Hogyan lehet ezt a helyzetet jól kezelni? Ti hogy reagálnátok?

Én bizony redukálnám azt a havi 3-5 napot kb. havi egy napra.

És ami nagyon fontos: nem éjszakai, ottalvós együttléteket csinálnék, hanem délelőtt közepén érkezünk, uzsonna után hazamegyünk. És pont azért, hogy jobban kézben tartható legyen az érkezés, hazaindulás időpontja, ritkán hívnám őket magunkhoz, inkább mi mennénk.

A konkrét helyzeteket meg igyekezném kiküszöbölni: pl. ha nyitva az ajtó, akkor fölkapcsolom az előszobában a villanyt, vagy becsukom az ajtót. Ha a labdázásból ilyen megjegyzések születnek, akkor elraknám a labdát, magam mellé ültetném, és mesét olvasnék neki. Ha kinevetik a beszéde miatt, akkor inkább én beszélnék helyette.

Amúgy hiszi a piszi, hogy a 28 hónapos szomszéd kislány "nagyon sok" verset tud (nekem pont 30 hónapos kislányom van, úgyhogy nem lehet megvezetni). Szerintem ezt csak úgy hasból mondják a szüleid, aztán lehet, hogy egyáltalán nem is lakik a szomszédban ilyen korú gyerek.

Ha fokozódik a helyzet, akkor meg félretenném konfliktuskerülő természetemet, és emelt hangon kiosztanám őket. Hogyha benned olyan kárt csináltak, hogy felnőttként szakember rakott helyre, akkor minden okod és jogod megvan erre.

Utolsó! Te komolyan gondolod, hogy. 25 hónapos gyerek ép ésszel felfogja, hogy “a szomszéd kislány alig idősebb nálam, ő már tud verseket én meg nem, akkor most biztos béna vagyok!?”

Ez max a szülőnek bántó, a gyereknek biztos nem. Anyuka kicsit túldramatizálja

,,Amúgy hiszi a piszi, hogy a 28 hónapos szomszéd kislány "nagyon sok" verset tud (nekem pont 30 hónapos kislányom van, úgyhogy nem lehet megvezetni). Szerintem ezt csak úgy hasból mondják a szüleid, aztán lehet, hogy egyáltalán nem is lakik a szomszédban ilyen korú gyerek."

Márpedig vannak ilyen ügyes gyerekek. De ha az a szomszéd kislány mégsem olyan ügyes, akkor is inkább motivícióként szánták.

Velem sosem kellett tanulni, mert mindig leültem, megcsináltam a házit, elolvastam, amit kellett. Őszintén érdekelt és elég okos is voltam hozzá. De a barátoméknál minden gyerekkel gimis koráig leültek tanulni, megírták nekik az esszét, a nyári kötelező olvasmányos naplót, szinte hihetetlen volt nekem, hogy vannak ilyen gyerekek, szülők. És még azt mondták, hogy ,,mindenki így csinálja, ugyan már". Amikor elmeséltem az én történetemet, kb meg se hallották, pedig mondtam, hogy nem voltam ezzel egyedül. És csak folytatták: ,,hát de akkor is, egy gyerekhez ha nem ül le az ember, akkor nem fog magától tanulni soha". Te is így el akarod rontani a gyerekedet? Mondjuk, nekem anya nem is volt elég okos hozzá sajnos, hogy tudjon segíteni, még mindig nem tudja, mi az a tömegszázalék...apának meg nem volt türelme hozzá. Úgyhogy rá is voltam erre kényszerítve, de akkor is.