Mit csináljak, ha mindenki támad a babát érintő döntéseink miatt? Hogy engedjem ezt el?

Miféle retardáltak között éltek ti? Olyasmiért ajvékolnak, ami máshol már teljesen mindennapos.

Csak kérdezz rá legközelebb? "Ica néni! Úgy nézek én ki, mint egy p i csa?"

"Nem"

"AKKOR MIT B SZOGAT? MINT EGY P CSÁT?"

Én azért kapom az ívet, mert mikor megkérdezik, hogy mikor "érek már révbe" (eleve, milyen hülye kifejezés. Ha az életed célja az, hogy fogsz egy férfit, és szülsz neki egy gyereket, akkor huszonévesen, vagy a harmincas éveid elején vagy a csúcson. És ha kegyes veled az isten, és még további 40-50 évet élsz, akkor mit csinálsz azokban az években? Hiszen a Nagy Feladatot már teljesítetted), akkor közlöm, hogy soha. Talán párom lesz, majd ha beleszeretek valakibe, de csak úgy nem járok randizni, nem erőltetem az ismerkedést. Ahhoz meg túlságosan szeretem az életem így, ahogy van, hogy egy gyerek miatt változtassak rajta.

Nem vagyok gyerekgyűlölő, vagy családellenes, csak azért írtam le, mert ezt az ívet látom mindenkinél. Megy a vérszívás, hogy mikor lesz már párod. Ha van, akkor megy a csesztetés, hogy házasodjatok össze. Persze az esküvőt, ami a menyasszony nagy napja, akárhogy is nézzük, a rokonok szája íze szerint kell szervezni, pedig jó esetben csak egy van belőle... Ha megvan a papír, akkor megy a vérszívás, hogy mikor lesz már gyerek, aztán, ha megvan a trónörökös is, akkor felváltva mennek a kéretlen nevelési tanácsok, meg az "és mikor lesz kistesó?".

Korlátoltak a te ismerőseid is. Ha akarnátok, se tudnátok azt a gyereket a kamaszkoráig a szobátokban tartani. A "ti a gyerekkel egy szobában szexeltek?"-en meg csak mosolyogtam. Elég lapos lehet a szexuális élete, ha csak a franciaágy jöhet nála szóba, de valószínűleg visszakézből leosztottam volna, vagy, ha már ilyen bizalmas viszonyban vagyok, akkor megkérdeztem volna, hogy jól nyal-e a kedves férje.

Megszólni azt, hogy milyen ruhát meg kocsit veszel a babának, meg színtiszta irigység. Ha ő nem tudott nyugodt szívvel megvenni egy drágább babaholmit, akkor te se tedd! Eleve van valami beteges versengés a már szült nők között, hogy ki a jobb anya. Valószínűleg ők ilyenkor azt érzik, hogy te jobb anyának próbálod feltüntetni magad, mint ők. Elég nyomorult gondolkodásmód...

Azt is az irigység számlájára írnám, hogy azt szapulják, hogy a férjed fürdeti és fekteti a gyereket. Egyrészt, így nem vagy eléggé ősanya, másrészt valószínűleg az ő uruk otthon semmit nem csinál az önfeledt herevakargatáson kívül.

Hordozásról meg annyit, hogy mikor párszor barátnő gyerekére vigyáztam, és esetleg vinni kellett valahová, ezerszer szívesebben kötöztem magamra, hajigáltam be a cuccait a hátizsákomba, oszt' haladjunk, a babakocsit egyszer próbáltam használni, de idegesített, hogy a liftbe is alig fértem be vele, meg mindig ott volt előttem, nem tudtam olyan gyorsan haladni, stb. A szüleinek egy rossz szava nem volt ez ellen, semmi "meg fogod fullasztani", "le fogod ejteni", meg egyebek, ezt most hallom először. Csak egy kicsit furcsállták, hogy szívesebben cipelem a tízkilós gyereket, mint hogy toljam egy kocsiban, de letudták annyival, hogy kinek mi a kényelmes. A gyereknek meg, úgy láttam, hogy totál mindegy. Pislogott hosszúakat, és ennyi.

Persze, hogy azt állítják, hogy úgy jó, ahogy ők csinálják. Ezzel bebiztosítják azt a helyzetet, hogy ők tökéletesen csinálnak mindent, és aki nem úgy tesz, mint ők, az csakis rosszabb lehet. Elég sivár lehet az életük.