudod miről volt a legnehezebb leszokni? Amit mai napig nem tudok pótolni semmivel? A kenyér. A legegyszerűbb, legolcsóbb étel, a legalapabb alapanyagokból, de még is.
Ha ennék egy falatot, nem bírnám megállni, fognám magam, és lemennék a boltba, vennék egy fél kilót és az első padon leülve elfalatozgatnám.
Tehát nem vagyok megszállott. Ez csak megtörténik. Néhány unalmas délutánon recepteket találok ki, amiket sikerként könyvelek el, ha nem sikerül, akkor is tanulok belőle. Rengeteget köszönhetek ennek, nem véletlenül megyek biosz-kémia tagozatos gimibe, mert még többet akarok tudni a testemről. Nincs semmi általam kreált világ. Nem létezik, hidd el. Nem akarlak bántani
válasza:A legutóbbi válaszoló vagyok.
Ha nem lenne központi probléma az életedben, akkor nem írtál volna 30 sornyi mentegetőzést a válaszomra, amiben igenis központi probléma az étel:)
Javaslom, hogy keress fel egy szakembert ezzel a dologgal, mert az nem normális, hogy unalmas délutánjaidon recepteket kreálsz magadnak.
" mert az nem normális, hogy unalmas délutánjaidon recepteket kreálsz magadnak."
:( de XD
Kedves Kérdező!
Sajnos nem olyan jó a meggyőzőképességem, főleg így írásban, s körülbelül 90%-ig biztos vagyok benne, hogy jelenleg nem leszel hajlandó elgondolkodni azon, amit itt egyesek írnak,(meg én) de talán később. Tudom, nem az a legjobb módszer, hogy elmondom nyíltan a véleményemet, rá kellene téged vezetni, de nem vagyok egy Szókratész. Vagy egy pszichológus. Tök mindegy.
Szerintem ortorexiás vagy. Vagy ha kimondottan nem is vagy az, akkor nagyon tendálsz affelé, s ha nem változtatsz a hozzáállásodon, akkor 1-2 év múlva nagyon esélyes, hogy az leszel. Az ortorexia talán abból a szempontból jobb a többi étkezési zavarnál, hogy ezt az egészet a tested nem sínyli meg, csak a lelked. Őszintén megmondom, nekem voltak evészavaraim, s ismertem más evészavarokkal küzködőket,(emellett elég sokat olvastam a témáról) köztük volt egy ortorexiás is. Nem mondom, hogy az étkezési felfogásai sokban különböztek a tiedtől. Nagyon mániákusan ragaszkodsz az evési szabályokhoz, ahhoz, hogy nem akarod semmiképpen mérgezni a tested, egészséges recepteket kreálsz, fejből nyomod az egészségtelen anyagokat, frászt kapsz attól, hogy egy icipicit egészségtelen dolgot magadhoz vegyél. Ezt nagyon jól bizonyítja, hogy amikor anyukád megpróbált neked kedvezni, s vétett egy pici hibát(ami a testedre nézve nem lett volna egyáltalán gáz), akkor nem ettél az ételből. Semmi bajod nem lett volna,ez már nagyon merev ragaszkodást jelent az egészséges ételekhez. És hiába tagadod, nekem az jön le, hogy sokkal többet foglalkozol az evési szokásokkal, mint egy egészséges lelkületű. Úgy gondolom, hogy még mindig nagyon bánt, ahogy szívattak, hogy fogyj le, ne egyél annyi édességet, s ezt megelégelted, s átestél a ló túloldalára. Szerintem még mindig nem tudtad a régebbi sérelmeid feldolgozni. Édesanyád valóban nem tette jól, ahogy régen próbált lefogyasztani, de szerintem ezt meg kellene neki bocsátanod(ezt most könnyű mondani), de próbált veled foglalkozni, mivel elküldött pszichológushoz.(Aki tényleg gagyi lehetett, mert anorexiás egyértelműen nem vagy.)
Igazából az első lépés az lenne, hogy nem zárkózol el annyira a többi ember véleményétől, azokétól, akik nem értenek veled egyet. Mert az viszont egyértelműen lejön, hogy kritikára nem vagy nyitott. Emellett, mintha valami bosszúféle és düh is lenne benned. Ez magából a kérdésből is lejön, ahogy feltetted. Mindenért ő a hibás? Tehát, ha mindenért ő a hibás, akkor mégis gáz, amit csinálsz, mert ha nem lenne az, akkor ezt nem neveznéd hibának. Olyan "csakazértis ezt csinálom" dolgot érzek veled kapcsolatban.
"havi 6000 forint gyermektartást fizet a drága apám(igen, létezik ilyen!)" Ezt most olvastam el, látom haragszol rá.
Hogy nincs önbizalmad, az úgy árad belőled, hogy na. Már akkor is, mikor még nem olvastam, hogy leírtad. De az hogy valakinek nincs önbizalma, s fölényesen kiosztja a többi embert, ez nem hogy kizárja egmást, hanem nagyon gyakran még össze is függ. Önbizalomhiányos embereknek gyakran van szükségük arra, hogy kiosszák a többi embert, ezzel kompenzálnak, illetve támadnak. Csak azért, hogy saját magukat védjék.
Én nem mondom, hogy olyan nincs, hogy valaki egyedül hibás a történtekért, de elég ritka. Az valóban anyukád hibája volt, hogy szívatott, de jelen helyzetben te is hibázol, amíg a negatív kritikára élesen, haragosan reagálsz, s nem is próbálkozol elgondolkozni azon, amit mások mondanak. Még ha nincs is feltétlenül igazuk, mondhatnak építő jellegű dolgokat. Szerintem anyukád nem hibás mindenért, de ehhez csökönyösen ragaszkodsz, eléggé fájna a már amúgy is alacsony önbizalmadnak, ha ezt be kellene ismerned.
Nos. Összgezzünk.
Önbizalomhiányod van. Stílusod tényleg kissé fölényes.(Enyhe kifejezés.) Olyan mániákusan ragaszkodsz az egészséges étkezéshez, hogy szomorú olvasni. Haragszol a szüleidre. Kérdező, te csak testileg vagy egészséges. Lelkileg nem. Az ortorexiában, mint mondtam, az a jó, hogy csak a testet sínyli meg. Viszont a betegségben szenvedők nehezebben hajalandóak elismerni betegségük tényét. Elvégre mi lenne az önbizalmukkal, ha még ezt is be kellene látniuk?
Ui.:ortorexiások rendszeresen sportolnak általában. Te is, nem?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!