Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Tutyi-mutyi vőlegény? Mi a...

Tutyi-mutyi vőlegény? Mi a megoldás?

Figyelt kérdés

A problémám tulajdonképpen a vőlegényemnek a családjához való hozzáállása. Összetett a probléma, de lényegében arról van szó, hogy a párom a szüleivel szemben képtelen kiállni magáért, úgy kezelik/illetve engem is, mintha kis tini gyerekek lennénk, holott én a húszas éveim közepén járok ő pedig 30 múlt. Zsinóron rángatják, és még a saját testvére is "csicskának" használja. Az öccse úgy gondolja, hogy mindenki legyen érte, visszafele azonban ez abszolút nem működik, a párom pedig ezt szó nélkül eltűri. Hogy mondjak egy-két példát is, a szülei a fejükbe vették valamiért, hogy mi lusta dögök vagyunk, akik délig alszanak (?), és ezt többször hangoztatják is. Holott minden egyes nap a munkámból adódóan reggel fél 6 kor kelek, a párom fél 7 kor, ő ráadásul szombaton délelőtt is dolgozik. Hétvégén is 7-8kor már fent vagyok/vagyunk, és az már rekordnak számít, mert a szervezetem hozzászokott a korán keléshez. De valamiért ők mégis úgy könyveltek el minket, hogy fetrengünk egész nap és semmit nem csinálunk. A párom ezekre sem reagál, és kel úgymond a védelmünkre, vagy hogy mégis honnan szedik ezt a baromságot. A másik, hogy rendszeresen bejárnak a páromhoz a munkahelyére és a hátam mögött úgymond kikérdezik a magán jellegű dolgainkról. Hogy spórolunk-e, mennyit, miért, mennyi pénzünk van, sőt, az anyukája azt is felajánlotta neki, hogy a hátam mögött adjon neki pénzt a vőlegényem, és ő majd félrerakja nekünk!! De nekem ne szóljon. Jó, erre megmondta neki, hogy ez nem így működik, de azért mégsem határozottan mert több próbálkozása is volt még utána. Mintha én elkölteném a pénzünket vagy nem is tudom..

Sunyik, alattomosak, megvárják míg a vőlegényem egyedül találkozik velük és akkor mondják el bizonyos dolgokról a véleményüket, meg hátulról kérdezgetik mindenféléről. Olyan szerencsétlenként kezelik, mintha egy 15 éves tinigyerek lenne.Már ő is észrevette a problémát, azonban tenni nem MER ellene. Már többször beszélgettünk ezekről a dolgokról, de félek, hogy ha gyerekünk lesz és most nem teszi helyre őket, akkor ez csak rosszabb lesz. Nem tudom, hogyan lehetne rábírni arra, hogy állítson a szülein, azaz merjen lépni. Nem azt kérem tőle,hogy vesszen össze velük, meg ne találkozzunk velük, hanem hogy "üsse le a magas labdát", és akár viccesen is, de szóljon vissza, vagy reagáljon a negatív degradáló kritikára. Lassan nem tudok rá ezért férfiként felnézni, mert míg az élet más területein helyt áll, a szüleivel szemben egy kis nyuszi. Én ezt már nagyon nehezen viselem, és úgy érzem, hogy nem áll ki sem magáért, sem értünk. Ti mit tanácsolnátok? Mi lehet a megoldás?


2015. márc. 9. 07:59
1 2 3
 11/28 anonim ***** válasza:
100%
Oooo...mint ha az exemrol es a csaladjarol irtal volna leirast...detto ez volt. Soha nem allt ki magaert es ertem se. Ezert lett az exem
2015. márc. 9. 08:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/28 A kérdező kommentje:
Náluk ez a neveltetésből adódik, lelki terrorban tartották kiskorában is. Ha ő nem csinált meg valamit amire kérték, vagy nem-et mondott, akkor lelkileg zsarolták, hogy most ezért lesz az anyja rosszul, mert ő pl. nem mosott fel. Meg akkor már ő rossz gyerek volt, elhordták mindennek. Az évek alatt pedig beletörődött ebbe, elfogadta, és nem szól.
2015. márc. 9. 08:40
 13/28 anonim ***** válasza:
100%

Nézd én amondó vagyok,hogy igenis nem csak a férfi számít akihez hozzámész hanem annak a családja is.Szépen közlöd a pároddal,hogy szereted,de ha nem tud kiállni magáért akkor te nem tudsz továbbra is felnézni rá,mert mi lesz ha gyereketek lesz sunyiban az ellenkezőjét teszik mindennek,ellenetek nevelik? Nekem nem érdemes a párod helyett kiállni mert:

-egyrészt akkor a párod továbbra is gyerek marad csak te leszel az "anyja"

-másrészt akkor te leszel a boszorka és lehet hogy egy rossz pillanatban a párod ezt fogja felhozni ellelned,hogy "bezzeg te beszóltál a szüleinek" anyukám anyósa és apósa is ilyen volt és sok-sok-sok év után válás lett a vége(soha nem fogadták el őt apámat meg hol zsinóron rángatták, hol meg úgy tűnt önálló lett, de ez csak ideiglenes állapot)

2015. márc. 9. 08:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/28 anonim ***** válasza:
"neked" és "ellened" -et akartam írni:P
2015. márc. 9. 08:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/28 anonim ***** válasza:
100%

Ha fontosnak érzed a vőlegényedet, akkor költözzetek el olyan messzire, hogy ne tudjanak beugrani a munkahelyére (ez is milyen, nem gondolják, hogy ezért akár ki is rughatják őt? Minek járogat be más munkahelyére, feltartani valakit, aki azért van fizetve, hogy ott dolgozzon, nem azért, hogy anyuci beszélgessen vele????).


