Mit szólnátok ha párotok azt mondaná - bár ő élne abból hogy otthon van?

A csekkeket online fizetem, sosem járok postára. Online ügyfélkapum van, sosem járok hivatalba. Kétfős a háztartás, itthon csak aludni szoktam, egyébként dolgozom, vagy utazom a munkába.

Nincs gyerekem, de itt egy kis ellentmondást érzek. Ha én akarok gyereket, akkor fogok is vele foglalkozni, hiszen én akartam. Ha a ti férjetek nem akart gyereket, és ti szültetek neki, akkor megint nem értem a felháborodást. Ha pedig nem ismeritek eléggé azt az embert akivel gyereket vállaltatok, akkor megint nem értem a felháborodást.

Ti elvárjátok, hogy a férfi dolgozzon, hozza a pénzt, és ezután besegítsen a háztartásba, és a gyereknevelésbe. Vannak tőlünk fejlettebb országok, ahol elfogadott, hogy a férfi marad otthon a gyerekkel. Akkor most mind hunyjátok be a szemeteket, képzeljétek el a munkahelyeteket, vagy a volt munkahelyeteket. Ott vagytok ma, dolgoztok. A férjetek otthon van a gyerekkel. Amikor ti hazamentek meló után, akkor a férjetek előugrik a sarokból, hogy na most akkor légyszíves segíts takarítani, és a gyerekkel játsszál.

És akkor most tegyétek a szívetekre a kezeteket, és magatokban mondjátok ki, hogy igen, én jobban örülnék ha dolgozhatnék a volt munkahelyemen és utána a gyerekkel és a háztartással is foglalkozhatnék, minthogy ezt csináljam amit jelenleg. Ne is válaszoljatok rá, mert pontosan tudom, hogy akár beismeritek, akár nem a legtöbbőtök nem cserélne helyet a férfivel.

És akkor jönnek a kifogások, hogy dehát nekem kell maradni a gyerekkel, mert a férjem nem képes ellátni, meg meghalna a gyerek.. Persze.

Az egész mondandómnak a lényege, hogy mindig a férfit hibáztatjátok, hogy nincs ideje, és energiája ezer felé szakadni. De ha fordított lenne a helyzet, akkor ti is ugyan ilyenek lennétek, és akkor mi férfiak szapulnánk folyamatosan a nőket. Ez nem férfi-nő különbség, ez emberi sajátosság. Senki sem képes ezer felé szakadni.

És ha én ilyen körülmények közé (mint általában a magyarok) gyereket vállalnék, és a feleségem elkezdene pattogni hogy mert én este 10-kor miért nem állok neki takarítani, akkor bizony letenném a seggem a kanapéra és megmondanám neki hogy holnaptól én maradok otthon a gyerekkel, ő meg mennyen és szedje össze a pénzt úgy, ahogy akarja. És szerintem ez egy teljesen jogos felvetés, de azt hiszem ezen mindannyiótok felháborodna..

Azért lássuk be az is van, hogy anyuka beleszerelmesedik a gyerekbe és apuka oda se fér.

Akiknél apuka ilyen "sokat segít" van még intim kapcsolat?

48-as. részleteznéd, hogy hogyan biztosítottad be magadat 3 gyerekkel hosszútávra, ha netán egyedül maradnál velük?????

van saját lakás, van 30 évre szóló tuti munkahely, számos végzettség, 3 gyerekre nulla segítség esetén bébiszitter vagy a nagyikat fogod be, mint kötelező segítés?????? komolyan, részletezd légyszíves, hogy hogy képzelted el, ha egyedül maradnál??????

Nekem az ex-em volt ilyen, nulla segítség, ráadásul kiszolgáltatta magát otthon, volt hogy a fát is én fűrészeltem, hasogattam (fával fűtöttünk). Szabad idejében nem otthon bambult, hanem a kocsmában, arra mindig ügyelt, hogy lehetőleg aludjunk mire haza ér. Egy gyerek született értelem szerűen nem voltam hajlandó többet szülni. A családi kasszába is csak akkor adott pénzt, ha már az én zsebeim és a hűtő is üres volt. 12 év örökös vita és harc után, sikerült végleg a sarkamra állnom és elhagyni. Nem volt könnyű, mert anyagilag totál kiszolgáltatott magának. Mellette egy lepukkant, befordult, házisárkány voltam.

