Azt mondja a feleségem hogy az előző kapcsolatai az Ő magánügye, és nem hajlandó róla beszélni senkinek. Szerintetek rendjén van ez így?

Igen, csak fordított helyzetben a nők nem ezt mondják:)

Érdekes mikor arról van szó, h egy pasi végigment a fél falun akkor megy ezerrel a rizsa, h hát ők egy ilyennel hol jönnének már össze.

De ha róluk van szó akkor mit foglalkozol azzal, h letérdelt mindenki elé, semmi közöd hozzá, az múlt, most meg a jelen van....

10: "Én sem kötöm a múltamat a másik orrára, mert amikor megtettem, egy idő után előjöttek a sértődések, féltékenykedések az említett dolgok miatt."

Na velem is ez volt! Nem akartam részletezni a (most már ex) férjemnek a volt barátommal kapcsolatos dolgokat, pedig nem hiszem hogy szégyenkeznem kellett volna 28 évesen, hogy volt egy 7 éves kapcsolatom és egy 1 éves, de aztán amit elmondtam azon agyalni kezdett és folyton ezzel piszkált. Pl. megtudta, hogy egyszer elutaztunk külföldre nyaralni a volt barátommal, akkor azon nyafogott minden nyaralás tervezésénél, hogy menjünk oda, hogy onnan vele legyenek emlékeim ne mással, de ne, mégse mert ő ezt nem tudná elviselni, de mégis, de aztán mégse, mert csak azon járna az esze, hogy én azon az utcán már jártam valakivel. Agybajt kaptam a váratlan és hülye hisztijeitől, mert már azt se mondhattam hogy Görögország válságban van mert egyből válaszolt, hogy ott nyaraltam az ex barátommal. Nekem ez nem kell még egyszer, a következőt nem avatom be a részletekbe, pedig én tényleg nem vagyok az a típus aki több f.szt fogott mint kilincset és titkolni valóm se lenne.

Megértem a kérdező feleségét is, hogy nem beszél ha nyaggatja azért a férje, aztán meg utána ezeket a fejéhez vágja.

Férjem múltjáról szinte minden részletet tudok, elég intim dolgokat is. Akiről volt fényképe, akár privát, akár publikus, meg is mutatta. Tudom az egyéjszakásakat, tudom a tartósakat, nincs, amit ne mondott volna el. Szívesen mesél a mai napig, én szívesen hallgatom. Ő viszont nem kíváncsi a részletekre az én múltamból, ezt is megértem.

Nem vagyunk egyformák. Van, aki mesél, van, aki nem, egyikben sem találok kivetnivalót. Főleg nem akkor, ha egyébként minden más rendben van.

Szerintem mindenkinek van a múltjában olyan dolog, amire nem büszke. Akár tett valami érdekes dolgot, akár nem, szabad volt, kíváncsi volt, nem tartozott senkire, mit tesz. Mindenki a múltjából tanul, okul. Az maradjon az Ő magánügye.

Amikor megismerted, elvetted feleségül, olyannak szeretted, fogadtad el, amilyen. Jobb lenne neked, ha kegyes hazugságokkal traktálna?

Ha ilyen kérdéseken rágódsz, akkor már valami más baj van nálatok.

Na és Te mindent megosztottál vele? De őszintén!

Ne haragudjatok, de annyira rosszindulatuak vagytok! Mi van akkor, ha azért nem beszél a múltjáról, mert esetleg nincs neki, csak ezt sem meri bevallani? Mi van akkor, ha volt egy kapcsolata, mert gondolom nem szűzen vette el a férj, mert azt észrevette volna és kész ennyi, de akármi is történt az exxel, arról nem beszélne szívesen. Szerintem egy embert a múltjának nem az a része alakította olyanná, hogy hány pasija/nője volt korábban, hanem az, hogy hogyan élt a hálószobáján kívül: tisztelte-e a szüleit, barátait, tanult-e képességeinek megfelelően, nem lopott, vagy csalt, vagy hazudott fontos dolgokban. Ráadásul számtalan dolog lehetet a magánéletében, amit nem biztos, hogy könnyen ki tudna teregetni akár a férjének is, például egy molesztáló, részeges mostoha, egy halott barát, egy erőszakos barát, stb.

Mindent egybevetve és a férj helyében csak annyit kérdeznék, hogy szégyelled a múltad, csak, hogy tudjak róla és a válasz után is el lehet dönteni, hogy tovább kutakodik-e vagy megbízik a felesége döntésében, arról, hogy nem beszél.