Miért van az, hogy aki az átlagnál nagyobb szegénységben él annak van egy csomó gyereke? Ezeknek az embereknek nincs felelősség érzetük, nem tudják felfogni hogy ez nekik és a gyerekeknek sem jó? Vagy arra számítanak, hogy valaki úgy is segít?

Ha már tévére sincs pénz, akkor csak egyetlen "szórakozás" marad az apuka számára: a gyerekcsinálás. És ez mindennapos elfoglaltság.

Fogamzásgátlásra sincs pénz, még ha hallottak is róla.

Ezenkívül a több gyerek több családi pótlékot, több segélyt jelent, esetleg időskorban több lehetőséget, akiknél meghúzhatják magukat.

Én emellett azon dühöngök magamban, hogy az anyagi lehetőségek gyakran fordyított araányban állnak a gyerekszámmal, mégpedig a gazdagabb oldalon is. gazdag szülők megtehetnék, hogy 2-3 gyereket vállalnak, de ők inkább maradnak egynél, akinek "mindent megadnak". Magyarországon a lakosság létszámának puszta fenntartásához is egy párnak átlagosan 2,1 gyereket kellene szülnie, ezzel szemben csupán 1,3 gyerek születik csupán. Úgy, ahogy a kérdező leírta: akik nem tehetnék meg, azoknak egy rakat van, akik viszont felelősen fel tudnák nevelni, azok alig vállalnak gyereket... Szomorú.

Most eltekintve attól, hogy valakik adósságba temetik magukat, szerintem annak van inkább igaza, aki sok gyereket akar vállalni. Miért jobb az, ha valaki jól megszedi magát, de közben nincs ereje vállalni 1-2 gyereknél többet? Általában tényleg annak van kevés(vagy egy sem) gyereke, aki anyagilag jól áll. Ugye annak a pénznek az előteremtése áldozatokkal jár, nem marad idő a gyerekre karrierépítés mellett.

Mint a szomszédunk. Középkorú pár, hatalmas ház, medence, Porsche. És 0 gyerek. Egyszerűen nem fér bele az életmód miatt, hiszen este érnek haza a vállalkozásból. Rendes emberek, de a választásuknak ára volt.

Viszont mi mindig szegények voltunk, DE nem boldogtalanok! Ami kevés volt, az teljesen elég volt a boldog élethez, ugyanis a jó család mérője nem a pénz. Négyen vagyunk testvérek, és ember lett mindnyájunkból. Családosak, gyermekkel. Nem a pénzen múlott, hanem az ésszerű neveltetésen. Nem volt kocsi, nem volt 100m2, nem volt költekezés, de volt egy nagy család. Szerintem a család a legfontosabb.

Fogy a magyarság.

Szerintem erre van egy pár válaszuk. Van, aki nagy családban nőtt fel és úgy érzi, hogy így a jó, van aki elveszítette a munkáját stb és azért került rossz sorba - az egyébként jobb életben tervezett és született gyerekeivel - és persze vannak, akiknek gőzük sincs felelősségről stb. Hozzátenném, honnan is lehetne - és ezzel nem akarom védeni őket - hiszen ők is így nőttek fel?

Illetve van egy réteg, legalábbis én így látom, akik a gyereknevelésben látják a jövedelforrást.

Erről a témáról mindig egy sztori jut eszembe: Ismerős lány huszonvalahány éves szülészeten ápolónő, megkérdezte egyszer tőle egy erős 30-as anyuka, aki már a sokadig gyerekét szülte és a pár 10 napos gyerekét visszavivén, hogy rosszul van, mert dobozos szilvalevet adott neki, szóval mikor finoman értésére adták, hogy nem kellene erőltetni ezt a sok gyereket: Há moggya má meg nővérke, mit csinájjak? Mongya má meg mitű lesz a gyerek???

No comment... Lehet ezen sírni, röhögni, (én vegyesen szoktam) elhinni illetve nem, de ez (IS) van.

Mert túl hülyék, hogy arra rájöjjenek, hogy OLCSÓBB AZ ÓVSZER ÉS A TABI, MINT A GYEREK! Mi meg fizethetjük helyettük is a bazi nagy házukat, ami a kormány ad az adóból.

Most nem arra gondolok, aki szegény, de azért annyija van, hogy ne legyen eladósodva, hanem arra, akiknek még lakásuk sincs, állásuk sincs, de csinálnak egy tucat gyereket. Nincs szivük.

"Vicces általánosítás, ami dühít téged, kedves kérdező."

általánosítás az amikor a többségre igaz amit mondanak. és jelenleg a többségre igaz, te vagy az egyik kivétel. legyél tisztában a fogalmakkal.