Mit szólnátok ha párotok azt mondaná - bár ő élne abból hogy otthon van?

77-es: férjedet talán ufo fingta ide? anyját is lenézi?

én biztos otthagynám, nem tudsz hova menni? vagy simán főzne/mosna magára, a fene nagy szabaságban! nem tennék elé semmit!

Nekem is volt előtte életem, 3 szakma, egy gazdasági főiskola. 14 év munkaviszony , jó keresettel. éltünk előtte együtt. gyerekeket tudatosan, szeretetből, szerelemből, megfontoltan terveztük.

ő besokallt, ő változott, nem én. élvezem? nem, de 3 gyerek + lakás + rezsi az 300-400 e ft havi kiadás cca.

és ezt nem egyedül terveztem. anyagilag függök tőle, független, hogy max a gyedem + családi pótlék.

és nem elvált szülők gyerekeit szerettem volna nevelni.

talán ő is a nehézségekbe fáradt bele, abba, hogy neki ez túl sok. sok a sírás, esetleg betegség, nyomás, felelősség. nem tudom.....

előre nem lehet látni ezeket. ő belátja, hogy besokallt. kényelmesebb az egyszerűbb utat választani. talán ennyi.

Most erre mit mondjak, magatoknak választottátok.

Nekem is van 3 gyerekem, de úgy szültem hármat, hogy ha kell, egyedül is el tudjam tartani őket. Nem csak egy esetleges válás miatt, hanem mert bármi közbejöhet, betegség, váratlan halál... Most komolyan, inkább tűrtök és éltek ilyen pali mellett? Persze, hogy semmibe vesz, mert megteheti. Mert hagyjátok.

Én egyáltalán nem tudlak sajnálni titeket. Azt pedig nem hiszem el, hogy 2 gyerekig csodás férj és apa volt, aztán a harmadik után rájött, hogy a nők csak lábtörlőnek jók... Ez azért nem kicsit hihetetlen. És a gyerekeknek is ezt a példát adjátok tovább, ami szomorú.

Kedves 39-es!

Válaszolok a kérdésedre.

Nálunk speciel megvolt az együtt járás, együttélés, házasság, aztán jött a gyerek. És utána minden a feje tetejére állt. Tehát amíg valakinek nincs gyereke, addig hiába vannak elképzelései, hogy majd így lesz vagy úgy lesz, az majd akkor derül ki, hogy pontosan milyen is lesz, amikor megszületik az a gyerek. Mert teljesen más látni és más lakni. Ez a mondás nagyon igaz. És sokszor maga az éles helyzet sokakat megváltoztat, nem így képzelik, nem birkóznak meg olyan könnyen az adott nehézségekkel. Mellé jön a munka, a stressz, esetleges anyagi gondok, stb. ami még feszültebbé teszi az embert, vagy változtat a modorán, kedvén. A férjem pont ez volt. És valahogy utána tűnt fel az is, hogy apósom pl. hogy viselkedik anyósommal szemben, ha házimunkáról, stb.-ről van szó. Tehát a férjem tulajdonképpen olyan, mint az apukája, tehát alapvetően nekik a nők által végzett itthoni feladatok semmik, mert csak az munka, amit ők végeznek, vagy amit a nők a munkahelyen végeznek. És én sok ilyen helyzet után álltam a sarkamra, hogy márpedig az is munka és az is hasznos, amit én itthon teszek. És voltak olyan helyzetek, amikbe ő belekerült a gyerekünkkel és ő is ugyanúgy tett vagy nem tett, ahogy én, amire én akkor felhívtam a figyelmét, hogy ja, hát most akkor te sem csinálsz semmit, vagy te akkor miért is vagy most elfáradva, vagy miért is vagy ideges, stb.

És nálunk ez igen is megszűnt. Mert becsülöm magam, és becsülöm őt is. És nem hagyom magam. És azóta igen is sokat változott a helyzet, mikor párszor ő is tényleg benne volt a helyzetben, vagy felvilágosítottam pár dologról őt is.