Mikor új életet kezdtem és megismertem a mostani férjemet, nagyon vigyáztam, hogy ne járjak úgy mint előzőleg. Tapasztalatom az, hogy minél jobban feláldozod magad, annál jobban lankad a tisztelet. Itt is született gyerek, de már a férjem első rossz megnyilvánulására ugrottam és álltam ki magam mellett. Így szépen elértem hogy kiveszi a részét a gyereknevelésből és a házimunkából is, ráadásul élvezi. Időnként eljárok szórakozni, rendszeresen sportolok, adok magamra, összejárok a barátaimmal stb.

Mondjuk én nem értem meg a nagycsaládosokat, semmi pénzért nem szülnék zsinórban több gyereket. A nagy gyerekem már kamasz, de a kicsi így is leszívja az egész család energiáját, tuti belebolondulnék ha lenne még egy kicsi.

Ne haragudjatok, de én ezt a helyzetet annyira nem értem.....

Adott egy anyuka, aki szül egy 2. gyereket, egy ilyen bunkó, nemtörődöm embernek, aki azt hiszi, hogy a gyerekvállalás/nevelés, felér egy nyaralással. Ő segítség helyett még jól leszidja a nőt, hogy de jó neki, semmi dolga, majd mint aki jól végezte dolgát, leül a gép, vagy a tv elé....

Kérdező!

Az előző gyereknél hogy volt? Mindenben lehetett rá számítani, és teljesen megértő volt veled szemben?

Én nem így látom:

"beteg volt a kicsi közölte az orvos hogy folyadékpótlás mindenképp kell a gyereknek. ő nem kinozza majd eszik amikor eszik..."

Én is csak a többieket tudom ismételni:

Mit vártál ezek után tőle, és hogy a francba jött a gondolat, hogy szülsz (magadnak!), egy 2. gyereket??

Akarta ő egyáltalán a gyerekeket? Ha akarta volna, nem így viselkedne!

Vagy oda mentél hozzá, mikor a gép előtt ült, és megkérdezted, hogy "Drágám, mi lenne ha gyereket vállalnánk?" Ő meg: " Nekem mindegy, dönts te!"

56-os vagyok!

Most olvasgatom a többi választ, jól látom, hogy a mostani, az a 3. gyerek lenne??

Ez esetben csak gratulálni tudok....

54-re.

Férjnek is és nekem is halál esetére életbiztosítást fizetünk évek óta, ha bármi történne. Gyerekek előtt is jól kerestem, így van megtakarítás, saját számlán. Gyerekek mellett is dolgoztam folyamatosan itthonról, most meg már 8 órában. Ha megszűnne az állásom, több végzettségem is van, hogy el tudjak helyezkedni, és van annyi megtakarítás, hogy kb 1 évig kihúznánk akkor is, ha nem dolgoznék. De jó munkaerő vagyok, mert megosztjuk, hogy mikor ki marad otthon, ha beteg valamelyik gyerek. Az apjuk is pont ugyanúgy el tudja látni őket, és szerintem ez alap. Válás esetén meg, ismerem a férjem, tisztességesen fizetné a gyerektartás, ő is imádja őket. Szóval ha válnánk, még vissza se kéne venni az igényekből nagyon.

Hát kb így. 3 gyereket akartunk, ez a mai világban luxus. Ahogy nőnek, egyre több a költség. Akkor vállaltuk őket, amikor volt jelentős megtakarítás már, arra az időre, mikor kiesek a munkából. Aztán végül dolgoztam itthonról mellettük is. Kicsi a korkülönbség, 4 év alatt születtek. Van 2 autó, 3 gyerekkel anélkül el nem tudom képzelni, hogy lehet megoldani kényelmesen.

Tény, hogy nem a gyedre/gyesre vállaltuk őket. Ha csak az van, akkor max egy gyerek lenne. Ha nem muszáj, ne kerüljön az ember kiszolgáltatott helyzetbe anyagilag. Arról nem beszélve, hogy milyen lehet a férjnek, hogy x évig ő tartja el a családot, dolgozik látástól mikulásig, hogy mindenre fussa. A tudat, hogy ha megszűnik a munka, éhen halnak, szintén nem vidító. Valahol érthető is, hogy megváltoznak emiatt, csak szomorú.

Egyébként ha az első gyerek után azt látom, hogy a férjem nem viszonyul jól a gyerekhez, nem tud vele mit kezdeni, nem foglalkozik vele, akkor biztos, hogy nem szülők többet. De ő pont ugyanúgy teljes jogú szülő, mint én, tökéletesen el tudja látni őket (na jó, a 3 lány ruhatengerében nem igazodik el :)).