Ha 30 évesen eltűri ezeket a dolgokat, akkor ez már nem fog megváltozni, a szülei sem fognak változni, csak a távolság segíthet. Ha nem akartok költözni, akkor tedd fel magadnak a kérdést, hogy képes vagy-e ezt elviselni még vagy húsz éven át, később majd súlyosbítva a gyereknevelés kérdéseivel.


Illetve még egy lehetőség van, de annak meg örihari lesz a vége: te mondod meg nekik, hogy hagyjanak titeket békén, ekkor viszont te leszel a csúf gonosz boszorka, aki kiforgatta önmagából a kicsi fiukat.


Gyerekkel, házassággal mindenképpen várd meg, amíg ez a kérdés valahogy rendeződik.

2015. márc. 9. 08:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/28 anonim ***** válasza:
70%
Akkor csak kamuzd ezt be a vőlegényednek, hogy lépni fogsz. Akkor talán kicsit összeszedi magát.
2015. márc. 9. 09:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/28 A kérdező kommentje:

Én pontosan azért nem szeretném "kiosztani" őket, mert annak nagy valószínűséggel az lenne a vége, hogy én vagyok a szemét, aki ilyen szemtelen velük, stb. (Mármint a szülők szemében.)

A párom szüleivel a saját szüleik ugyanezt csinálták amit most a párommal is próbálnak. Amikor anno összeházasodtak a szülők, akkor úgy pattogtak, meg úgy vezettek háztartást, ahogyan az ő szüleik diktáltak nekik, még gyereket is aszerint vállaltak, mert "ott aztán nem lehetett ellent mondani". Csak nem veszik észre, hogy ugyanezt próbálják csinálni a saját gyerekeikkel is, úgymond ezt nevelték beléjük. Én is attól tartok, hogy ha majd gyerek lesz, akkor jön a folyamatos b*szogatás, hogy miért ezt eszik a gyerek, miért nem azt, miért abba az óvodába iratjuk, miért nem ebbe, meg tartok attól, hogy a páromat ledegradálják majd a saját gyereke előtt, hogy pl. "mert az a lüke apád, és majd a papa megmutatja hogy kellene" és így tovább. Mert ilyenek.. -.-" Nemrég vettünk családi házat, költözés van folyamatban, de anno eljöttek ők is amikor lemértük az erkélyajtót meg a felújításra szoruló dolgokat stb. Mérte a vőlegényem az ablakokat, mire az apja odarohant, hogy hát kisfiam, nem tudsz te rendesen mérni, add ide, majd megmutatom hogyan is kell ezt! Aztán ott álltunk mi, meg a még bent lakó család értetlenkedve. Kellemetlen volt nagyon. Na meg a ház tényét sem fogadták túl lelkesen, le akartak minket beszélni, szépen körítve, hogy úgymond lusták vagyunk mi egy házhoz, meg minek az, és totál leszólták az egészet, holott ők egy putriba élnek, mert még takarítani sem akarnak.

2015. márc. 9. 09:07
 18/28 anonim ***** válasza:
100%
Ta magad leírtad, milyen jövő vár rád. Ezt akarod? Ilyen családot szeretnél a gyerekeidnek?
2015. márc. 9. 09:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/28 A kérdező kommentje:
Nem, egyáltalán nem szeretnék ilyen családot a gyerekeimnek, de ahogy a mondás tartja a családot, rokonokat nem tudja megválogatni az ember. Ezért szeretném a lehető legjobbat kihozni belőlük, és még időben szépen helyretenni a dolgokat, és hogy ne egy idiótaként kezeljék végre a párom és vegyék már észre magukat! Az sem lenne megoldás, ha sokat mondogatnám ezt a vőlegényemnek, mert tartok attól, hogy a végén az jönne ki az egészből, hogy én utálom a családját, és azért mondok ilyeneket, vagy úgymond nem akarom ezzel traktálni állandóan. De már nem fogom sokáig bírni, és félek hogy a következő alkalommal én teszem őket helyre, de abba nem lesz köszönet...
2015. márc. 9. 09:13
 20/28 anonim ***** válasza:
0%
Na.. akkor én most más megvilágításba helyezem a dolgokat! Ugyanis dettó, mintha magunkat olvastam volna. A párod akkor fog megváltozni amikor majd lesz gyereke! Amikor ő akarja majd igazán azt a babát. És a nagyszülők is akkor fognak megváltozni. Terveztük a babát, nem szóltunk róla. 12 hetes UH után jelentettük be ünnepélyesen. Mondták a ruhákat stb. megmondtuk, hogy már megvettem őket. Azt hiszem a 4. hónapban már meg volt mindene amire szüksége volt. Megszületett a baba kérdezték mire lenne szükség, mondtam, hogy semmire. Meg van mindene. Azóta is tervezgetünk, gyűjtögetünk. Annyi változott, hogy megesett, hogy a drága mama kopogtatás nélkül beesett az ajtónkon kora reggel. A párom pedig közölte vele, hogy ne haragudjon meg, de legközelebb azért kopogjon már. Nálunk ez nem szokás, főleg így a semmiből. Jelezve, hogy magánéletünk van. Várták, hogy majd hajdenárékat csapunk, mert nekik születésnap névnap egyebek, mi meg a látogatások során benyögtük, hogy erre gyűjtünk, arra gyűjtünk. Csodák csodájára a nagyik, papik is megváltoztak. Hát ilyen ez... azóta valahogy én is nyugodtabb vagyok :D :D
2015. márc. 9. 09:15
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!