Nem elég a bajom még lehurrog. Azt mondja én nem vagyok a társa, akkor ő az ha így viselkedik velem?

Kérdező, ha már így alakult, hogy nem jött össze, szerintem itthon próbálj mégis valami megoldást keresni, számomra az derül ki a kérdéseidből, hogy neked a jelenlegi lelki állapotodban nem való a külföldi munkavállalás, vagy max csak úgy, ha más ismerős emberekkel együtt mennél, vagy ismerősökhöz, ami megoldaná a "lelki gondozásod"...

Vagy mehetnétek a pároddal együtt is, akár...

#21: azért a realitástól ne szakadjunk el!

Nem azon a 10-20 percen fog múlni a karrierje, amit most elgyakorizott.

Tudod, az embernek pihenőidőre is szüksége van, másrészt meg az álláskeresés sem úgy megy, hogy kimegyek otthonról, és lépten-nyomon állásokba botlok. Jelentkezel valahová, beadod az önéletrajzodat, és szerencsés esetben visszahívnak állásinterjúra. Emellett azért 20 perc lazítás belefér. De persze, te amikor állást kerestél, akkor heti 7 nap, reggel 7:00-tól 23:00-ig egyfolytában állásinterjúkon voltál, meg önéletrajzot írtál, igaz?

Ami meg a fontossági sorrendet illeti: a párkapcsolat egy ép embernél meglehetősen magas prioritást élvez.

#18: Normális körülmények között egy családot két embernek kell eltartani. Igen, 100 éve még a férfinek kellett a család jólétét biztosítani, a nőnek meg otthon kuksolva főzni, mosni, takarítani, meg a fél tucat gyereket geggyülni. De (szerencsére) azóta változott a világ.

Egyebekben maximálisan igazad van, ment a zöld.

Akkor leirom megint, akkor is ha ossze...tok magatokat.

Szoval kerdezo!

Ne add fel, en is igy jartam, de sikerult megallni a labamon, normalis part talalni, megtalaltam a szamitasaim es soha tobbe nem megyek vissza a sok senkihazi koze.

Ne add fel!

Kérdező: én azt mondom, hogy előbb a saját lelki békédet kell rendbe tenned. Olyan világban élünk, ahol alig van, aki ne tapasztalta volna meg több-kevesebb időre, hogy milyen munkanélkülinek lenni.

Sokan, főleg az idősebbek még a múlt rendszert veszik alapul, ahol mihelyett kikerültél az iskolából, egyből kerítettek neked valami munkát. Ha nem volt, akkor valahol csináltak neked egy megfelelő munkakört, csak hogy legyen mit dolgoznod. Akkoriban tényleg igaz volt, hogy csak az nem dolgozik, akik mihaszna munkakerülő.

Manapság alapjaiban más a helyzet. Számottevően több munkavállaló van, mint ahány munkahely, ráadásul evidens, hogy az sem mindegy, hogy az adott környéken, akkor éppen milyen feladatok betöltésére van kereslet.

Egy szó mint száz, az ember van, hogy munkanélküli lesz. Ezt nem kell szégyellni, nem kell ettől összetörni, nem kell tragédiaként megélni. Én is voltam munkanélküli, másfél évig, most meg olyan munkahelyem van, hogy ha akarnék, se engednének elmenni. Nem kell ezt túlragozni, van ilyen, és kész.

