A nők miért értelmeznek túl mindent?

Érdekes, én nem vagyok ilyen.

Ha ilyen gondolatod támad, akkor próbáld magadban elfojtani, vagy leszidni magad, hogy ne csináld ezt, tudod, hogy nincs alapja.

Hajrá!

Nő létemre én egyáltalán nem vagyok ilyen. Egyenes ember vagyok, mindig megkérdezek mindenkit a szándékairól. Meggyőződésem, hogy a párkapcsolati problémák döntő többsége a kommunikáció hiányából alakul ki (igen, ez sokszor a nők hibája, akik inkább találgatnak, magukban tervezgetnek, örlődnek, stratégiáznak, ahelyett, hogy kerek perec rákérdeznének a pasinál), valamint hogy beszélgetéssel sok mindent meg lehet oldani. Őszinteség nélkül nincs normális párkapcsolat...

Én egyébként csak röhögök az olyan kérdéseken, amik arról szólnak, hogy "hogyan vegyem rá arra, hogy megkérje a kezem", "hogyan vezessem rá arra, hogy szeretnék vele járni", és hasonlókon. A férfiak szóból értenek, jelentőségteljesnek gondolt pillantásokból és hanghordozásból kevésbé. Ez pszichológiailag bebizonyított tény: a férfiak egyszerűen másképp működnek, mint a nők. Női eszközökkel a lehető legkevesebbszer fognuk eredményt elérni - ezt azonban kevés nő látja be.

Mert nők. Így vagy jó. Ne próbálj férfi lenni. Nagyon lehangoló tud lenni egy egyszerű és közönséges nő.

épp most ecsetelte egy férfi. Egy kékharisnyát, aki minden kiállításon ott volt, de csak "közösült" nem szeretkezett. Egy életre elriasztotta őt, még a fajtájától is.

A férfi a jelenben él, a nő a múltban és a jövőben. Így kerek a világ.

velem is előfordult az ilyesmi, utoljára 17 évesen koromban. ha több vagy ennél, akkor reménytelen.

a hüle kis tinipitsák szoktak kombinálni ilyeneken. jajj rám nézett, jajj szóba állt velem, akkor biztos szerelmes!

nem, a pasik ennél egyszerűbbek. ha akarnak valamit azt nyíltan kimondják. ha meg nem merik, vagy nem teszik, akkor csáva kis pötsök, nem érdemes rájuk időt és érzelmeket pazarolni.

Igen,velem is,felnőtt nő létemre,amin próbálok változtatni,mert nem jó ez így.sajnos,mi nők,a legapróbb dicséretnek,bóknak,beszólásnak,pillantásnak is túl nagy jelentőséget tulajdonítunk általában,tisztelet a kivételnek,mert ugye azért nem minden nő ilyen!

Szerintem a legtöbbünknél ez arra vezethető vissza,hogy kevés az önbizalmunk,és szükségünk van a folyamatos visszajelzésekre,önigazolásra.A legapróbb dolgokba próbálunk makacsul belekapaszkodni,mint egy morzsányi szeretetbe.Talán több önbizalom,nagyobb öntudatosság,és határozottság kéne.Meg kell tanulni,hogy a férfi és a nő alapvetően másképpen látja a világot,és gondolkodik bizonyosa dolgokról.Náluk praktikákkal,trükkökkel nem megyünk semmire.Végül is szóból ért az ember.Beleélni pedig csak akkor szabad magunkat valamibe,ha egyértelműen közlik velünk,mit akarnak és miért.Igen,ennek így kéne működnie, de nehéz ráállni erre a hozzáállásra! :-)