Mit gondoltok arról, ha valaki 30-35 fölött vállal gyereket? Hogyan fogja ezt a gyerek értékelni?

"Én nem akarok 60 éves vén trottyos lenni"

Itt látjuk annak eredményét, amikor gyerekek nevelnek gyereket. Ennél több érv nem is kell.

31es vagyok, 33as:

Azt írod, évekig hallgattad a nagymamádat, hogy mekkora szégyen részegen hazamenni.

Nem vagyok biztos benne, hogy a szüleim a nagyszüleidhez korban közelebb állnak,mint a szüleidhez, ugyanis sehol sem említettem, hogy én hány éves vagyok :))

Egyébként szerintem ha valaki nem éhezik, az nem azt jelenti, hogy jó az anyagi helyzete, hanem azt, hogy átlagos/normális. De lehet én gondolom rosszul, valószínűleg már enni is luxus...

Én pedig a szüléshez viszonyítottam :) Ahhoz képest pedig de :)

Nem voltunk milliomosok, de sosem volt anyagi gondunk. Szóval nekem mindenem megvolt, minden játékom, 100 féle ruhám, amit kiejtettem a számon. De jacuzzink nem volt.

Most is megvan mindenem, semmiben nem szenvedek hiányt.

Tudod kérdező én is pontosan így gondolkodtam nagyon sokáig, mint Te..."22-23 évesen gyereket szeretnék" gondoltam magamban 16-18 évesen. pontosan ezekért: hogy ne 60 évesen menjek a gyerekem kicsengetésére, hogy az unokáimat is felneveljem stb stb...

Aztán szépen lassan rájöttem arra, hogy az élet nem habos torta...6. éve vagyunk együtt a párommal, én elvégeztem az egyetemet, van 3 diplomám és sehova (!!!) nem akarnak felvenni, nincs egy ügyvéd apám, aki intézkedhetne. 3 hónapja SEMMILYEN állást nem találtam, pedig már akármi elvállalnék...

Ilyen körülmények mellett, nem tudok és nem is akarok gyereket vállalni. Ha most munkát kapnék, legközelebb 25 évesen vállalhatnék gyereket azért a semmi gyereknevelésiért cserébe, amiből azért még megélni nem nagyon lehet...

Szóval az én nagy "babázós" terveim kezdenek visszahúzódni a sarokba...pedig mindig is azt mondtam, hogy az összes gyerekemet 30 előtt szeretném megszülni (legalább 3-at).

Úgyhogy ha nincs egy olajmágnás férjed, vagy legalább egy főorvos, akkor elég nehéz korán gyereket vállalni...

Így már értem. :)

Viszont szerintem nem a szüléshez kellene viszonyítanod a szüleim életkorát. Elhiszem, hogy a nagymamád szégyennek tartja a lerészegedést, viszont ez szerintem nem attól függ, hogy hány évesen lett nagymama, hanem, hogy most hány éves. Egyes generációk között nagyon nagy a különbség. Elképzelhető, hogy a szüleim és a nagymamád között akár 20-30 év is van, tehát akkor már logikus szerintem, hogy teljesen eltérő a gondolkodásuk.

Igazából érdekes, mert dédimamám meg csak legyintett a beb*szás után :D Meg röhögött egyet, szóval nem ezen múlik elsősorban, de az biztos, hogy minél közelebb áll hozzád a gyereked, annál jobban át tudod érezni a lelkivilágát és azt a világot is, amiben ő gyerek. Hiába vagy felnőtt, mikor ő még gyerek, akkor is másképp látja a világot.

A másik pedig tényleg az, hogy sokkal több esély van rá, hogy a gyerek apa és anya nélkül marad. Persze fiatal szülőkkel is történhet bármi, ez sajnos mindig benne van a pakliban, de idősebb szülőnél pedig alapból az élet vet gátat a hosszú együtt töltött éveknek, az esetleges unokának és nagy családnak.

Tényleg nem garancia semmire a fiatalság, de az egy véletlen, ez pedig törvényszerű :(