Te is büszke lennél a bátyádra ha így cselekedet volna?

Én azt odáig teljesen megértem, hogy ez neki most jólesett, meg teljesen érthető is a viselkedése, nem érdemtelenül kapta a lány, amit kapott. De azt egyáltalán nem értem, hogy ez miért ok a büszkeségre? Beszólni valakinek, ahhoz nem kell nagy teljesítmény.

Arra már büszke lennék, hogy kilábalt a szegénységből, megteremtette az egzisztenciáját, az már teljesítmény a mai világban.

Ez az eset meg egy jogos reakciónak mondható valami volt, de ezért még senkire sem lennék büszke, magamra sem, de nem is haragudnék. Nem tudta megállni és kész.

Mondhatta volna frappánsabban is, de ennek a tajköcsög csajnak éppen jó volt így is. Respect az unokatesódnak!

(Mondjuk én lehet, hogy megd*gtam volna a csajt már csak azért is, aztán közlöm vele, hogy nem elég, hogy pénzhajhász ribi (mert lecsórózott anno), de még az ágyban is az egyik leggyengébb, akivel dolgom volt.)

Nem lennék az.

Akkor már sokkal inkább, ha a "bátyám" azt válaszolta volna: "kösz, de nem élek a lehetőséggel. Családos ember vagyok szerető feleséggel, csodálatos gyerekkel... ezt nem kockáztatnám semmiért".

Nem értem a sok kommentelőt...

Ebben szerintem nincs semmilyen kicsinyes bosszú, egyszerűen igazat mondott a kis rib@anc meg megérdemelte ennyi. Jól tette a rokonod, énis így tettem volna.

Én még mindig nem értem, mire fel itt a büszkeség? Én akkor vagyok büszke magamra, ha valami jelentős teljesítményt hajtok végre valamilyen téren. Pl. leteszek egy vizsgát, megszerzek egy jó állást (saját erőből), ha helytállok az életben, vagy ha valami különlegeset sikerül alkotni, meg ilyenek.

Ha rosszat szól rám, én meg legközelebb visszap.fázok, legfeljebb azt mondom, megérdemelte. De hogy büszke lennék rá? Kizárt. Mire? Hogy be tudok szólni? :D Ez teljesítmény? Ha valakinek igen, ott már baj van.

Kezdve onnan, hogy aki engem így megbánt, én utána azzal szóba sem állok, nemhogy még elkezdem sorolni milyen anyagi javakat szereztem stb...stb....Ezzel kb annyit ért el, hogy kinyilvánította azt értékrend szempontjából egy szinten van a nővel. Másik, hogy ebből a nőnek valószínű lejött, hogy őt még mindig bántja az a múltbéli eset. Ezt indulat nélkül, intelligensen kellett volna lerendezni. Pl, odamegy a nő elkezd beszélni, a férfi végighallgatja, majd csodálkozást tettetve megkérdi: Te, ne haragudj, mindezt miért mondod nekem, nem is ismerjük egymást? Ha a nő erősködik, hogy de emlékszel, meg, hogy ismerjük, akkor csak annyit, hogy: Bocs, de megválogatom az ismerőseimet, amúgy menj már arrébb légyszi, mert eléggé zavarsz...stb...

De, az, hogy elkezdem sorolni, mim van, mit szerezte, hát ez... nem kicsit gázos!

"szóval látom mind a ketten maradtunk olyannak mint rég"

De hisz ha régen is olyan lett volna a "bátyád", mint most, akkor régen is beszólt volna, nemcsak akkor, amikor Audik sorakoznak a garázsban.

Mellesleg ez nagyon gyerekes volt. Kb. az "én apukám gazdag, mert csokis tejet iszik" szintű.

14-es neked van igazad! :) ez lett volna a helyes válasz!

Kérdező, a "bátyádra" nincs miért büszkének lenned, piti és szánalmas válasz volt!

Egyébként az is sokat elárul róla, amit írtál, hogy "nagyon sokat lógunk együtt..." ha felesége és 7 éves kislánya van, velük kéne foglalkozzon, nem unokatesóval lógni, bulizni...születésnapját ünnepli, és nincs ott a felesége? hm...