Nem elég a bajom még lehurrog. Azt mondja én nem vagyok a társa, akkor ő az ha így viselkedik velem?

Ha velem valaki így beszélne, akkor biztosan elgondolkodnék rajta, hogy valóban akarok-e kettőnkért dolgozni.

Max. akkor értem meg a barátnődet, hogyha már régóta nem dolgozol, vagy mindig elküldenek.

Ebben a helyzetben én most elsősorban arra koncentrálnék, hogy mielőbb legen munkám és nem a többszáz kilométerre lévő "párom" hangnemén siránkoznék.

Fel kell állítani egy fontossági sorrendet és a jelen kiszolgáltatott helyzetedben szerintem nem a gyakorin rinyálás lenne a legelső... és akkor még finom voltam.

Igen, jogosan érzed azt, hogy bátoríthatott volna, de ettől a jelenlegi helyzeted (nincs munkád) tény marad és józan ésszel végiggondolva először ezen kell változtatni.

Teljes erőbedobással keress új helyet magadnak, ha megvan és szerződésed is lesz, akkor ráérsz "lebőgni" magadat.

A jelenlegi helyzetedben meg kellene ráznod magadat, talpra állni és menni előre, hajtani a munkát, ha már kimentél és elég sokat rááldoztál- hogy legyen is valami eredmény.

Ha az alapvető biztonságot (lakhatás, étkezés, munka stb.) megvan, akkor tudod majd elengedni egy kics8it magad és majd akkor sírd tele az oldalt.

Lehet, hogy egy kicsit kemény kritika ez, de helyetted senki nem fog sem állást keresni, sem dolgozni- ha tetszik, ha nem- te magad vagy felelős a sorsodért.

Tessék hát a kezedbe venni és megoldást találni.

Elhiszem, hogy letörtél, elkeseredtél, de az itteni írogatás helyett már járhatnád a várost, reggel 8 elmúlt- lehet keresni a lehetőséget és ha maradt benned egy csepp büszkeség (MARADJON!) akkor ne bőghetnékeddel sírd tele a világot, hanem szorítsd össze a fogadat és hajrá!

...előző vagyok. Látom, fáj az igaság.

Semmi gond, akkor lehet tovább folytatni a "mindjárt elbőgöm magam"-at és azonnal gyere is haza, boruljatok egymás keblére- az biztosan azonnal megoldja nemcsak a párkapcsolati, hanem az egzisztenciális gondjaidat is.

:)

Sok sikert.

Nem az az erős, aki érzéketlenül tud viselkedni, hanem az, aki felvállalja az érzéseit.

Ez a nő egyszerűen nem érdemes arra, hogy a párod legyen.

Szerintem ennek a folytatása...

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

Miután az utóbbi időben elég sokat GYK-ztam, megismerem, hogy ez már kb. a 6. kérdésed a témában.

Menjél-e vagy ne? Rokonokra hallgass, vagy ne? Mi lesz így veletek...stb.

Az összes eddigi alapján összefoglalom az álláspontomat.

Szerintem onnantól kezdve, hogy elvesztetted a munkahelyedet, és a barátnődre kellett támaszkodnod, eléggé padlóra kerültél lelkileg. A barátnőd is biztosan sokat nyaggatott, mert végül is te vagy a férfi ebben a kapcsolatban, akinek bármilyen körülmények közt el kell majd tudnia tartani a családot.

Nem könnyű helyzet, ebben biztos vagyok. A legfontosabb, hogy lehiggadj, rendezd a gondolataidat, és gyorsan kezdj el meló után nézni. (lehetőleg még odakint) Ne amiatt legyen lelkiismeret furdalásod, hogy kibír-e nélküled pár hónapot, hanem inkább azzal foglalkozz, hogy bebizonyíts neki, nem vagy tutyi-mutyi, boldogulsz az életben.

Miután pár hónappal ezelőttig volt munkád, meg minden happy volt, nyilván képes lennél erre, csak akarnod kell. Meg tudom érteni, milyen lelkiállapotban vagy, nekem is volt egy nagyon kemény 1,5 évem. Nagyon sok minden nem úgy alakult, ahogy terveztem, legtöbb külső körülmények miatt, amikre nem volt ráhatásom. Pedig úgy érzem mindent megpróbáltam, ami tényleg minden energiámat felemésztette, aztán elfáradtam. A férjem annyit mondogatott, hogy önsajnálattal nem megyek semmire. Szóval bőgtem pár napot, és aztán újratervezés. Most már nagyrészt egyenesben vagyok.

Neked is ezt tudom tanácsolni. Te vagy az egyetlen, aki tud segíteni önmagán. Ha nagyon nincs rendben a lelki világod, beszélgess el egy kicsit egy pszichológussal, aztán utána hajrá!!!

Azt hiszem ez is ide vág, a többit nem találtam, de nem is akarok túl sok energiát fektetni bele, csak hogy legyen egy kis előzmény.

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

16-17-es vagyok.

Egyáltalán nem voltam "bunkó", csak az alapvető tényekre igyekeztem felhívni a figyelmet, hogy LEGYEN FONTOSSÁGI sorrend. Először munka, lakhatás, aztán lehet még a meglévő rossz helyzetet tovább terhelni olyanokkal, hogy most mi legyen a többszáz kilométeres párkapcsolattal.

Azért általában könnyebb a problémákat egymás után, fontosság sorrendben megoldani- még az érzelmi típusúakat is!

Azért lennék érzéketlen, mert arra bíztatom a kérdezőt, hogy munkanapon, munkaidőben ne itt gyakorizzon, hanem menjen állást keresni, ha már rááldozott egy csomó pénzt és kiment?

Szuper.

Azóta látom többeknek is feltűnt, hogy a kérdező FOLYAMATOSAN itt lóg és TÖBBSZÖR tette fel az ehhez hasonló kérdéseit- mégis mit vár mégis?

Sajnos ha megélni szeretne (hiszen tesz is rá utalást, hogy az itteni kiláűtástalanabb helyzetből menekült ki!) akkor ELŐSZÖR DOLGOZNI kell, ez a legfontosabb és kész.

Emlékszem én még arra a kérdésre is, ami a kiindulás előtt íródott... szóval van még itt mit finomítani.

Érző ember vagyok én is, de ha én DOLGOZNI, pénzt keresni megyek valahová, akkor azzal foglalkozom először és nem mással.

31 éves férfinek általában nem erőssége a gyakorizgatás és a bőgés- hozott egy döntést, elindult külföldre DOLGOZNI- akkor tessék is ezt tenni.

Ha egyenesbe jöttek a dolgai, akkor meg nem telefonon meg skípe-on meg virtuálisan kell a párkapcsolati konfliktusokat rendezni, hanem amint megteremtődik rá a lehetőség (ANYAGILAG, a MUNKAbéréből!) akkor hazautazni s tisztázni a félreértéseket.

Nem volt vajon világos az, hogy egy idegen országban bizony más normák, más szokások,más nyelv van és arról nem esett szó ebben a párkapcsolatban, hogy ez bizony stresszel jár mindkét fél számára?

Nem, nem vagyok érzéketlen, csak a tényekre szerettem volna rávilágítani, de ki lehet még ezt a kérdést írni 11. alkalommal is.

Hű, de lenulláztátok a 22-es hozzászólásomat.Még a 16-17-es többet kapott. Nem mintha a százalékok érdekelnének, csak meglepő, hogy mi volt ennyire haszontalan.

A kérdező már hónapok óta itt a GYK-n rágódik minden miatt. Megértem a barátnőjét is, hogy ez egy idő után sok. De egyedül ő tudja összekapni magát.