A gyerek miatt maradjak vagy hallgassak róla és menjek?

Én is csak azt tudom leírni, hogy én mit tennék a helyedben.

Biztos, hogy elköltöznék, ha lehet átmenetileg szülőkhöz. Persze ezt csak abban az esetben, ha jó viszonyban vagy velük. Minden téren kell majd neked a támogatás, mind lelkileg és valószínű eleinte anyagilag is. Mert lássuk be, nem könnyű munkát találni, főleg olyat amivel keresel annyit, hogy fenn tarts egy albérletet, fizesd a rezsit, egyél, ruházkodj stb. Itt mindenki azzal jön, hogy csak akarni kell, és megoldható de, ha reálisan nézzük a dolgokat, sokszor két fizetésből is nehéz megélni. Én a gyereket semmiképpen nem tartanám meg. Először is, mert egyenlőre saját magadat sem tudod eltartani, kismamaként (aztán egyedülálló anyaként kisgyerekkel) főként nem tudnál rendes munkát válallni, hogy megállj a saját lábadon. Ezt a férjed kihasználná és visszaédesgetne magához. Innentől kezdve minden kezdődne előről, de lehet még rosszabb is lenne, hisz Te bizonyítanád neki, hogy függsz Tőle, nélküle kénytelen vagy boldogulni.

Ha mégse sikerülne visszaszereznie megkeserítené az életedet, a gyerek miatt sose szabadulnál tőle. Egy ilyen dolgot nem lehet eltitkolni, úgyis kiderül. Egy ilyen "ember" mellett kénytelen lennél új életet kezdeni, ha közös gyereketek van.

Szerintem neked elsősorban a saját éeletedet kell helyrehoznod. Hiába szülnéd meg ezt a gyereket, nem tudnátok boldogan élni.

Hát én nem tudom sajnálni azokat a nőket, akik nap mint nap szótlanul tűrik azt, hogy női mivoltukban megalázza őket a párjuk. Ez nyilván habitus és hozzáállás kérdése, de velem még soha senki nem próbált meg így bánni, de nem is mernek.

Ami a gyereket illeti. Nem azért, mert én rühellem a gyerekeket, de én biztos nem tartanám meg. Most van lehetőséged új életet kezdeni. Ha megtartod a gyereket, a férjednek lesz láthatási joga és az életben nem vakarod le magadról.