Mit csináljak, hogy apám békénhagyjon?

Jó, most már nyugodtabb vagyok, bocs a tegnapiért, de nagyon felhúztam magam.

Egész héten az iskolában gürcölök, edzésekre járok, a hétvégét szeretném pihenéssel tölteni, erre jön apám és elvisz, valahova, ahova ő gyerekkorában szeretett, vagy szeretett volna elmenni, de engem meg sem kérdez, ha szólok, azt meg szerinte azért teszem, mert anya ezt "parancsolta". Csodáljátok, hogy néha olyan vagyok, mint tegnap?

A feleségét külön utálom. Beleártja magát a dolgaimba, pedig közünk nincs egymáshoz. A legnagyobb pofátlanság tőle az volt, amikor kb. egy éve felviágosító beszédet próbált tartani nekem. Hogy merészeli? Még én kaptam pofont apától, amiért kiabáltam a kedvesével.

A féltestvérem iránt meg csak spotán nem érzek semmit. Sajnos, vagy nem sajnos, de ez van.

De mi jogon mond nekem bármit is az a nő? Miért tesz úgy, mint ha bármi közünk volna egymáshoz?

Amúgy nem, nem késett el, de aranyosakat tudsz feltételezni, kösz.

Azt a rongálásos dolgot meg hagyjuk már, csak elkeseredettségemben mondtam, mert aznap nagyon kiidegeltek.

Mint már mondtam, nem érdekli semmi kifogás, én sem ismerem. Nem érdekli mit csinálok, nem érdekli mit szeretek, nem kérdezősködik, nem tudja kik a barátam,

ebyszer sem kérdezte meg, hogy hova szeretnék menni, csak képmutatásból csinálja az egészet.

16 éves vagyok, nem az én dolgom volna felnőttnek lenni.

Az a nő tönkretette a családomat és apámat is meghülyítette, jogom van őt gyűlölni és jogom van kiabálni vele, legalább annyi, mint apámnak látogatni. Annak a nőnek a gyereke legyen a testérem, kőle fogadjak el süteményt, meg tanácsokat, hogy majd én is tönkrevágjak egy családot?