Nálatok ez szakítási ok lenne? A vőlegényemről van szó.

Az elején kb amikor 1 hónapja volt "tiszta",akkor volt egy buli,ahol mégis szívott belőle és egy óriási vita lett belőle,megesküdött,hogy soha többé stb.

Nem tudom,ki vagy te ,az anyja ,vagy miért kell egy felnőtt embernek sunyiban dohányozni vagy akármit csinálni ?:D Ez tipikusan annak az esete,mikor nincsen probléma egy kapcsolatban akkor gyártasz magadnak..

Az én leendő férjem is dohányos, beszéltünk róla, hogy le kéne tenni, mert rossz, mert gyereket szeretnénk, mert drága. Volt belőle 1-1 kisebb vita, akkor megfogadtam, hogy soha többé nem szólok neki. Nem is szabad. az Ő Élete, úgy csinálja, ahogy neki jó, amíg nem megy a kapcsolat rovására.

Nem szakítanék, szégyellném kicsit magam, és visszavennék a fordulatból.

24N

El kell keserítselek, miattad soha nem fogja letenni a cigit. Cigit akkor lehet letenni, ha az ember saját maga akarja maga miatt.

Szakítani nem kell, de valahogy nem párkapcsolatnak érzem ezt a helyzetet, hanem anyuka meg a hülye kisfiáé.

1 év után jegyesség.

1 és negyed év után házasság.

Hát látod ezért korai: mert most derül ki, hogy még nem is ismered igazán.

25.:

csak részben az a baja, h a párja "átverte". a kérdezőnek az a legfőbb baja, h tűzön-vízen át érvényesíteni akarta az akaratát, mi szerint az ő párja semmilyen körülmények között nem dohányozhat. de nem sikerült, helyette a háta mögött történt, holott ő megmondta, h nem lehet. a kérdező a cigire ugrik, szerintem és arra, ha nem az történik, amit ő akar...

Kérdező, kicsit gondolkodj már el ezen a sztorin. Olyan egyszerű, mi miért van.

Nyilvánvalóan te követelted, hogy mondjon le egy olyan dologról, amiről addig esze ágában sem volt. A kedvedért, de csakis a te kedvedért megpróbálta, nem ment neki. Mivel folyamatosan kontroll alatt tartod és számonkéred, úgy reagál mint egy megfélemlített gyerek, aki nem akar lebukni ha rosszat csinált, ezért inkább tagad a végtelenségig.

Itt neked kell rendberaknod magad, hogy elfogadod így vagy sem. Felnőtt ember.

Csak gondolom a kérdező nem akar passzív dohányos lenni otthon, nem akar olyan férjet, akinek 15 év múlva rohadnak a sárga fogai, és potyognak ki az inysorvadástól, és büdös a szája, bőre, mindene.

Aztán idő előtt megözvegyül.

Off: Dohányosok! Ti már nem érzitek, mert hozzászokott az orrotok, de büdösek vagytok. Szátok, bőrötök, ruhátok, mindenetek.

Igen. Utálom a cigit, (alapból nem is járnék olyan emberrel, aki dohányzik), de ha már mégis járunk, és én normálisan, érthetően elmondom neki, hogy nem szeretném, ha dohányozna, de ő mégis, és ráadásul titokban, akkor búcsút mondanék neki.

Lehet azzal jönni, hogy ne miattam szokjon le, hanem maga miatt, de ha szeret, akkor csak megtehet ennyit értem, és könnyebb úgy, ha van az ember mellett egy támasz, egy segítő társ, aki miatt érdemes letenni a cigit.

Persze az embert úgy kell elfogadni, ahogy van. Nem mesekönyveben élünk, mindenkinek vannak hibái, lehet olyan is, amit a másik nem tolerál. Ha szeretem azt a valakit, akkor nyilván megváltozom.

Aki pedig azt írja, hogy nem erőlteti rá a párjára, mert az ő döntése, az örüljön, hogy képes ezt elfogadni. Én sosem tudnám, mert rosszul vagyok tőle (fizikai értelemben), gondolom a párom is inkább leszokna, mint tűrné, hogy minden egyes cigizés alatt/után lehányjam őt.

De! mégsem ez lenne a szakítás oka, hanem az, hogy titokban csinálta. Jó, nyilván kedves tőle, hogy sosem maradt rajta a szaga, tehát valamit tett annak édekében, hogy ne vedd észre, de egyszerűbb lett volna, ha elmondja. És nem mellesleg jobb lett volna, ha őszinte.

Ennek ellenére (hacsak nem vagy akkora antidohányos, mint én), nem mondom, hogy szakíts vele. Ha a vőlegényed, nyilván szeret és te is szereted, üljetek le, beszéljétek meg, kössetek kompromisszumot, de ne sunyiban cigizzen.