Mit gondoltok arról, ha valaki 30-35 fölött vállal gyereket? Hogyan fogja ezt a gyerek értékelni?

Azért ne gondold már ezt annyira negatívnak.

Anyum 36, apum 38 volt mikor megszülettem, mindkettőjüknek első gyerekként (megjegyzem, egyke vagyok továbbra is).

Általánosban 22ből 4ünknek volt idősebb szülője. Egyiknek azért, mert 6-7 év után sikerült csak összehozniuk egy gyereket. A másik kettőnek pedig a testvérük több, mint 10 évvel idősebb. 22ből egyedüliként születtem biztosított, jó anyagi helyzetbe. (valahogy nem tudom elképzelni, hogy a szüleid 22 évesen gyereket vállaltak, utána pedig még lediplomáztak)

Egyébként meg, a hozzám hasonlóakat nagyon körbeugrálják a szüleik. (értsd: sz.rrá kényeztetik) Ami szerintem szintén inkább pozitív, mint gyerekként. (legalábbis a gyereknek =D)

+nem mindegyik idősebb szülő régimódi felfogású. Engem a szüleim 13-14 évesen simán elengedtek diszkóba, hajnalig 3ig. Ők mondták, hogy próbáljam ki a cigit. Vesznek nekem piát a boltban, stb....:)

Ebben az országban jobban nem is alakulhatott volna az életem.

Persze, a negatívum az, hogy valószínűleg nem lesznek olyan sokáig velem, mint más velem egykorúak szülei. De arra sincs garancia, hogy az ő szüleik tovább élnek.

Szerencsére a szüleim nem élnek káros szenvedélyekkel (anyum max alkalmanként iszik egy keveset, apum pedig naponta 1 pohár bort, néha sört), így bízom benne, hogy sokáig velem lesznek. :)

Ez eléggé pro volt? :)

Szerintem aki fiatal az még bőven lehet jó anyagi helyzetben.

Mi sem éheztünk soha, nekünk mindenünk megvolt, pedig anya 22, apa 24 éves volt.

Mind a ketten dolgoztak, keményen és eszük is volt, tehát nem folyt ki a kezük közül a pénz hülyeségekre.

Na nem voltunk milliárdosok, de én ezt nem is bánom.

Egyébként rengetegen tanulnak gyerek mellett. Nagyon sok ilyen csoporttársam van az egyetemen. Semmi rosszat nem látok ebben.

Azt meg nem tartom helyesnek, ha valaki agyonkényezteti a gyerekét. Úgy sokkal nehezebb kirepülni a családi fészekből.

Az megint ritkaság, hogy ennyire liberálisan álltak a dolgokhoz, nekem a nagymamám kiborult, mikor csattrészegen estem haza :D Azért hozom a mamámat példának, mert ő közelebb áll a szüleidhez korban, mint az én szüleim. Anyuék is haragudtak amúgy, de mamámtól évekig hallgattam, hogy ez mekkora szégyen :D

hogyan fogja ezt a gyerek értékelni? sehogy...nehogymár azért szüljön 25 évesen valaki, mert jajj majd mit szól a gyerek, hogy 40 éves elmúlt anyuka mire ő leérettségizett...

nincs pro és kontra. mindenki szüljön akkor, amikor úgy érzi, hogy na most van itt az ideje... ha ez 22 évesen, vagy 34 évesen történik meg, tök mindegy! 27/nő

Szerintem meg 20 évesen szülni őrült nagy felelőtlenség...Most boldog vagy?

A szüleim 20 évesen még nem is ismerték egymást..csak 26 évesen találkoztak.Akkor még semmijük sem volt...szültek volna a szegénységbe gyereket?

33 évesek voltak mikor megszületettem.És nem vén trottyosak.A nagymamám is 30 évesen szülte az apukámat,az apukája akkor már 40 volt.Tudom,szerinted írtó gáz.A legtöbb barátomnak amúgy is 50 körül vannak a szülei.Semmi furcsa nincs ebben...

Érdekes téma.

Mindkét végletet ismerem, jómagam kései gyerek voltam, anyukám 35, apukám 36 éves volt. A bátyám és én köztem 8 év van.

Én rosszul éltem meg, hogy az én szüleim semmi jóban nem voltak benne, nem jöttek velem sehová, még iskolai ünnepségekre sem, nem jártak velem kirándulni, de közös játékról is nagyon kevés emlékem van. Mindig kértem őket, hogy jöjjenek ők is, csináljunk közös programot, erre csak az volt a kifogás, hogy ők már ehhez öregek...

Sajnos apukámat 2 éve elvesztettük...

A dédnagyszüleimet természetesen nem ismerhettem, és az egyik nagypapámat sem.

Nagyon sokszor megfogadtam, hogy nekem hamarabb lesz gyerekem, nem várok 26 éves koromig sem, hiszen ha az én szüleimhez hasonlóan úgy döntök, hogy mégis szeretnék második gyereket, és az mondjuk 8 év múlva jut eszembe, akkor a kisebbik gyerekem ne érezze azt, amit én is éreztem.

