Jelenleg van olyan fiatal kismama akit elhagyott a párja már terhesség alatt?

Nagyon szerelmes voltam és túl naiv, próbálom mindig a legbelsőbb érzéseit nézni egy emberben a felszín mögé látni, csak sajnálni tudom hogy ennek az embernek a felszín a fontos.

Igen azt hiszem jól ment az érettségi:)

Kaptam anyák napjára tőle virágot, nem olyan rossz ő..

Mit ronthattam el? Elvárhatnám, hogy ebben a helyzetben legyen velem türelmesebb és az érzékenységemre vigyázzon kicsit jobban? Idősebb mint én, én nem érzem magam érettnek még de nagyon igyekszem.

Az apukája és az anyukája 19 évesek voltak mikor született az apukája elhagyta őket, nagymamájával nőtt fel, mindig azt mondta, hogy ő sose lenne ilyen, azt éreztette velem, hogy mintha "megakarná mutatni az apukájának" Kezdem feladni vele már a harcot a túl sok fájdalom nem tesz jót nekem, és legfontosabb, hogy a pici jól legyen.

Úgy értettem, hogy támogatni egymást lelkileg, közös programok vagy akár közösen bérelni albérletet, így a költségek csökkennek, és még se lennénk egyedül.

Családomtól én nem szeretnék semmit sem elvárni és nem akarok a "nyakukon" lenni. Egy ideig még anyával lakom, de aztán mindenképp különköltözöm. Igen tisztában vagyok, hogy nem kevés pénz, de addig próbálok minél többet félre tenni, és felesleges dolgokat nem vásárolnék, nem vagyok nagyra vágyó, megelégszem a kevéssel is. Persze ez elfogy, de mindig van megoldás mindenre!

tanácsokat kértem? NEM, de azért köszönöm.

Nem lenne szívem másnak adni, több száz gyermek vár nevelő szülőkre, pont tegnap volt a híradóban! Tudom, hogy még én is gyermek vagyok, de ideje felnőni! Dolgozgattam diákmunka, de az kb semmit nem ér az anyaságihoz, igazából én nem is arra várok. Nem a pénz nekem a legnagyobb probléma ami nem lenne, hanem egy társ!