Cigizés miatt elhagyni? Szerintetek "szigorú" vagyok?

Ha ennyire komolyan dohányzik,akkor hogyan nem vetted észre már akkor mikor összejöttetek,hogy büdös a haja,stb? Mert akkor nem csak úgy cigizik ezek szerint,hogy hetente fogy el teszemazt egy doboz,hanem komolyan nyomja.Akkor már mikor megismerted is érezned kellett volna rajta.Ha érezted,meg minek jöttél össze vele? Ha meg összejöttél vele ennek ellenére is,akkor meg szeresd úgy,ahogy van,minden hibájával együtt,mert így szerettél bele és ha meg akarod változtatni,úgy akarod formálni,ahogy neked az megfelel,akkor nem is szereted igazán.

(egy nem dohányos,aki utálja a cigifüstöt)

Aki dohányzik, érezni a leheletén, érezni a ruháján, a bőrén, a haján, érezni az egész jelenlétén.

Ha addig nem zavart, amíg úgy tudtad, hogy nem dohányzik, csak azután kezdett el zavarni, amikor bevallotta, hogy mégsem szokott le. Szóval, akkor most érződik rajta, vagy csak azt hiszed, hogy érzed rajta????

Engem is zavarna a dolog.Nem is maga a cigizés, hanem a mentális háttere a dolognak: nem figyel az egészségére, hülyeségekre költi a pénzét, látszatmegoldásokat keres a problémáira.

Az egyetlen megoldás, hogy megbeszéled vele, hogy ez téged mennyire zavar.

Így van, meg kell vele beszélni. Lehet, hogy könnyebb lesz neki leszokni, ha látja, hogy te is támogatod, és mellette állsz.

Viszont neked kell eldönteni. Ha már ennyiben sem állsz a segítségére, hanem inkább szakítanál vele, akkor nem is szereted igazán.

Mi lesz később? Vannak ennél nehezebb problémák is, amit együtt kell megoldani.

Szóval, beszéld meg vele, hogy le akar-e szokni, s állj mellé. De mindezt akkor, ha szereted még.

Nekem nem a szakítás lett volna az első gondolatom, hanem, hogy miben segítsek.

Vajon akik védik ezt a "gyárkéményt", szintén dohányosok?

Mellesleg a dohányzók többsége nem csak azzal a problémával van csomagolva, hogy fizikailag undorító szokást művelnek, hanem valamilyen lelki traumával vagy gyengeséggel is küzdenek.

Különben meg alkalomadtán (nagyon ritkán) egy-egy szál cigit el lehet szívni. " Sometimes a cigarette is just a cigarette"

Mintha csak én tettem volna fel ezt a kérdést...

Nem tudom, hogy a barátod gyárkéményként füstöl, vagy keveset szív, de ahogy elnézem a kérdésedet, olyan vagy, mint én, az én szülőm is öklendezésig tartó köhögőrohammal kezdi a napot, és büdös. Márpedig ha magamból indulok ki, akkor én dobnám a pasit.

Talán hamarabb is megtehetted volna, de mivel most merült fel benned komolyan ez a kérdés, ezért azt mondom, ne halogasd, mondd meg neki, hogy neked ez nem jön be, de ahogy látod, nem fog leszokni miattad. Ez számodra túl taszító dolog, nem tudsz vele maradni, ennyi.

#35 - én pl. igen, dohányzom, méghozzá, ha hiszed, ha nem, elvből. Egyfelől. Másfelől mutass már embert, aki nem küzd "valamilyen lelki traumával vagy gyengeséggel"...

Látod, többek között pl. arra is jó a dohányzás, mert megvéd a női nem kizárólag winnereket, alfákat kereső legaljától.