Mit tegyek, hogy a férjem ne legyen ilyen lusta, egyszerűen kikészít?

Tudod mi a bevált módszer aranyom?

" Vagy változol, vagy fizetheted a gyerektartást drágám örökre, mert elhagylak! "

Ha erre sem változik akkor bizony rácsesztél. És nem, egy 35 éves felnőtt férfi soha nem olyan lusta mint egy 22 éves, aki nem is fog változni, mivel mint írtad mindig ilyen volt és hagytad is..

Nézd, ha értelmesen lehet vele beszélni, ha már fél siker, szóval fel a fejjel :)

Azt kéne tudni, hogy mi a párod igénye, és hogy kb. milyen körülmények között laktok. Most itt lakáskörülményként nem arra gondolok, hogy van-e autó meg heti hányszor jut pénz húsra, hanem arra, hogy van-e olyan része a házimunkának, amit ha nem csinálsz meg, csak őt zavarja, vagy te el tudod viselni a következményeit. Tehát ha pl. saját szobája van. Az igényénél pedig arra céloztam, hogy igényli-e a takarítást igazából, vagy ő simán élne a mocsokban is?

Egy példán keresztül mondom el, hogy milyen módszer válhatna szerintem be. A lényeg az, hogy valamennyire úgy kell kezelni a párod, mint egy lusta kamaszt. Tegyük fel, hogy reggel elmész, és megkéred, hogy mosogasson el. Ezt szóban mondod neki + a hűtőre is kiírod egy papírra, hogy legyen szíves elmosogatni, mire megjössz (kb. 4 órára - legyen pontos határidő feltüntetve, ez fontos!).

Két eset lehetséges.

(1) Megcsinálja. Ez esetben megdicséred (1x), megköszönöd (1x). Másnap ugyanígy, megkéred, kiírod. Ezt így folytatjátok örökkön-örökké. A munkamennyiséget lassan lehet esetleg növelni (megkérdezheted egy hónap múlva, hogy mihez lenne még kedve).

(2) Nem csinálja meg. (Ha éppen a munka közepén van, mikor belépsz, vagy akkor kezdi el, az az első eset: megdicséred (1x), mikor hazaérsz, még 1x, mikor befejezte és meg is köszönöd (1x)). De tegyük fel, hogy tényleg nem csinálta meg. Ez esetben semmiképp se csináld meg helyette! Ha nincs több tiszta bögre, menj ki a fürdőbe és öblíts el egyet magadnak. Mondd el neki (1x), hogy milyen szomorú vagy, amiért nem csinálta meg, amit kértél. (Ennyi, ezekkel a szavakkal. Nem kell földbe döngölni, pl. ne mondj semmi olyat, hogy "még ezt az egy apró feladatot is képtelen voltál egész nap megcsinálni" vagy "igazán nem várok tőled sokat, de te egész nap a seggedet mereszted". Semmi. 1x elmondod, hogy szomorú vagy, amiért nem csinálta meg.) Másnap újra megkéred, újra kiírod (új papír, nehogy azt higgye, a tegnapit véletlenül felejtetted ott).

Persze ha éppen a mosogatást utálja, akkor kérd meg inkább a lakás felsöprésére. Ezt egy darabig lehet így folytatni, kiindulásnak szerintem jó. Arra is figyelj, hogy minden rendelkezésre álljon: a szivacs, mosogatószer kéznél, szárító üres, tiszta konyharuha... A szekrényben egyiket se fogja megtalálni, akkor se, ha reggel elsorolod, mit hol talál.

Sok sikert!

10eske vagyok "de nem a munkahely elvesztése miatt" helyesen: NEM CSAK!!! Akkor már mélyebb a baj. (saját tapasztalat, a munkahely elvesztéssel kapcs.)

Egy jó pszichológus/addiktológus kell.

Te ezt nem tudod megoldani (mert úgy veszi, mintha a te akaratodat szeretnéd érvényesíteni felette, holott ez nem így van, tudom, de ehhez a fajta depresszív-menekülő állapothoz sajnos ez tartozik). A pszichológus az ő saját, belső akaratát ébreszti- hogy ő akarja ezt a menekülést leállítani és szembenézni a helyzetekkel. Keresni a munkahelyet, dolgozni.

Te lustának nevezed azt, aki egész nap nem csinál mást, mint hol az egyik asztalnál ül és gépezik, hol a másiknál ül és eszik-iszik, amit ugye szintén te raktál oda. No meg te voltál az is, aki a rávalót megkereste, te voltál az, aki megfőzte-megsütötte, és te leszel az is, aki elmosogat, feltakarít utána. És még mosol, és egyéb dolgokat is te intézel el, a napi munka után-mellett.

És mindezek után még a férjedet egyszerűen lustának nevezed?

Az én véleményem szerint ez igencsak hízelgő megítélés.

Én sok mindent tudnék mondani rá, de hogy csupán csak lusta, az a legkevesebb.