Akkor veszlek el feleségül, ha lefogysz. Ti mit szólnátok egy ilyen kijelentéshez a párotoktól?

Nehogy már a kérdező és a túlsúlya hibája legyen, mert a párja képtelen az emberi kommunikációra? Benne voltam/vagyok és napi szinten tapasztalatom, hogy egy normális férfi hogyan nézi, asszisztálja ezt végig, és mondhatom, nem bunkó beszólásokkal, meg lelkiismeretfurdalás-keltéssel, és vádaskodásokkal. A párom segíti az életmódváltásom, fogyásom, nehezen vettem rá magam én is. Abban segít, amiben tud, motivál, velem fut, szeretget, nőnek éreztem magam 30kg-val nehezebben is, és most is, és nem azért akarta, hogy fogyjak, mert szebb leszek, ilyet soha egyetlen egyszer sem mondott, de még csak nem is célzott rá (!!), hanem azért, mert egészségesebb leszek, és ez az egész családunknak jó. Egyetlen megjegyzésével, tekintetével sem csökkentette az önbizalmam, önbecsülésem nőként. Dícsérte a megjelenésem akkor is, most is. A szex sem maradt el, csak elérhetővé váltak most olyan pózok is, ami régebben nehéz volt nekem. Igen, van, amikor az ember elfárad, és a lelkesedése csökken, és igen, nekilátni is nehéz, de ezt az nem értheti, aki sosem csinálta végig. Nekem betegség miatt jöttek fel a kilók, és csak gyógyszeres kezeléssel egybekötve tudtam leadni. Ez a férfi számomra azért nem szimpatikus, mert 5 év alatt nem tudta megtanulni, hogy hogyan kell a párjával beszélgetnie úgy, hogy segíthesse. Nem tanulta, mert nem is akarta megtanulni. Most meg puffog, hogy a nő kövér,ő meg sovány feleséget akar. Ez a viselkedés egy óvodás színvonalán van.

A szeretet meg nem testfüggő, ha az ember az igazi párját találta meg. Akkor is együtt lennénk a párommal, ha se keze, se lába nem lenne, ha felhízna 50 kg-t, vagy csontsovány lenne. Az életet együtt akarjuk végigélni, segítjük, szeretjük, és TISZTELJÜK egymást, és _beszélgetünk_! Mindketten kerültünk és kerülhetünk még olyan állapotba, ami sem nem szexi, sem nem szép, akár saját, akár önhibánkon kívül. Ez nem befolyásolja az érzéseinket, max. az aggodalmunk nő. Nem vagyok elfogult, sokszor beszélgettünk már erről is, létezik ilyen férfi! Csak egy bizonyos szint felett...

Hát, a 31-esnek sajna valahol igaza van. Le kell fogyni, mert le lehet. Igen kevés az, aki valami betegség miatt nem tud. A terhesség pedig valóban nem mentség. És ezt úgy mondom, hogy 3 gyereket szültem, 42 vagyok, és 30 kilót híztam a terhességek során, most pedig vagyok 56 kg a 162cm-hez. Szóval nem lehetetlen, bár tény, hogy nem egyszerű.

DE! A pasi attól még egy büdöstapló marad. És akkor sem mennék hozzá, ha térden állva könyörögne. Az én férjem egy büdös szóval nem mondta, hogy milyen az alakom, sőt, mostanában inkább azt mondja, hogy ne vigyem túlzásba a fogyást, pedig nem a hájas nők az esetei.

Azt nem értem házasság előtt minek vállal valaki gyereket. (Az más tészta, aki sosem akar házasodni, de itt nem erről van szó.)

Így nem kettő, hanem 3 ember élete van elszúrva.

A Párod hozzáállását nem minősítem, azt már leírták előttem.

24N