Diplomás férfiak és hölgyek! Összekötnétek az életeteket hasonló emberrel?

a szakmunkásokat nem úgy kell elképzelni mint azt a pár munkást az utak mellett, akinek a kapa kilóg a szájából és fütyül minden nő után...

az érettségit meg hagyjuk már. legalább egy kettest nevetségesen könnyű összeszedni a főtantárgyakból.

nem esek senkitől hasra mert meg tudta csinálni.

ha van egy szakmája, és már ért hozzá, akkor az annál jobb.

8# voltam.. köszi a lepontozást..

Nem a végzettség a fontos, hanem a hozzáállás és a "napi rutin".

Nyugodtan, mondhatom, kijártam, mit lehet, több területen is. A legjobb barátomnak érettségije sincs, de egészen más háttérrel indult az életben, mint én. Viszont a legtöbb dologban egy hullámhosszon vagyunk, úgyhogy "kit érdekel?"

Másrészről manapság annyira nincs megválogatva, hogy ki kerül be a felsőoktatásba, hogy egy diploma semmit sem jelent abból a szempontból, hogy emberileg mit lehet várni az adott személytől. A felsőoktatás nem ad manapság semmilyen "tartást" az embernek.

Több emberrel el tudtam volna képzelni az életem, akiknek "csak" érettségijük volt, de igényesek voltak a munkájukra (is), esetleg a napi tevékenységeink (akár szakma vagy munkabeosztás) is hasonlóak voltak, illetve a gondolkozásunk is egybe vágott.

De többször volt olyan is, hogy a munkája (közvetve a végzettsége) miatt nem akartam megismerkedni valakivel, mert úgy éreztem, nagyon nagy köztünk a távolság.

A végzettségnek azt hiszem, addig van igazán szerepe, amíg az ember tanul, mert abban a közegben, ahol tanul, hasonló hátterű emberekkel találkozik. Később viszont már mindenféle emberrel össze lehet futni.

Igen, iszonyat le vannak nézve az átlagemberek. Pedig egy szakmunkás lehet a fodrászod, az eladó a boltban, aki konkrétan felépíti a házad, nélkülük sehol se lennének a papírral hadonászó diplomások. Megtervezik a házat, de felépíteni nem fogják, mert az a szakmunkások feladata. Ha nem lennének szakmunkások, senki se takarítaná az ágytálat a kórházban, senki se tisztítaná a mosdót az iskolákban, nem lenne, aki megsüti a kenyered, nem lenne, aki levágja a hajad szépre.

Kellenek a diplomások, kellenek az aktatologatók, kellenek a mérnökök! DE SZÜKSÉGETEK VAN RÁNK IS! Becsüljetek meg minket!

Igen én összekötöttem, 8 éve vagyunk együtt és van egy kislányunk.

Sosem érdekelt kinek milyen papírja van a fiókjában, az érdekelt hogy hogyan éli az életét, hogy boldogul a világban, akar e tenni a jobb életért.

Fú most szerintem minuszba leszek lepontozva, de én nem jönnék össze szakmunkással. Húgom orvos, volt neki egy pasija pár évig. A srác egy gyárban melózott. Igaz arra felé nem igazán volt más lehetőség, de esze ágában se volt elköltözni máshova, vagy esetleg tanulni, képezni magát. Eleinte nem volt semmi gond, a rózsaszín felhő beburkolt mindent, nagy volt a szerelem. Azután tesóm egyre sikeresebb lett, haladt előre a munkájában az életében, a srác meg pont ugyan ott tartott, mint amikor megismerkedtek, a kisujját nem mozdította az előrejutás, a jobb élet reményében. A szerelem rohadtul kevés ám egy normális, kiegyensúlyozott, közös élethez.

Még hozzátartozik a dologhoz, hogy faluról származunk, ott ugye gyorsan körbeér a pletyka. Nem sokkal a szakításuk után tesóm visszahallotta, hogy azt terjeszti a csávó, hogy ő dobta ki tesómat, mert összevissza csalta, meg hogy azért keres jól, mert a "főnöke r_ibanca"...

Én se az első pasimhoz mentem hozzá, de mindegyik exemmel sikerült normális ember módjára elválnunk. Szerintem ez is egyfajta mutatója az intelligenciának, hogy két ember milyen hangnemben tudja "megbeszélni", ha úgy döntenek, hogy külön folytatják. Persze a szakmunkások között is van sok okos, értelmes ember(szerencsére személyesen is ismerek ilyeneket), és a diplomások között is vannak hatalmas barmok(sajnos ilyeneket is). Egyszerűen én úgy láttam, hogy az a legbiztosabb, ha a saját köreimből választok.