Mért van ennyi gond az anyósokkal?

a 4. válaszoló vagyok, és a 12-es válaszon gondolkodtam. Gondolom nekem is szánta, hogy miért jobb haragot tartani, miért nem lehet megbocsájtani?

Nos, alapjában véve negyáltalán nem vagyok haragtartó ember. Sőt, azt hiszem egy kezemen meg tudnám számolni, hogy egyáltalán hány emberrel vesztem össze életemben. Ha volt is olyan, 1 napnál tovább soha nem tartott a harag. De azt mondom, mindennek van határa, és a legszelídebb embernek is van igazságérzete, büszkesége. És egy olyan ember ne várja el tőlem, hogy barátságos legyek vele, aki úgy itélkezett egyszer felettem, mocskolódott igazságtalanul, hogy szinte nem is ismert. És ráadásul még ő várná el, hogy én magyarázkodjak. NEM! Épphogy neki kellene magyarázkodnia. vagy legalább két rövidke szót kinyögni (ne haragudj), hogy rendeződjön a dolgunk. Ha erre nem képes, hát egyáltalán nem hiányzik a társasága. Nekem nem érdekem, hogy jóban legyek egy ilyen emberrel, akit ezek után semmibe nézek...

Azért, amiért ennyi baj van az anyákkal. Csak amíg az emberek igen nagy százaléka nem mer és nem tud leválni az anyjáról, nem hajlandó belátni, hogy az önző, hogy nem tökéletes, vagy hogy meglehetősen gyarló; hogy beleszól abba, amibe nem szabadna, addig az anyósánál ezt kiválóan és hamar látja.

A saját anyja tehet azt, amit akar, mert az a saját anyja, de a másik ember anyjánál mindjárt éles szemmel látja, hogy ez vagy az a baj ...

Én csak mostanában kezdem figyelgetni az anyóskérdéseket, hogy az én anyósom is egyre több borsot szór az orrom alá.

Eddig csak beszólások voltak (elhíztál, milyen ruha van rajta, milyen a hajad, hogy főzöl) ezeket elengedtem a fülem mellett, ki lehet bírni azt a rövid időt.

Mondjuk most azon akadt ki, hogy anyám rákos betegségét nem mondtam el neki csak fél év késéssel (anyám kért meg, hogy tartsam titokban) és most gyakorlatilag én és az egész családom hazug és álszent. És ma lesz egy nagy boldog közös vacsora...izgalmas lesz. De ha a szüleimnek is nekimegy csak egyetlen szóval is, akkor végre kiállok magamért.

Nem mindegyik anyóssal van gond. A másik pedig az, hogy nem azért van vele baj, mert anyós, hanem ők alapból ilyen emberek.

Azért nehezebb egy fiús anyóssal, mert a nők általában a fiú gyermeket engedik el nehezebben, s nem fogadják el, hogy már nem ők az első számú nők az életében.

A baj az, hogy ezzel többet ártanak, mint használnak, mert a saját gyereküket vadítják el maguktól.

Félreértés ne essék, ismerek nagyon jó anyósokat is. De mint írtam, szerintem ez emberfüggő.

Van aki nem csak a menyével olyan, hanem más emberekkel is.

Jó kérdés.

Nem egy ismerősömnek van problémája az anyósával, legyen ez férfi-nő.

Nekem szerencsére nincs. Nem üti bele az orrát a dolgainkba és páromnak sem mond semmit, hogy mi tetszik neki vagy mi nem. Szerencsések vagyunk.