Mihez van joga egy kisgyereknek?

Én sem értem ezeket az embereket, de sok más embert sem értek. Alapvetően bánt engem a dolog, hogy sokan másokon átgázolnak, főleg, ha örömet is szerez nekik, és amikor ezt egy gyerekkel teszik, az mégjobban elszomorít...

Sajnos nem csak férfiak (bár jellemzően ők) hanem nők is teszik ezt gyermekeikkel, és látom én is a környezetemben, hogy a válás közben és után olyan mocskos módon viselkednek egymással a GYEREK SZEME LÁTTÁRA és az ő kárára, hogy az minősíthetetlen. Nem tudom, miért teszik ezt az emberek.

Attól érzik magukat jobban, ha a gyereknek be tudják bizonyítani, hogy ők a jobb szülők, és a másik szülő rossz, hülye, akkor éreznek elégtételt, ha elérik, hogy a gyermeket a másik ellen neveljék...

Én nem tudom elképzelni, hogy ezt tegyem. Most várjuk a babánkat a férjemmel, de vagyunk mindketten olyan intelligensek, ha valaha is válásra kerülne a sor, szeretnénk, ha a gyermek ebből minél kevesebb sérüléssel ki tudna jönni, és továbbra is jó kapcsolatot ápolna mindkettőnkkel, és az apja is láthatná, amikor csak akarná...

Sajnos kevesen gondolkoznak így. Nem tudják a sértettségüket félretenni.

Amikor az én szüleim elváltak, mert apám ivott, akkor anyuval maradtam. Anyu egy rossz szót nem szólt apámra, sőt, nem volt bíróság, láthatás,, semmi, teljesen szabad láthatás volt. Amikor én akartam menni, mentem. Alig voltam 10 éves, apám konkrétan alig keresett, amikor nagy nehezen átmentem hozzá, mert anyu mindig unszolt, hogy látogassam meg, mégiscsak az apám, akkor azt hallgattam, hogy mert én nem megyek, nem keresem (talán oka volt). Nem hiszem, hogy egy 10 éves gyerek felelőssége, ha nincs a kapcsolat létrehozva. Az a szülő hibája.

Ráadásul más sem ment, míg ott voltam pár órát, hogy anyám egy k.rva, meg majd én is azt leszek. Anyám hülye, anyám barom, anyámat és engem szidott folyton. Meg felhánytorgatta, hogy anyut választottam.

Szóval minősíthetetlen volt a viselkedése. De nem tudott anyu ellen nevelni, elérte, hogy őt utáljam meg, és a mai napig utálom amiért ezt tette. Kb 20 éves koromban keményen leállítottam, mikor meglett a bátorságom, és rájöttem, hogy ezt nem teheti senki meg velem,és attól még, h az apám, nem kínozhat lelkileg.

Azóta javult a helyzet, de sosem fogom úgy szeretni, ahogy kéne, vagy lehetne.

Egyébként a mondás igaz: Egy nő mindig magának szüli a gyereket. A férfiak sokszor lelépnek, és úgyis a mi felelősségünk a gyermek.

"Én nem tudom elképzelni, hogy ezt tegyem. Most várjuk a babánkat a férjemmel, de vagyunk mindketten olyan intelligensek, ha valaha is válásra kerülne a sor, szeretnénk, ha a gyermek ebből minél kevesebb sérüléssel ki tudna jönni, és továbbra is jó kapcsolatot ápolna mindkettőnkkel, és az apja is láthatná, amikor csak akarná...

Sajnos kevesen gondolkoznak így. Nem tudják a sértettségüket félretenni. "

Gondolkozni dolgokon, és helyzetben cselekedni, az két külön dolog.Hogy ki intelligens és ki nem az mindig attól függ, hogy bajban mit lép hogy tesz az illető.

ez az illető aki folyton alamizsnázik már engem is nagyon zavar. de nem értem miért állsz le vele vitatkozni.

szerintem egy gazdag, boldog szingli emberke.

nem tudom, mit nem lehet azon felfogni, hogy sok egyedülálló anyának kb 10 ezer forinton múlik havonta, hogy éhenhal-e.

persze, hogy szüksége van alamizsnára. de azért nem kéne lenézni.

inkább szomorú dolog, és nem megvetni való