Mit tehetnék, hogy ne vádoljam anyámat a saját szerencsétlenségem miatt?

Tudom, hogy önző és nem fair tőlem, de "tudat alatt" mégis anyámat vádolom. Azért, mert mikor gyerek voltam, suliba jártam, sosem kérdezett ki, hiába kértem, nem figyelt arra-hogy tanulok-e, sem arra, hogy bejárok-e, ezért nagyon sokat lógtam, és otthon aluszkáltam, barátaim nem voltak, de ő nem is érdeklődött felőlem, soha nem biztatott, hajkurászott, hogy tanuljak, én meg ezért sokat hiányoztam, még gimiben is, ha nem volt kedvem (ami elég gyakran megesett) otthon maradtam és helyette aludtam. Sosem voltak barátaim, nem hajtottam rá nagyon a tanulásra, ezért egyetemre sem vettek fel, miután leérettségiztem, pedig SOKKAl többet is kihozhattam volna magamból. TUDOM, hogy az én hibám, mert nem másért kellett volna tanulnom, hanem csakis saját magamért, de pl ezt általános iskolában még nem érti az ember, és ha akkor nem tanul meg tanulni... Szóval tudom, hogy neki is meg volt a maga dolga, munka, meg háztartás (amiben egyébként én is sokat segítettem, öcsémre is vigyáztam sokat). Mégis, 20 éves vagyok, lassan egy éve itthon döglök, és SEMMIT nem csinálok, nem tanulok, pedig nem vagyok buta. És őt okolom, amiért hagyta/hagyja, hogy így elkallódtam. Mit tehetnék az ellen, hogy igazságtalanul vádolom? Agyban tudom, hogy nem helyes, de mégiscsak tüske van bennem... Első sorban szülők véleményére lennék kíváncsi. Köszönöm!