A másik tényező a külföldi munka. (És most nem érdekel, hogy sok nyugat-fanatikus le fog pontozni, leírom a véleményemet.) Sokan túlzottan is odáig vannak a külföldi munkáért. Mindegy, milyen munka, ami külföldön van, az csak jó lehet szerintük. Hát nem. Odakint sem minden fenékig tejfel. Rengeteg buktató van, amibe sokan nem gondolnak bele. Azt hallották, hogy ott milyen jól lehet keresni, meg "az XY is azt mondta, hogy van egy ismerőse, aki degeszre keresi magát", és ez alapján sokan hajlamosak azt gondolni, hogy ez maga a Kánaán. Aztán persze amikor jönnek a nehézségek, buktatók, akkor döbbennek rá, hogy nincs teljesen így. Hogy a munka sz..r, ott élni és vásárolni bizony drága, a szállás drága, az se biztos, hogy igényt tartanak a munkádra, így lehet, hogy egy csomót beleöltél, és pár nap után jöhetsz haza (nem egyedi eset ám, kérdező), és mindemellett kikerülsz a megszokott közegből, távol a családtól, barátoktól, szerelmedtől, a telefon drága, interneten cseverészni meg nem biztos, hogy van lehetőséged. Neadjisten egy kapcsolatra is rombolóan hathat, ha huzamosabb ideig vagy távol. (Itt most nem az 1-2 hónapos idénymunkákra gondolok, hanem ha valaki huzamosabb időre tervez.)

Ezekbe a dolgokba sokan nem gondolnak bele, csak vaktában nekivágnak.

Én mindig azt mondom, a külföldi munkavállalást alaposan át kell gondolni, és mérlegelni kell (kellett volna), vajon megéri-e? Mit nyersz vele, és mit veszíthetsz? Mennyit keresnél, és abból mennyi lenne a nettó hasznod, illetve mennyit kellene beleölnöd? Szakmailag mennyire vinne előre a kinti munka?

Sajnos te is belefutottál az egyik buktatóba, ráadásul úgy tűnik, felelőtlenül, átgondolatlanul döntöttél, a saját észérveid ellenében, amikor a külföldi munkára adtad a fejed.

Ahogy már az elején mondtam, most a saját lelkedet kell rendbe tenned! Megbékélned a helyzettel, elfogadnod, hogy ez nem jött össze, összeszedni magad, és tovább lépni. Ha padlón vagy, sírd ki magad! Komolyan mondom. Ember vagy, nem robot. Ki kell engedni a feszültséget. Húzz le egy felest, és bőgd ki magad! Meglátod, utána jobb lesz a lelki világodnak. Aztán meg gondolkodj el rajta, hogy mit is akarsz csinálni. Ne azon, hogy mások mivel nyaggatnak, hanem hogy te mit akarsz!

Pároddal meg beszéld meg a dolgokat. Próbáljátok meg lerendezni a nézeteltéréseket, és ha van egy kis agya, ő is megérti, hogy nem megy minden varázsütésre. Ő is kerülhet olyan helyzetbe, hogy neki nem jön össze semmi. Egyszer fent, egyszer lent... Ha mutat hajlandóságot arra, hogy értelmes ember módjára tisztázzátok a konfliktust, akkor minden rendben lesz. Ha meg képtelen rá, képtelen elfogadni, hogy nem megy minden tökéletesen, akkor érdemes elgondolkozni, hogy megfelelő-e neked egy olyan kapcsolat, ami csak akkor működik, ha minden szép és jó.

Édes Istenem, de utálom, amikor valaki kimegy külföldre felkészületlenül, úgy, hogy valójában nem is akar, aztán rinyál, hogy de rossz neki...! Akkor halj éhen otthon a minimálbéres fizetésedből, ami nyilván nem volt megfelelő, hiszen kimentél dolgozni!

Valamit valamiért. Ha jó otthon, akkor maradj otthon, és élj otthon. Ha nem jó, és változtatni akarsz, akkor meg ne rinyálj.

Aki k*rvának szegődött, ne sírjon, ha b*sszák!

Amúgy meg nem örökre kell távkapcsolatban élni, ki lehet vinni az asszonyt magad után. Elvileg egy pár vagytok, megbeszéltétek, hogy lesz ez a jövőben, hogy ideiglenes, vagy hosszútávú megoldás, hogy hazamész még, vagy ő megy ki hozzád... Ugye?

Végül is, hogy alakult az életed?

Itthon? Kint? Együtt? Külön?