Sajnos nem valószínű, hogy fogom tudni tartani a tervemet, mert már 24 elmúltam, és bár férjem van, de anyagilag nagyon le vagyunk pukkanva, és a férjem egyáltalán nincs rajta a gyerektémán. Ez van.

A másik véglet az anyósom és az apósom. Döbbenetesen fiatalon házasodtak össze, mindössze 15 évesek voltak.

Egy év múlva pedig már megvolt a sógornőm, kicsivel később pedig a férjem is.

Nekem ez olyan furcsa, hogy 19 év van anyósom és köztem. Ami miatt negatív a véleményem az ilyen korai gyermekvállalásról, az az, hogy anyósom 43 évesen már lassan kétszeres nagymama... Más 43 évesen még szül. És anyósom az a fajta, aki nagyon nem szeretne megöregedni, és fiatalos. Belegondolva, én azért nem szeretnék 43 évesen nagymama lenni...

a nagymamám 62ben szülte anyumat, és ő akkor volt 33 éves. ez nem volt bevett dolog abban az időben, de a papa úgy gondolta, hogy előbb meg kell alapozni az életüket, kell ház, jó munkahely, anyagi stabilitás, és utána jöhet a gyerek. ennek köszönhetően anyum tini korában elég jómódú családban élhetett, mindig volt rendes ruhája, cipője, mehetett főiskolára, nem kellett 16 évesen elmennie dolgozni.

engem 25 évesen szült, és már gimis koromban éreztem, hogy ez kissé korai volt. azok az osztálytársaim, akiket 30 éves kor környékén szült az anyukájuk valahogy sokkal érettebbek, felnőttesebbek voltak mint én tizenévesen.

ebből kiindulva én is 30 után szeretnék szülni. addigra benő az ember feje lágya, felelősségteljesebben áll az élet dolgaihoz, több türelme van egy gyerekhez, és nem azon agyal, hogy a kortársai mehetnek bulizni, utazni, tanulni, ő meg otthon ül és cseréli a pelenkákat.

30ra már nagyjából befejeződik a személyiségfejlődés. most 25 vagyok, de pont az utóbbi években kezdem megismerni saját magam, tanulok a világról, nézem hogyan kéne gyereket nevelni, hogyan nem. ha szülnék, ez a szakasz egyik percről a másikra lezárulna, mert csak a baba körül forogna az összes gondolatom, és maradnék éretlen, befejezetlen.

még a Czeizel doktor is tartott erről egy előadást (aki azért nem egy jöttment :) hogy az idősebb korban szülő nőknek már ugyanolyan esélyük van egy egészséges babára mint egy húszas fiatalnak, de okosabb lesz a gyerek.

idősebb szülők is lehetnek fiatalosak, mi több, egy fiatal szülő nem mindig szívesen megy el a gyerekével bulizni, mert egy kis irigységet érez. az éretten gyereket vállaló ember pedig többnyire elmegy, felidézi a fiatalságát, nosztalgiázik, beszélget a gyereke barátaival.

jóbarátom anyuja 55 éves, múltkor lejött velünk kocsmába, és marha jól elvolt.

Már akinek felelőtlenség.

Nem minden huszonéves hajléktalan munkanélküli.

Nagyon sok barátomnak jó munkahelye és biztos lakhatása van.

Azt gondolom hogy mindenkinek magánügye!!!

Én 33éves vagyok anyukám 52,a kislányom viszont csak 2,5éves.

Így alakult.............

Első körben szeretném leszögezni, mennyire buta dolog az általánosítás.

22 vagyok, a lányom 1 éves lesz nemsokára, van szakmám, van állásom, és van bejelentett munkahelyem is. A gyerek nem szenved hiányt semmiben, nem vágyom bulizni, nem passzolom le, nem más neveli. Hogy miért döntöttünk így? Én pontosan ellenkezőleg gondoltam, mint itt néhányan, én 30 évesen majd az "új" fénykoromat szeretném élni, még egy kicsit utazgatni, szórakozni, nem pedig a kakás pelenkákban úszni. Másfelől mivel vállalkozásom van a szépségiparban, illetve közigazgatási területen dolgozom, mindkettő pont az a kategória, hogyha leállsz, és nem csinálod, kezdheted legalulról ismét. Ha úgy vesszük, nekem "csak" néhány évem veszik kárba, viszont aki 30 körülre már elért valamit, nem gondolom, hogy ennyire lazán otthagyta, amit kemény munkával felépített.

DE(!!!!!) attól még, mert én így gondolom, sokminden közrejátszik! Manapság a fiatalok 25-30 éves korukig ülnek az iskolában, utána nem is biztos, hogy el tudnak helyezkedni, lehet, hogy nem találnak megfelelő párt a megállapodáshoz, ezer millió oka lehet, hogy valaki csak 30 felett alapít családot.

Továbbá fontosnak érzem megemlíteni, nem minden 60 éves ember "vén trottyos".

Egyébként pedig a világ attól színes, hogy nem fekete-fehér :)

Dorka voltam