Nagyon elbizonytalanodtam a vőlegényemmel kapcsolatosan! Szerintetek a szívemre vagy az eszemre hallgassak?

Biztosan volt már 100 ilyen kérdés, de most nekem arra is szükségem van, hogy kiírjam magamból a gondomat. Szóval van egy vőlegényem, akivel már 3 éve vagyunk együtt. Róla azt kell tudni, hogy egy nagyon-nagyon értékes ember: őszinte, hűséges és nagyon nagy szíve van, és ezért én nagyon becsülöm őt. Szeretjük egymást, de soha nem volt olyan nagyon lángoló, őrült szerelem köztünk, a legelején sem. Nem volt soha olyan "nyálas" a kapcsolatunk, mint ahogy szoktam látni másokon, nem volt becézgetés, gügyögés, nagy udvarlás, semmi őrültség. Inkább azt mondanám, hogy olyan, mintha a legjobb barátom lenne, de persze vonzódom is hozzá. De valahogy most mégis úgy érzem, hogy valami nem jó. Rengeteg ismerősöm mesél a kapcsolatáról, hogy mennyire bolondulásig szeretik egymást, meg látom, ahogy egymásnak esnek az utcán. Tudom, hogy ez nem kéne, hogy számítson, de annyi embert látok fb-n, akik ilyen elsöprő szerelemmel szeretik egymást. Aztán a barátnőm is azt mondta, hogy ez nem szerelem, hanem barátság, és hogy így veszélyes belevágni. És most megriadtam, hogy oké, hogy most nem tudnám elveszíteni, de egy életen át vele legyek?? Nehéz belegondolni. Egyszer úgy érzem, hogy igeeen, akarom, egyszer pedig úgy, hogy pff, lehet, hogy van olyan srác, akivel másabb lenne. (jobb?) Amúgy tud arról, hogy én most egy kicsit bizonytalan vagyok, kértem, hogy legyen felém türelemmel. Az eljegyzés előtt neki is volt egy ilyen korszaka, amikor pont ugyanezeket érezte, szóval megért engem még ebben is. Mi a véleményetek? (ha valakinek nagyon egyértelmű a válasz, kérem, hogy finoman fogalmazzon, mert most nagyon sebezhető vagyok ezzel kapcsolatban:D megértéseteket köszönöm:))